nagyvirágú poniklec
Területek a térképen
Előfordulási és ellenőrzési nyilvántartások
Védelem
Európai jelentőségű élőhely/fajok
Társadalmi érték
Morfológia
Évelő, virágzáskor 10 - 25 cm magas, fehér bokros gyógynövény. Virág többé-kevésbé felálló, harang alakú, később még csésze alakú, 5,5 - 6,5 cm átmérőjű. A szirmok 2,5–3-szor hosszabbak, mint a porzófélék, a virágzás kezdetén sötétlila, később világosabb. Az őrölt levelek csak virágzás után fejlődnek ki teljesen, pengéjük 2-3-szor furcsább tollú vagy hajtogatott, 3-4 lyukakkal többé-kevésbé ellentétes levelekkel. A levélszegmensek 2 - 6 (7) mm szélesek. Virágzás: március - április.
Ökológia
Száraz, sziklás cserjés és füves lejtők, ritka fények a tölgyerdőkben, különféle szubsztrátokon (andezitek, dolomitok, mészkövek stb.) Az alföldektől a hegyaljig.
Teljes terjeszkedés
Pontikus-pannóniai fajok. Nyugat-Európában a rokon P. vulgaris taxon váltja fel, amelyhez a nagy virágú nikkel néha alfajként kapcsolódik. A németországi Ulm és az ausztriai Linz városai között morfológiailag és genetikailag átmeneti típusok vannak a két taxon között. Ellenőrizni kell a P. grandis előfordulását Lengyelországban, valamint a terület keleti határát. A fajt Csehországban, a cseh karsztban ültették.
Bővítés Szlovákiában
A dél-szlovákiai pannóniai régióban és a Nyugat-Kárpátok déli részének lábainál. A terület északi határa Skalice-től halad át a Brezovské-dombokon, a Strážovské vrchy déli részein, a Szlovák Érchegységben és az Alacsony Beskydy-hegységben Vihorlatig (egyes szerzők említik, hogy az északi helységek már a Pulsatilla subslavica-ra vagy a P.slavica-ra utalnak, lásd alább). A népességméretek tízezertől ezerig terjednek.
A faj az ÚEV 51-nél fordul elő, ahol szlovákiai helységeinek 61,9% -a található.
Veszélytényezők
A faj élőhelyeinek fás szárú növényekkel (főleg fenyő és fekete fenyő) és kiterjedt gyógynövényekkel történő túlnövekedése vagy erdősítése, betakarítás (népszerű sziklakert) és a növények taposása, szubsztrát kitermelése, trágyázás, hulladéklerakók elhelyezése.
Érdekes tények
Területünkön a P. grandisje elterjedését három, egymással szorosan rokon faj képviseli: P. grandis s. str., P. slavica és P. subslavica. Az említett fajok a morfológiai különbségek mellett (megbízhatóan csak a levéllemez jellege alapján határozhatók meg, kisebb eltérések a levélszelvények, sziromalakok, portokok számában is vannak), ökológiailag is differenciáltak, ill. földrajzilag. A P. grandis a leginkább termofil faj, és Szlovákia déli részein fordul elő, míg a P. slavica ennek a triónak a leghidegebb képviselője, Szlovákia északi részein elterjedt (lásd az egyes fajok feldolgozását).