A kiválasztott szakaszhoz nincs elérhető videó.

kérdések

Sajnáljuk, de hiba történt a videó lejátszása közben.

Kérdések az olvasóktól

Van némi remény az anya méhében meghalt gyermek feltámadására?

Annak, aki még nem élte meg a születendő gyermek elvesztését, nehéz lehet megszokni az érintett érzéseit. Egyes szülőknek nagyon nehéz elviselniük egy ilyen veszteséget. Egy anya öt gyermeket halt meg még születésük előtt. Idővel két egészséges fiú született, és boldog volt, de nem feledkezett meg egy holtan született vagy elvetélt gyermekről. Haláláig pontosan tudta, hány év lett volna, ha élnek. Az ilyen keresztényeknek okuk van azt remélni, hogy a gyermekeket visszahozzák a feltámadásba?

A kérdésre az a egyszerű válasz, hogy nem tudjuk. A Bibliában sehol nincs olyan gyermekek feltámadása, akik holtan születtek, vagy anyjuk megszakította őket. Azonban találunk benne olyan elveket, amelyek ehhez a kérdéshez kapcsolódnak, és némileg megnyugtathatnak.

Gondoljunk két kapcsolódó kérdésre. Az első: Jehova szempontjából mikor kezdődik az emberi élet - fogantatáskor vagy születéskor? Másodszor: Hogyan látja Jehova születendő gyermekét egyedülálló lényként vagy puszta sejt- és szövethalmazként az asszony méhében? A bibliai alapelvek egyértelmű választ adnak mindkét kérdésre.

A mózesi törvényből egyértelmű, hogy az élet nem születéskor kezdődik, hanem sokkal korábban. Miért mondhatjuk ezt? Mert egy férfit halálra lehet büntetni a magzat megölése miatt. Vegye figyelembe ezt a törvényt: „Lelket adj a lélekért.” * (2Móz 21:22, 23) Így az anyaméhben lévő meg nem született gyermek él és élő lélek. Keresztények milliói értették meg ezt az időtlen igazságot, és ez segített abban, hogy elutasítsák az abortuszt, mert súlyos bűnnek tartják Istent.

Meggyőződésünk tehát, hogy Jehova a születendő gyermeket életben tartja. De mit ér az élete számára? A törvény elrendelte a meg nem született gyermek halálát okozó felnőtt megölését. Ebből egyértelmű, hogy a születendő gyermek élete nagy értéket képvisel Isten szemében. Ezenkívül a Szentírás számos részéből megtudhatjuk, hogy Jehova a születendő gyermeket egyedülálló lénynek tekinti. Például Dávid király inspirálta Jehovát: „Te árnyékba borítottál anyám méhében. A te szemed látta csírámat, és annak minden része meg van írva a könyvedben azokra a napokra vonatkozóan, amikor létrejöttek. ”(Zsoltárok 139: 13-16; Jób 31:14, 15.

Jehova azt is látja, hogy a születendő gyermeknek már vannak jellemzői, és látja, hogy mely területeken van megfelelő fejlődési lehetősége. Amikor Rebeka terhes volt, az ikrek viaskodtak a méhében, és Jehova jóslatot tett róluk. Ebből egyértelmű, hogy már ismerte fiainak tulajdonságait, és tudta, hogy ezek a tulajdonságok később sok embert érintenek. (Ter 25:22, 23; Róm 9: 10-13)

Keresztelő János esete is érdekes. Az evangélium kimondja: „Amikor Erzsébet meghallotta Mária üdvözletét, a baba a méhébe ugrott. Erzsébet tele volt Szentlélekkel. ”(Lukács 1:41.) Ennek az esetnek a leírása során Lukács a görög szót a születés utáni magzatra vagy gyermekre használta. Ugyanazzal a szóval írta le a jászolban fekvő Jézust. (Lukács 2:12, 16; 18:15)

Tehát a Biblia megadja-e az alapot arra, hogy nagy különbséget tegyünk az anyaméhben és az első alkalommal belélegzett csecsemő között? Úgy tűnik, nem. És ez megfelel a jelenlegi tudományos ismereteknek. Például a kutatók azt találták, hogy az anyaméhben lévő csecsemő képes érzékelni a külső ingereket és reagálni azokra. Ezért nem meglepő, hogy a leendő anya ilyen erős kapcsolatot alakít ki az abban kialakuló gyermekkel.

A csecsemők a méhben való fejlődésük különböző időpontjaiban születnek. Tekintsük ezt a példát: Egy anya idő előtt szül egy élő gyermeket, aki néhány nap után meghal. Egy másik anya a normális születési dátumig viseli a babát, de közvetlenül a születése előtt meghal. Első édesanyám abban reménykedik, hogy babája csak azért fog feltámadni, mert véletlenül idő előtt született, míg a második anyának nincs ilyen reménye?

Összefoglalva, a Biblia egyértelműen azt tanítja, hogy az élet a fogantatással kezdődik, és hogy Jehova a születendő gyermeket egyedülálló és értékes lénynek tekinti. Ezen bibliai igazságok fényében egyesek ellentmondásnak tekinthetik azt az állítást, miszerint nincs remény a feltámadásra egy meg nem született gyermek számára, aki meghalt. Teljesen érthető, hogy úgy érezhetik, hogy egy ilyen kijelentés aláássa a bibliai alapú magatartásunkat az abortusz elutasításában, amely nagyrészt ezeken az igazságokon alapszik.

Ez a magazin a múltban néhány gyakorlati kérdést tett fel, és ezek úgy tűnik, hogy megkérdőjelezik a születés előtt elhunyt gyermekek feltámadásának lehetőségét. Például Isten csak egy részben kifejlődött embriót helyez be a paradicsomi nő méhébe? Az imával kapcsolatos további tanulmányok és elmélkedések azonban arra késztették az egyház vezetését, hogy arra a következtetésre jutottak, hogy az ilyen megfontolások nem voltak indokoltak a feltámadás reményében. Jézus azt mondta: "Istennél minden lehetséges" (Márk 10:27). Szavainak igazát pedig saját tapasztalata erősíti meg; élete a mennyből egy fiatal szűz méhébe került, ami emberi szempontból teljesen lehetetlen.

Ez azt jelenti, hogy a Biblia szerint a születésük előtt meghalt gyermekek is feltámadnak? Ismét hangsúlyoznunk kell, hogy a Biblia nem válaszol közvetlenül erre a kérdésre, és ezért nincs oka annak, hogy az emberek egyértelműen beszéljenek. Ez a téma végtelen számú kérdéshez vezethet. De a legjobbnak tűnik elkerülni a spekulációt. Egy dolog biztos: Ez Jehova Isten kezében van, aki bővelkedik szeretetteljes kedvességben és irgalomban. (Zsoltárok 86:15) Nincs kétségünk afelől, hogy kétségbeesetten szeretné feltámadással feltámasztani a halál minden hatását. (Jób 14:14, 15.) Biztosak lehetünk abban, hogy mindig azt teszi, ami helyes. Amikor szeretetből utasítja Fiát, hogy "tönkretegye az ördög műveit", meggyógyítja az összes sebet, amelyet szenvedtünk, miközben ebben a gonosz dolgrendszerben éltünk. (1 János 3: 8)

[Lábjegyzet]

Ezeket a verseket olykor úgy fordítják, mintha csak az anya megölését kellett volna büntetni. De az eredeti héber szöveg rámutat, hogy a törvény anya vagy születendő gyermekének halálos sérüléséről szólt.

[Kép a 13. oldalon]

Jehova megszabadít minket a fájdalmas élmények minden emlékétől