A canter napok vagy kanistrák a római pogányi vetésünnepekből származnak a decemberi vetésben, a szüretben júniusban és az évjáratban szeptemberben. A játékos szórakozás napja volt. Az egyház vallási tartalmat adott nekik azáltal, hogy bűnbánatnak, bűnbánat napjának nyilvánította őket. Az 5. században a Nagyböjti kantárokat hozzáadták a meglévő kantárnapokhoz. Nagy Leó pápa a kantrokat imádság, böjt és jó cselekedetek napjának jellemzi. Ünneplésükkel a hívők megköszönték az ajándékokat, amelyeket Isten megélhetésükért adott nekik, és arra ösztönözték őket, hogy ezeket az ajándékokat takarékosan és szűkös időszakban használják fel, hogy ne siránkozjanak. Kvaterner napoknak hívták őket (a latin quattuor szóból, négy), mert négy évszakban zajlottak, mindig egy adott hét szerdán, pénteken és szombaton. A kánteki szombaton a papok áhítata is volt, különösképpen a papi szertartások a nyári kánon szombaton.
A szlovák kántry név rokon a kántriť, megsemmisítés szóval, mert azok ta böjt önmegtagadás és a jó cselekedetek imáinak napján, ami valóban elpusztítja bennünk a bűnös lelkesedést. Valahol száraz napoknak is hívják őket, mert a múltban a hívők száraz kenyérrel és vízzel éltek.
Az egyház ma is négy gyásznapot ünnepel. A liturgikus év általános irányelvei kimondják ezekben a napokban az egyház különféle emberi szükségleteket kér az Úrtól, különösen a földi aratásért, az emberi munka és az Istennek köszönhető közvélemény áldásaiért. A püspöki konferenciáknak meg kell határozniuk a vidám napok megünneplésének idejét és módját, és ünnepségüket a hívek helyi igényeihez kell igazítani.
A szlovákiai püspökök konferenciája tavaszi kántornapokat határozott meg a nagyböjt első vasárnapját követő héten, a Szentlélek elküldésének vasárnapját megelőző hét nyarán, szeptember harmadik hetében ősszel (a Nagyboldogasszony ünnepe után). a Szent Kereszt) és a téli kantárnapok Advent második hetében. A három napból csak az egyik kötelező: szerda, péntek, szombat.