HALLGATÁS
Meglep, ha gyermeke viselkedik külföldi felnőtt jelenlétében? Előfordul-e, hogy egy új környezetben gyermeke csendes, nem kommunikál, nem mutat érdeklődést a dolgok iránt, és mi történik a környéken? Nem észlelt semmilyen változást otthon, de kap-e információt az iskola tanáraitól, hogy gyermeke nem beszél velük? Vagy gyermeke nem kommunikál senkivel és semmilyen helyzetben?
Az előző sorokban az egyik károsodott kommunikációs készséget - a mutizmust - írtuk le. A mutizmusról beszélünk, mint funkcionális alapon elért beszédvesztésről, amelyben nincs szervi károsodás a központi idegrendszerben. A beszédfejlődés befejezése után jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy a mutizmusban szenvedő egyén kellően elsajátította a nyelvtudást, de egyáltalán nem használja, vagy nagyon korlátozott kommunikációban használja őket.
A mutizmusnak két típusát ismerjük. A választható (szelektív) mutizmus a hallgatás egy bizonyos személy jelenlétében vagy egy bizonyos helyzetben. A helyzetet, amelyben az egyén beszélni fog, nem ő dönti el, hanem a helyzet. Fontos felismerni, hogy a mutista gyermek beszélni akar, de nem tud, mert blokkolva van. A totális mutizmusban, a mutizmus ritkább formájában, az egyén a környezeti feltételektől függetlenül egyáltalán nem kommunikál.
A mutizmus általában az óvodába lépéskor nyilvánul meg először. Ugyanakkor az iskoláztatás kezdetén, pubertáskorban vagy felnőttkorban is megjelenik. A mutizmus okai különbözőek. A csend úgy értelmezhető, mint egy neurotikus stratégia egy meglévő mentális probléma vagy konfliktus kezelésére. A mutizmus traumatikus tapasztalatokból, társadalmi fóbiából, bosszúból, veszteségtől való félelemből fakadhat, következménye lehet a saját teljesítményével szembeni fokozott mentális érzékenység és a kommunikációs kudarctól való rendkívüli félelem. Az óvodába lépés a stressz egyik tényezője is lehet. Néhány mutista gyermek hallgatásával családias figyelmet kap, és megkönnyebbülést mutat, ami ösztönzi viselkedésüket. A mutizmus megkísérelheti mások reakcióinak utánzását is. Szerves okok is jelen lehetnek, de csak a mutációval összefüggésben, fejlődési rendellenességekkel, pszichózisokkal vagy a társadalmi elszigetelődés genetikai előfeltételeivel.
A hallgatás a társadalmi integrációval kapcsolatos negatív reakciókkal is járhat (elkerülõ magatartás, társadalmi elszigeteltség). A beszédeken kívül nincs nevetés, sírás, köhögés, sóhaj a beszédekben. A mutizmussal küzdő gyermekek arckifejezése merev.
A mutizmus kezelésében fontos a pszichiátriai kezelés (ha pszichiátriai betegség van jelen), a pszichoterápiás kezelés (az okokra összpontosítva) és a beszédterápia. A logopédiai cél az egyén kommunikációjának és szociális kompetenciájának erősítése bizonyos viselkedési minták alapján. Először a viselkedés a mentő biztonságos területén, később valós helyzetekben valósul meg.
Hogyan lehet választott mutizmussal megközelíteni a gyermeket?
Bendová, P.: Csökkent kommunikációs képességű gyermek az iskolában, Grada 2011, 152 p.
Hartmann, B., Lange, M.: Mutizmus gyermekkorban, ifjúságban és felnőttkorban (tanácsadó családtagok, fogyatékkal élők, terapeuták és oktatók számára), Triton 2008, 80 p.
Tichá, E.: Mutizmus, in Kerekrétiová A. et al.: Logopédia, Pozsonyi Comenius Egyetem 2016, 341 p.