A New York-i Életbiztosító Társaság, amikor az 1990-es években Magyarországon telepedett le, igyekezett hatékonyan bemutatni erős pénzügyi helyzetét. Ezért megkérte Hauszmann Alajost, többek között a királyi palota építőjét, hogy tervezzen meg egy négyszintes épületet jellegzetes kontúrokkal és tornyokkal, valamint egy csodálatos kávézót, amelynek három emeletre van osztva, ahol márvány, bronz, selyem, bársony, freskókat és szobrokat extravagánsan találtak.

york

Az azóta is működő királyi palota épülete továbbra is méltóságteljes felújításra vár. De még mindig élve, a többször átépített és 1894-ben megnyílt New York Café továbbra is fogadja vendégeit. Nemcsak azért jönnek ide, hogy kellemesen ebédeljenek, vacsorázzanak, vagy kényelmesen beszélgethessenek a legendás "mély vízben" a galéria nem kevésbé legendás márványasztalainál, hanem azért is, hogy lélegezzenek az ókor hangulatában.

Ez a csodálatos létesítmény a nyitást követő első perctől elvarázsolta a művészeti világot és körét. Gyorsan állandó asztalok jöttek létre és a közönség stabilizálódott, a napszaknak megfelelően változott - az itteni élet hajnaltól hajnalig mozgalmas volt. (Az egyik vidám hajnalban egy anekdota szerint Molnár Ferenc író barátai élő beleegyezésével egy kávéház kulcsát dobta a Dunába, hogy a New York-i kávézót soha ne lehessen bezárni.)

"New York rovnako arisztokratákat, kispolgárokat és bohémeket egyaránt vonzott." Senki sem tudott ellenállni a varázslatának. Itt mindenki mindenkit ismert ”- írja Heltai Jenő, a legtöbb pesti író. Lehetetlen kiszámolni, hogy kik tartoztak a magyar irodalom összes nagyszerűjéhez a rendszeres látogatókhoz és egyúttal "az alkotók helyéhez" is. Babits, Móricz, Osvát, Ady, Bródy, Gárdonyi, Karinthy, Kosztolányi, Tóth Árpád, Füst Milán, Nagy Lajos, Tersánszky, Szép Ernő, Krúdy Gyula, Hunyady Sándor, Fenyő Miksa, Ignotus, Radnók Miklós, Weyles Gylgy, Déry Ottlik, Zelk…

Sok világpálya is itt kezdődött. A magyar filmipar egyik központi alakja, még mindig gyerekcipőben kuporogva, megkérte szobatársát, hogy ajánljon valakit, akitől a rendezőt ábrázolhatnák. Rámutatott egy dohányzó újságíró ügyes szivarjára: "Egyfajta Korda ... Próbáld ki ..." A hosszú fiatalember ekkor Sir Alexander Korda lett, akinek a brit mozi annyi mindent köszönhet. A New York Café rendszeres vendége volt mellékszereplő is, egy fiatal színész, aki később Hollywoodot rendezte Michael Curtiz nevében, többek között a Casablanca, well című filmet és Kálmán Imre, a Čardáši hercegnő, Gréfka Marice és sok más operett. Hozzáadhatnánk azok nevét, akik már akkor hírességek idején ellátogattak a híres kávézóba, és beírták nevüket a vendégkönyvbe. Ez a könyv legyőzte a történelmi viharokat, de a legutóbbi felújítás óta ismeretlen helyen van…

A krónikák a híres látogatók mellett a tulajdonosok és a főpincérek cseréjét (köztük voltak olyanok, akik annyit tettek a magyar művészetért, mint a nemes társaságok egyike sem), kisebb-nagyobb rekonstrukciókat. Van egy gyászos időszak is, Budapest ostroma után 1944-ben, amikor törött ablakok mögül értékesítettek burgonyát és melaszt, később pedig rövid ideig tartott eszpresszót, valamint azt, hogy valakinek New Yorkot bezárták a polgári szellem, hogy több évig ezen a helyen maradjon. sporteszközöket adott el.

Amikor újra megnyitották a kávézót, amelynek szelleme mégiscsak élt, ideiglenesen Magyarországnak hívták, legalábbis hivatalosan, de aztán újra érvénybe lépett a régi név. Újságírók és írók egy időre visszatértek ide - ami nemcsak azért volt természetes, mert a magyarországi New York ugyanazt jelenti, mint a szellemi élet, hanem azért is, mert a kilakoltatásig sok újság volt az épületben.

Az elveszett világ nyomában CAFES

Hihetetlen, hogy ez a város hány kávézót tudott megetetni a 20. század első felében! Ma már nehéz megtalálni a nyomukat a kávézókban, a bankfiókokban, a szokatlanul nagy ablakú cipőüzletekben, a terem belső terében, díszített bejáratokkal. Létezik egy memória-mechanizmus is, amely szerint több európai utcát régen elfeledett vendégfogadóknak neveznek: sokan még mindig időpontot egyeztetnek az EMKE-n vagy az Abbazia ii-n

Ha nem számoljuk a török ​​megszállók intézményeit, ahová csak Mohamed próféta tanításainak hívei férhettek hozzá, akkor a mai város első kávézóját a 18. század legelején nyitották meg. Egy Blázsó nevű budapesti szerb tulajdonosa volt, akinek akkor számtalan követője volt: a burzsoázia teret nyerve a kávézók az események egyre fontosabb központjává, a polgári élet tipikus képévé váltak az egész világon.

A folyamatosan változó múlt egyik fontos eseménye, az 1848-as forradalom kezdődött a Pilvax Caféban - ezt minden gyermek jó előre megtanulja. A kávézók kultusza azonban az Osztrák – Magyar monarchia idején, a villám kapitalizációjának korszakában valóban virágzott, és a második világháborúig élt, és az azt követő radikális változások elutasították az azt tápláló társadalmi osztályt.

Akinek kevés a magyar történelem ismerete, annak szinte személyes tapasztalatai vannak a kávézókkal kapcsolatban, és ha valaha is eltéved valamelyikükben utazás közben, nem kellene energiát pazarolnia a tájékozódásra. A 20. század első felének gazdag irodalmi élete többnyire kávézókban zajlott, ennek köszönhetően számtalan próza- és versmű megbízhatóan leírja a hozzájuk kapcsolódó életmódot.

Ahogy az íróknak megvoltak a kedvenc kávézóik, ahol még jártak, ugyanúgy sok szakma képviselői is; mások, szakmájuktól függetlenül, egy vagy több kávézót választottak, amelyeket aztán általában meglátogattak. A kávézók hasonlítottak egymásra: tágasak, igényesen berendezettek voltak, hatalmas ablakokkal az utca megfigyelésére, késő estig nyitva, és újságokkal, étellel és egyéb időmegtakarítási lehetőségekkel látták el látogatóikat. Így helyet biztosítottak a hasonló érdeklődési körű emberek számára, hogy együtt tölthessék az idejüket, szalonká váltak azok, akiknek egyébként nem volt szalonjuk.

A legnépszerűbb ital KÁVÉ

Az biztos, hogy ha a kifejezések lépést tartanának a világeseményekkel, akkor az olasz típusú erős fekete kávét rögzítenék magyar nemzeti italként. (Azt a tényt, hogy a nagy mennyiségű vízzel készített utánzatokat általában megvetették, bizonyítják a városi folklórban felbukkanó, esetenként szinte rémtörténetek, amelyek egy végzetes hiba következményeiről beszélnek, amikor a különböző látogatók a sötét áttetsző folyadékot magyar teának tartották.) évtizedek óta fokozatosan a polgárok, falusiak, munkások és értelmiségiek, gazdagok és szegények egyaránt pótolhatatlan mindennapi italává vált. A második világháború előtt általában csak polgári körzetben készítettek ürüléket valódi kávéból, kivételes alkalmakkor is.

A kávét, tipikusan keleti finomságot, a Truci hozta magukkal (és maguknak) Európa ezen területére; az első regisztrált rakomány 1579-ben érkezett Budára a török ​​Behram kereskedő számára. Az a tény, hogy a magyarok akkor még nem voltak hozzászokva a kávéhoz, valószínűleg pszichológiai okból fakadt: az irigylésre méltó keleti illemtan szerint az étkezésnél nem kellemetlen dolgokról volt szó, de a végén felszolgált kávé mellett az adószedő listája előjött ... (magyarul azt mondja: van még fekete leves.)

Maga a kávé (kávé) szó jelenlegi formájában már a 17. század közepén írt Mikuláš Zrínský Sziget félelme című eposzában jelenik meg, amely a szerző dédnagyapjának a hősi törökellenes harcát írja le. ugyanaz a név. Ennek a távoli múltnak azonban kevés köze van a mai kávékultuszhoz.

Évtizedek az ESPRESSO kávéfőző körül

Amikor a Spolarich kávézó tulajdonosa 1924-ben importálta az első La Pavoni eszpresszógépet Olaszországból, nem is sejtette, hogy ez olyan változást vált ki, amely az egész társadalmat érinti. A gyors és hatékony géptípus, amely elődjeinél jóval erősebb kávét főzött, kiszállt a konyhából a vendégek körében, és fokozatosan kultikus tárgy lett, amelynek körül hívei megbízható rendszerességgel találkoztak.

A második világháború után az eszpresszó kávézók pozícióját foglalták el, amelyek régen ritkák voltak, és a régi legények találkozóhelyei voltak - a kávézók városát az országos "eszpresszó" váltotta fel. Amint az élet szerényebbé, kevésbé igényessé vált, az eszpresszó kevésbé volt igényes, mint egy kávézó: keskeny szoba, dísztelen felszerelés, szendvicsek és desszertek száradtak a pulton, az egymás mellett álló asztaloknál, kényelmetlen székek, háttámlára akasztott kabátok vagy túlzsúfolt akasztók - egy ilyen vonzónak tűnő hely ennek ellenére generációk óta felejthetetlen életszíntérré vált. Kávéillat áradt a cigarettafüstön, a hívások zaján keresztül a gőz sziszegése, valahányszor a kávét főző személy úgy nyomta meg a kávéfőző fogantyúját, mint a mozdonyvezető - akkor az, aki egyébként nem szándékozott a szomszéd felé hajolni ...

A kávéfőzőt működtető nő szexuális szimbólumnak számított, és az urak előszeretettel tisztelték a címét, annak ellenére, hogy csak a postások által megitt csésze kávénál álltak meg. Ezenkívül gyanús áhítattal emlegették őket az idősebb évek tagjai, mint olyan személyek kis csoportját, akiknek legendás jövedelme nem csak az állami fizetés. Noha a kávé árát a pénztárnál kellett felszámolni, de aki nem akart üledékből főzöttet, az a feltűnő felirat ellenére egy vagy két forintot nyomott a pénztár blokk alá: "A tudatos dolgozó nem ad, és nem ne fogadd el a részegséget! "

Az évtizedek múlásával az eszpresszó, az ételek és az italok megjelenése javult, de a folyamatosan javuló kávéfőző továbbra is a középpontban maradt. Az 1990-es évek második felének fiataljait már nem érdekelte ez a kategória, a legendás helyek napról napra bezárultak, a mai hős a kocsmákban tölti idejét ...