élet

Az első pillanattól az utolsó pillanatig elkísér bennünket. Nem létezhetünk nélküle, mert ez az emberi élet anyagi lényege. Gondolunk rá, mert nélküle nem tudtunk gondolkodni. Gondolkodunk rajta, mert átfogóan befolyásolja az egyén, a család, a társadalom életminőségét. Valóban igaz, hogy ahogy eszünk, úgy élünk is.

Az étel örök emberi téma, mert egészségünk tükre, a megélhetési költségek fontos alkotóeleme, képe az általunk vallott értékeknek, a természettel és a lakott területtel való kapcsolatunk mutatója. Közvetlen kapcsolatunk a talajjal, a vízzel és a levegővel, mert ebben a háromszögben születik velünk táplálék.

Több mint elegendő okunk van arra, hogy az ételre gondoljunk. A bőség idejét éljük, nincs elegendő táplálék, amire őseink, ha nem voltak a társadalom legfelsőbb rétegeinek tagjai, nem emlékeznek. És mégsem lehetünk elégedettek azzal, hogy hogyan és mit eszünk, aggódunk az ételek ára és eredete, az élelmiszer-önellátás elvesztése miatt, ami hazánk alakjában is megmutatkozik.

Aki számít, az a tulajdonos, még mindig érvényes szlovák közmondást mond. A közelmúltban közzétett elemzések azt mutatják, hogy 2018-ban az élelmiszer- és alkoholmentes italok vásárlása a szlovák háztartások összes fogyasztási kiadásának 23 százalékát csökkentette. Majdnem egynegyedet költenek az emberek leggyakrabban húskészítményekre, tejre, sajtra, tojásra, kenyérre és süteményekre. Erre ismét felhívta a figyelmet Eva Sádovská közgazdász, aki szisztematikusan vizsgálja a kortárs szlovák családok kiadásainak szerkezetét.

A telítettség önmagában nem elég

Az Európai Unió többi országához képest Szlovákiában a lakosság sok pénzbe kerül az élelmiszerek jólétéért, kevesebbet költenek az élelmiszerekre, különösen az Európai Unió nyugati részén. Ausztria, Németország, Skandinávia, Franciaország és a Benelux államok lakói jobban étkeznek, étlapjuk változatosabb és elsősorban a helyi gazdák és élelmiszerboltok által előállított ételekre épül.

Természetesen Európa legfejlettebb országaiban is importált élelmiszereket fogyasztanak. A gyümölcsök, zöldségek és halak azonban jobb minőségűek, mint a Szlovákiába importált termékek. Közvetlen tapasztalataink vannak erről, egyrészt a Pozsony és a környező Ausztriában lakók összehasonlító vásárlásaiból, másrészt szlovákok százezrei dolgoznak külföldön, és könnyen megismerhetik saját szájukon, de saját szájukon is.

A telítettség, mint az elégedettség paramétere, nem elég, egyre inkább az ételek összetétele érdekel minket. Bár az Atyaországban a napi kenyérvetésre hívjuk az Urat, nem csak kenyérrel vagyunk telítettek. Minél változatosabb az étrendünk, annál hasznosabb az emberi egészségre. Ezenkívül az ételek és italok nemcsak a test egyszerű energia-kiegészítésével, hanem a fogyasztással is együtt járnak. Ha ezekre a szempontokra nézzük az ételt, akkor azt tapasztaljuk, hogy az egyre növekvő élelmiszerjólét ellenére még mindig sokat köszönhetünk neki.

Az elmúlt évtizedekben a szlovák társadalom érezhetően hízottabb volt, a legfiatalabbaktól a legidősebbekig. Élelmet okoz, többet fogyasztunk, mint amennyit a nap folyamán elégetünk a munkahelyen, a tanulásban és a pihenésben. Nem sokat mozogunk, autókba ültünk be, az utóbbi időben robogókkal, ezért vagyunk kövérebbek. De azért is, mert nem mindig eszünk minőségi ételeket és jó összetételben. Sokak számára a jóllakottság érzése fontosabb, mint maga az étel egészségügyi hatása. A valóság a szénhidrátokban és fehérjékben gazdag ételek nem megfelelő kombinációja, bár különösen a fiatalabbak és a képzettebbek jobban gondolkodnak azon, hogy mit tesznek a szájukba.

A féltelítettségig enni nem könnyű, de hányan élnek fogságban lévő sztereotípiában, amelynek alapja a kifli, kenyér, tőkehal, sertéshús, kolbász, szalámi, sült krumpli. Csak egy kisebbség tartja tiszteletben a helyes étkezési gyakorlatokat, és ugyanakkor eléggé mozog ahhoz, hogy meghosszabbítsa életét.

Rögzítők

A minőségi táplálkozás pillére a termékek frissessége. Több éve a Szlovákiában előállított élelmiszerek arányának csökkenését állítjuk. Természetüknél fogva a legfrissebbek, a legközelebb állnak hozzánk. Azonban csak gabona, cukor, tojás, ivó tej esetében vagyunk önellátók, más termékekben a hazai termelést erősen kiegészíti az import. Különösen igaz ez a sertés- és marhahúsra, a vajra és a sajtra, a zöldségekre és gyümölcsökre, a sörre és a borra.

Ugyanakkor Szlovákia nem az Északi-sark mögött, hanem mérsékelt éghajlatú övezetben található. Annak ellenére, hogy a háború utáni időszakban Szlovákia iparosodása miatt több százezer hektár nagyon termékeny területet veszítettünk, és ezt követően megnöveltük ezt a területet ipari parkok, autópályák és lakossági műholdak építésével a nagyvárosok közelében, még mindig van elég földünk nemcsak az önellátó alapvető élelmiszer-előállításra, hanem azok exportjára is.

Azonban olyan élelmiszereket importálunk, amelyeket magunk is elkészíthetünk. Olyan alapanyagokat exportálunk, mint gabonafélék, olajos magvak, és importálunk húst, olajat, burgonyát, dinnyét, paprikát és több száz egyéb ételt, amelyeket valamikor mi magunk termesztettünk és dolgoztunk fel. Az idei év várhatóan megdönti az agrár-nyersanyagok kereskedelmének negatív kereskedelmi mérlegének rekordját, és megdönti az 1,8 milliárd eurós küszöböt.

Istenem, milyen mélyre süllyedtünk Ez csak gazdasági vagy erkölcsi hanyatlás?

A jobban irányított társadalomra való törekvés harminc éve a legrosszabb eredményeket hozta a saját ételeink előállításában az összes környező ország között. Még az Orosz Föderáció előtt is vagyunk. Mi a helyzet azzal, hogy Szlovákia a világ legtermelékenyebb országává vált az egy főre eső autók gyártásában, amikor nem tud telítődni az alaptermékekben, annak ellenére, hogy minden megvan, amire szüksége van. Az 1980-as években a szlovák mezőgazdaság és élelmiszeripar az egyik leggyorsabban növekvő ágazat volt, és összehasonlítható volt a fejlett országokkal.

Az emberi egészség minősége, az átlagos várható élettartam, a környezet állapota, azaz a talaj, a víz és a levegő, valamint a táj mindenfajta koordinálatlan fejlesztési projektek által kiadott megjelenése arra kényszerít minket, hogy visszatérjünk a szántóföldek őszinte műveléséhez., rétek, gyümölcsösök, szőlőültetvények. Az ilyen irányítás érdekében, amely ízletes, friss ételek előállítását eredményezi. Legyen figyelmeztetés számunkra az éghajlatváltozás egyre negatívabb hatásai.

A szlovák étel iránti igény növekszik. Ez tükrözi a kereskedelmet is, legyen az kiépített kiskereskedelmi hálózat vagy kialakulóban lévő hálózat: ezek mind a regionális élelmiszerekre hívják fel a figyelmet. Nem a legolcsóbbak. Továbbá, mivel kínálatuk továbbra sem elégséges, elismerjük, hogy egy ízletes termék nem lehet olcsó jellegű, de nem szabad túlárazni. Vágyunk a magas élelmiszer-színvonalra, de nem élhetünk különféle hamis mítoszok fogságában. Az egyik szinte kultussá vált - élelmiszert árusítanak működés közben.

Ha az engedmények dominánssá válnak, ha az emberek magától értetődőnek tartják, akkor megsemmisítik a hazai termelés utolsó maradványait. Ez az utóbbi időben egyértelműen a baromfi- és tejiparban volt tapasztalható. Jó, ha a szokásos kilogrammárhoz képest 70 centet spórolunk egy csirkén, 10 tojáson 20 vagy 30 centet, de ennek pusztító következményei vannak a hazai baromfiágazatra nézve. Különösen akkor, ha a szlovák nemzeti források nem hasonlíthatók össze a hazai termelők támogatásával a szomszédos országok által termelőik számára biztosított forrásokkal.

Nézőpont

Meg kell változtatnunk a mezőgazdaság és az élelmiszer nézetét, ez már világosabb, mint a nap. Ez a túllépés azonban akkor következik be, amikor a néhány évig tartó fellendülés véget ér, és az állami költségvetésben heves csata folyik az egészségügy, az oktatás, a nyugdíjak és a fiatal családok finanszírozásához szükséges forrásokért. Mennyibe kerül a mezőgazdaság és az élelmiszer a következő évtizedben?

Biztosan lesznek olyan hangok, amelyek szerint csak a paplanunkkal kell takarnunk. Azonban nem minden csak az élelmiszertermelés támogatásának növeléséről szól, hanem arról, hogy hogyan bánunk velük, kinek és mit adunk nekik, és mi van az országnak és az őket alkotó embereknek.

Átalakítanunk kell mind a mezőgazdasági, mind az élelmiszer-termelést, és ehhez nemzeti és európai forrásokat kell irányítani. Támogatni azokat, akik a földműveléssel barátságos tájat teremtenek az eredeti növény- és állatvilág számára. Érdemes lenne folytatni a hegyvidéki réteken legeltetett juhokat, hogy ne állítsunk elő bryndzát importált juhtejből, virágzó rétekkel és több, növényekkel levágott szántóval kell rendelkeznünk, hogy több táplálékot kapjunk a méhek számára. Egyébként a szlovák méz ismét rendkívüli sikert szenvedett a nemzetközi versenyeken.

Nos, sok mindenre van szükségünk, de mindenekelőtt meg kell ragadnunk a fejünket, több őszinteséget kell biztosítanunk az élelmiszerek előállításában, feldolgozásában és kereskedelmében. Az embereknek tudniuk kell, ki mit és hogyan gyárt. A szlovákoknak, vagyis a Szlovákiában gyártott termékeknek pedig őszintéknek kell lenniük magukkal az alapanyagok eredetével, hogy a húskülönlegességek, az említett bryndza, de a bor is valóban hazánk területéről származzon. Végül is csak a környék kivételes ízét és illatát tükrözik, valóban frissek, eredetiek és ilyen szükséges munkát adnak a vidéki lakosságnak.

Az ilyen ételek aztán megmozgatják a tájat, feldíszítik és meghozzák azt a kiteljesedést, amelyet az élettől elvárunk. Az ilyen ételeket meg kell érdemelni. Mi akadályozza meg abban, hogy végre megkezdjük a szükséges mennyiségű és választékú termelést, ami magasabb életszínvonalat eredményezne az ország számára?