Oltás és klasszikus homeopátia
/ Georg Vithoulkas - görög klasszikus homeopata előadása alapján készült /
Az oltást sokan a "homeopátiás" eljárás példaként említik, vagyis a "hasonló jellegű" elv alkalmazását. Ez a felszínes nézet mély hiba. Az oltást mindenkire alkalmazzák, egyéniségétől függetlenül. A klasszikus homeopátia pedig a beteg egyediségén és egyéniségén alapul. A klasszikus homeopata szempontjából az oltás nagyon veszélyes.
Próbáljuk meg részletesebben megvitatni ezt a kérdést. Az oltás, amelyet ma az orvostudomány használ, nem vizsgál egy adott beteget. Nem veszi figyelembe a betegségek iránti fogékonyságát, nem vizsgálja az öröklődést és az egyéni hajlamot egy bizonyos típusú betegségre. Ezért a vakcina beadása mélyen károsíthatja a beteg egészségét. Mivel a legtöbb kötelező oltás korai életkorban történik, ez az eljárás még veszélyesebb.
A vakcina beadását követően alapvetően két reakció van:
A. Az oltás "megtörténik", vagyis bizonyos mértékű reakció zajlik
B. Nincs reakció
B: Kezdjük a másodikkal. A klasszikus homeopátia a következőképpen értékeli a reakció hiányát:
1. Nagyon egészséges szervezet
2. Mély patológia
A látszólag ellentmondásos értékelés magyarázata a következő:
1. Ha a szervezet egészséges, oltás nélkül is megbirkózik a betegséggel, ezért az oltás felesleges.
2. Ha azonban a patológia mély, a szervezetet a patológia mélyebb szintjén érinti, például egy célzott vakcina, és nem reagál az ingerre, mert az egészségért folytatott harc mélyebb szinten zajlik. Ezt összehasonlíthatnánk egy középkori vár védelmével - ha a belső falakért harcolunk, az ellenség már behatolt a városba, és a külső falakért folytatott harc nem releváns. De hogyan értékeli az orvostudomány a reakció hiányát? Ismételt oltással. A fenti logika fényében próbáljon átgondolni a következményeket.