• Főoldal
  • Az alkatrészek katalógusa
  • A projektről
  • Gyakran Ismételt Kérdések
  • Digitizer kézikönyv
  • Csatlakozz hozzánk
  • Projekt blog
  • Projekt megbeszélés

feldeková


A SME Gold Fund a Szlovák Tudományos Akadémia Szlovák Irodalmi Intézetével együttműködésben jön létre



Az Arany Alap műveinek RSS-kimenete (További információk)

Olga Feldekova:
Novellák

Tetszik neked ez a munka? Szavazzon rá, mivel már szavazott 35 olvasók

Küldetlen levelek

Nos, látod, és itt vagyunk!

Vagy DDT! Emlékszel? DDT port kerek kemény papírdobozokban adtak el fogyasztásra. A háziasszonyok megvették és a pincében burgonyával szórták meg. Csigákat öltek meg rajtuk. "Amikor megöli a csigákat, akkor a tetvek is elpusztulnak" - mondta magának anyánk, és körmeivel egy doboz DDT-port készített a lyuk fedelébe, és minden este ezzel porolta a fejünket. Csak később olvastam, hogy a DDT féléves felezési idővel rendelkezik, még a tengerfenéken is. Állítólag minden élő, ami a porral érintkezik, meghal. És nem haltunk meg. Nézzük ezeket a szörnyű baleseteket a televízióban - és itt vagyunk!

Harmadszor ugyanolyan magabiztosan sétáltam ott, mint a pozsonyi fodrászomhoz - és az ajtón a "Fodrászat lemondva" felirat fogadta. Szóval látja, Ičko. Itt vagyunk, bár még nem voltunk itt - és a "fodrász", amely itt volt előttünk, hirtelen nincs itt. A „fodrászat törölt” táblát nézegetve hirtelen, nem tudom miért, eszembe jutott, hogy egy év lesz, mióta anyánk elhagyott minket, és sírtam. A mellette haladó úr észrevette ezt, és azt mondta: - Ez volt a fodrászod? Nem jó! Nem minden ütés történik addig a szabad vállalkozásig! ”

Tehát látja, Ičko, azt hittük, hogy nincs ilyen erőnk valamihez, és mégis, az erő megtalálva volt, költöztünk, és túl lehetett élni a prágai költözést. Itt vagyunk! És megint ott vagy, és nekem is írhatnál.

Csókollak téged és az egész családodat

Kelt Prágában, 1996. január 30-án

Nővéred, Olga.

Az időjárással

március van, vidd az öreget, Ľubo meglátogatja Hana Hegerovát, én pedig egyedül ülök otthon és írok neked - de határozottan nem az idősorvosi osztály vezetőjeként! Még nem megyek sehová - még a tél sem megy sehova Prágából, és erről még tőled is Pozsonyból számolnak be. A szomorúság megfogja az embert a téltől. Nos, ez a tavasz előtti szomorúság is! Minden évszak másfajta szomorúságot hoz - és ez mindig szomorúság, más évadot hirdet. A nyári szomorúság azért van, mert a nyár rövid - és ezért szomorúság az előtérben. A téli szomorúság az, hogy a tél hosszú, de ezért a tavasz előtti szomorúság is. Jarný repülés előtt áll, és abból ered, hogy már előre tudjuk, hogy a nyár ismét rövid lesz. De hagyja, hogy átvegye a tavasz vagy az ősz, a nyár vagy a tél bánatát - mindig elszomorít minket az a tény, hogy olyan események jutnak eszünkbe, amelyek olyan régen történtek, hogy biztosan nem fognak megismétlődni, és velünk sem fog történni a többi időszakban. az életünk. semmi hasonló.

Eltartott egy ideig, számomra egy örökkévalóságnak tűnt, mire anya eljött. Összefonta a karját, amikor meglátta, és azonnal megparancsolta - ahogy anyám szokta -, amit nélküle tudtam:

- Ne mossa a nyelvét, mert kitépi!

Aztán lógott egy hatalmas kulcsot, kinyitotta, bejött, és nem volt még egy örökkévalósága. A konyhában melegítette a vizet. Amikor a nyelvemmel ráöntötte a korlátomra, a nyelvem levált a vasról, de egy darab bőr maradt a korláton. Addig volt ott, amíg meg nem engedték a fagyokat - és édesanyja megmutatta barátainak, akik meglátogattak minket. Többnyire tanárok voltak, mint az anyám, és mindegyikük az általa tanított tárgynak megfelelően állást foglalt a témában. A biológiatanár a megfagyott bőrdarabot tanulmányozta a leggondosabban:

- Ki kell derítenünk, hogy vannak-e ízlelőbimbók a bőrön!

"Mi van, ha vannak?" - kérdezte anyám. Nem ismerte a biológiát, elsőéveseket tanított.

- Nos - mondta a biológia tanár -, ez már nem fog tetszeni neki.

Ma is szeretem, de itt Prágában még mindig óvatosnak kell lennem, hogy valami, ami orvos beavatkozást igényelne, nem történik meg velem - nem lehet mindent forró vízzel kezelni, és itt nem vagyok biztosított. Nem mintha nem akarok lenni - nem azért, mert egyáltalán nem. Valaki ellopta az erszényemet és az összes dokumentumot. Egyszer, amikor egy férfi pénztárcáját ellopták, legalább kidobták az iratokat - ma ez fordítva van. Pénzt is hagynak néhány rablóra - és soha többé nem találnak dokumentumokat. Prága tele van különféle dokumentumok nélküli menekültekkel - állítólag több százezerért adják el az ellopott dokumentumokat. Ki tudja, milyen nő jár ma a személyi igazolvánnyal, és tisztességesen viselkedik-e. A legrosszabb, hogy új dokumentumokat sem tudok beszerezni, mert költözésünk óta nem tudjuk kitalálni, hogy melyik banános dobozban mi van. A születési anyakönyvi kivonatomnak egyikükben kell lennie, de könnyebb lesz, mint megkeresni, hogy elmegyek Martinhoz, ahol születtem, és a cégnyilvántartó irodában kiadtak egy másodlatot. Csak azért, hogy az ember utazni akarjon, vége a télnek! És hogy addig egészséges maradjon!

Minden reggel fájdalommal a vállamon és az összekulcsolt kézzel ébredek. Úgy érzem, egész éjjel zsák cementet hurcoltam - arra gondoltam, hogy ez szívroham-e. Azt mondják, hogy a nőknek nincs szívrohama, de anyámnak három volt. De határozottan nincs szívrohamom - mindez gerincből származik. Dokumentumok nélkül és egy idegen országban az ember nem betegszik meg ilyen könnyen - próbálja ki Peterkót, még te is, a kórházban, hogy dokumentumok nélküli betegeket küldjön az utcára! Meglátod, azonnal egészségesek lesznek. És olcsóbb lesz a gyógyszerek és a személyzet számára, amelyeknek ma, amikor az egészségügyben válság van, nem kell apróságnak lenniük.

Nos, hogy ne vigyük túlzásba - természetesen bárki megbetegedhet és bárhol. Most emlékszem, hogy rosszul lettünk, amint tavaly augusztusban ide költöztünk. Csak néhány napig éltünk itt - és azt tapasztaltam, hogy kiütésem van. Bármivel harcolhattam, amivel csak akartam - Alpa sem segített, és őrülten viszketett. Gúnyolódott velem, de hamarosan ez érinti őt és Aničkát. Azt hittük, hogy allergia egy új környezetre, különféle allergiaellenes gyógyszereket vásároltunk, ezek nem segítettek. Panaszkodni kezdtünk a barátainknál, mert Ľubo szerint semmit sem szabad titokban tartani, egy lusta szivacsot - teljes szerencsétlenség, és aki nem panaszkodik senkinek, azt senki sem tanácsolhatja. Valóban elkezdtek tanácsot adni nekünk. Zuzka azt mondta:

"Atka lesz. Aki ott élt előtted, azt nem harapták meg, mint te, mert ők voltak az atkái, és az atkák is tudták, hogy az övék - de azért harapnak meg, mert idegenek vagytok. Kölcsönadok egy atkaellenes porszívót. "

Az atkák elleni porszívóról már hallottunk - állítólag űrhajókban találták ki. Akinek van ilyen porszívója, könnyebb az űrbe repülni és idegen országokba költözni. Mielőtt azonban elmentünk Zuzkába, és kölcsönkaptuk tőle az atkaellenes porszívót, szomszédomnak, Metelka úrnak megemlítettem szenvedéseinket, mi volt a szekrényünk összeállítása. Metelka úr elgondolkodott ezen, és megkérdezte:

- Deréktól lefelé viszket?

"Akkor ez egy kerti viszketés. Olyan kicsi, hogy az emberi szem számára megfoghatatlan. Ne tegyen semmit. Hozzád hasonlóan egész Chodov karcos. "

- És ez ellen nem tehet semmit?

"Semmi. De miért tenne bármit is ez ellen? Áprilistól szeptemberig tart. Két vasárnap alatt te vagy a felelős. "

És a tény. Amint nagyon hideg lett, eltűnt a viszketés, amely méltán viszketette az idegeneket és a bennszülötteket - és mindenki, mind a bennszülöttek, mind a bennszülöttek, abbahagyhatta a vakarózást. Demokratikus ügy. Semmi, amiért földgömböt kellene kapni.

Nos, elégedett vagy velünk, Peter? Először akkor csúfolt meg minket, amikor épp ezt a lépést tettük. Nem mintha öregnek éreztük volna magunkat, csak haboztunk egy darabig - és akkor jött és azt mondta: "Nyugodtan csináld, fiatalító kezelés lesz!" "Nincs szükségem fiatalító kezelésre" - kiáltottam rád - és megcsináltuk. Azonban még mindig nem hagyta abba az egészet geriáterként. Még a közelmúltban, amikor látta, hogy színészként lépünk fel a prágai Labirintus Színház színpadára, azt kiáltotta, hogy pozitív prognózisa nemcsak hazánkban beigazolódik, hanem túlléptük a legjobb geriátriai előfeltételeit. Újra figyelmeztetnem kellett, hogy tartsa meg az ilyen megfigyeléseket az idős emberek számára.

Hogy van valójában? Vajon lelkünk és testünk állapota befolyásol-e több időt vagy időjárást? Szerintem az időjárás. Hiszen észre sem vesszük az idő múlását, míg az időjárás változásai igen. A statisztikák szerint is könnyű kideríteni - olvastam, hogy ősszel állítólag a féltékenység és az öngyilkosságok miatt vannak a legtöbb gyilkosság, leggyakrabban az emberek párzanak. Ezért azt mondják, hogy a legtervezetlenebb gyermekek is januárban születnek - az emberek nem őket tervezték, hanem a tavaszukat…

Ľubo nemrég tért vissza Hana Hegerovától, és egyfajta francia sanzont énekel neki szövegként. Megtudom, hogy a szerző Leo Ferré, és ha valami nagyon megható és öregbeteg dologra van szükségem a levél végén, hadd írjak néhány szót abból a sanzonból: „Avec le temps, va, tout s'en va… With idővel minden elmúlik ... „Fogalmam sincs, hogy a tavasz előtti gyászról az elején valami hasonlót írtam ...

Kedves Péter, nem is gondolkodunk, és ez utána lesz - és az év előtt lesz bánat. A kerti tanú életre kel, mi pedig kaparjuk és várjuk az őszet.