Szlovák Nemzeti Színház, Pozsony (dráma) 2011/2012 Tracy Letts: augusztus: Az elveszett Oklahomában (augusztus: Osage megye) Lektor: Juraj Šebesta Bemutató: 2011.9.23.
Fordítás: Martin Solotruk
Rendezte: Peter Mikulík
Színpad és jelmezek: Alexandra Grusková
Zene: Peter Mankovecký
Úgy járnak el: Dušan Jamrich (Beverly Weston), Emília Vášáryová (Violet Westonová), Diana Mórová (Barbara Fordhamová), Richard Stanke (Bill Fordham), Kristína Svarinská, posl. VŠMU/Nikola Dubovanová, posl. hátrányok. (Jean Fordhamová), Ingrid Timková (Ivy Westonová), Monika Hilmerová (Karen Westonová), Zuzana Kocúriková/Zdena Studenková (Mattie Fae Aikenová), František Kovár (Charlie Aiken), Robert Roth (kis Charles Aiken), Veronika Strap. VŠMU (Johnna Monevata), Jozef Vajda (Steve Heidebrecht), Branislav Bystriansky (Deon Gilbeau seriff)
Bemutató: 2011. szeptember 23–24., SND Dráma Nagyterme
Gondolkodás az elején: Az SND drámát elismerték, hogy a jelenlegi szerző progresszív, új darabjához nyúlt. Ismét amerikai drámaíró, akinek megvan a maga logikája: Az amerikai drámaíróknak a közönségre kell gondolniuk, különben nincs esélyük otthon. Ilyen az amerikai "mainstream" színház története és hagyománya, amelyet az 1960-as évekig nagyrészt üzletnek tekintettek. A nézőre való gondolkodáshoz amerikai színházi rendszerre van szükség: még a támogatott városi színházak is akár ötven százalékos belépési megtérüléssel számolnak költségvetésükkel, amelyet előfizetéssel próbálnak megszerezni. Egyharmada a város költségvetéséből vagy az államból származik, talán tíz százalék a szövetségi alapból a művészetek támogatására (csak ha országos szinten elismert színházról van szó), a többi pedig szponzorok - cégek és magánszemélyek - adománya. Európában az állami támogatások bőkezűbbek, nagyobb figyelmet fordítanak a repertoár és a művészi oldal sokszínűségére. Több a kísérletezés, és a drámaíróknak nagyobb szabadságuk van az alkotásra. Természetesen nem általánosítható, de beszélhetünk egy bizonyos trendről. Végül is minden a pénzhez kapcsolódik: ezért sem lepődnék meg egyáltalán, ha színházainkban az amerikai drámaírók képviselete folyamatosan növekedne.
Alexandra Grusková jelenete egy fa sötétbarna masszív szerkezettel keretezi az egész eseményt, jelezve a ház egyedi tereit, különös tekintettel az elülső és hátsó részre, valamint a tetőtérre. Az első emelet két szintes, lépcsőkkel elválasztott megoldása hatékony, és különösen a szalon elhelyezkedése a proszcéniumon lehetővé teszi a színészek számára, hogy finomabb pszichológiai kifejezést kapjanak az egyébként nagy térben. Kár, hogy a díszlettervező lemondott az alkalmi rekonstrukciókról, amelyekhez frissebb, színházi ötletre lenne szükség.
Juraj Šebesta
Juraj Šebesta
Juraj Šebesta esztétikai és színházi tanulmányokat folytatott a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán és a Pozsonyi Színművészeti Akadémián. Dolgozott a Színházi Intézetben, a Színművészeti Akadémia Színházi Karán vagy a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumában. Jelenleg a pozsonyi Városi Könyvtár igazgatója. Művészettel és szakmai irodalommal és újságírással, színházi kritikával és tanulmányokkal foglalkozik, számos külföldi folyóiratban publikált. Hazai és külföldi díjakat kapott prózájáért. A Szlovák Rádió bemutatta Kuleha című darabját. Ludus dramatizálta regényeit, amikor a kutya nevet (Figyelem, jó kutya című produkció) és Venussha (Kemény hét) (FIGYELEM, KETTŐS STRESSZ! Produkció) a Pozsonyi Színház számára. Angolból fordít drámákat a szlovák színházak számára. Válogatásokat állított össze Sam Shepard és David Mamet amerikai dramaturgok munkájából, valamint angol nyelvre lefordított szlovák színdarabokat Kortárs szlovák dráma 1 - 5, amelyet a pozsonyi Színházi Intézet adott ki. A nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem kiadta monográfiáját, amelyet a darabok fordításának szentelt.