Megszokom, hogy a környéken találkozom az emberekkel, és reakcióval találkozom a testmozgással kapcsolatban, mit ad nekem stb. Néha jó elgondolkodni az ilyen kérdéseken, annak ellenére, hogy szinte napi rutinnak tartjuk - az edzésekre, gyakorlatokra, étkezésre stb. És ez nemcsak ránk, testépítőkre vonatkozik, hanem valójában mindannyiunkra.
Ilyen röviden nem lehet megválaszolni, pedig ilyen kérdést kaptam az osztályban az iskolában. Hozzá lehet tenni, hogy az erősítés olyan életmód, mint pl. A rocksztárok számára a "szex, drogok és a rock & roll", így a testedzők számára edzést, diétát és pihenést adhatsz.
Az is igaz, hogy a társadalom langyos, sőt vonakodik mindeztől. Miért? Különböző okokból. Egyrészt kényelmesek vagyunk - de energiát és időt igényel, azonnal szeretnénk az eredményeket, és olyan sokan, akik ezzel kezdik, pillanatok alatt véget érnek vele. De minden időbe telik, megtanultam az életemben, és ennek van értelme. A magazinokban szép faragott testek vannak, és irigyeljük őket, de nekik sem volt ingyen.
És rosszabb dolgok az irigységből fakadnak. Olyan emberek beburkolása, akik megpróbálnak nagyszerű eredményeket elérni az életben, vagy legalábbis elválasztják magukat a monoton életmódtól, elítéléstől és gúnyolódástól - mindez azon emberek gyengeségéből fakad, akik nem ismerik vagy nem akarják kezelni a komplexumaikat. Mert sokak számára már az elején eltemetik az illúziókat. Példaként említhetjük néhány olyan ismerőst, akiknek életcélja valamilyen férfimunka lett, plusz alkohol és mások. Állítólag ez az élet fő értelme? (Szerettem volna minden lenni paptól, F1-es pilótától a katonáig - de melyik gyerek nem álmodik:-)) Például egyértelmű. hogy valaki nem képes felvenni valamit, de sokan, akiknek több volt, nem használták, éppen ellenkezőleg, akik nem számítottak rá, elérték céljaikat. A testépítésben idézhetem Frank Zane vagy Franco Columba példáját, akik szerint nem volt meg az eredmény és az eredmény? Zane 3x és Columbu 2x többszörös bajnok Mr. Olympia és még sok más díj.
De nem akarom magamat összehasonlítani velük sem ezzel, sem mással (elvégre nem minden bajnok lehet, főleg manapság), csak az ilyenek példázhatnak mások előtt. És ez nemcsak a sportban, hanem a színjátszásban, az iskolában, a zenében, a szerelemben és általában az életben is érvényes. Néha elég egy kis változás a változáshoz, az akkor elérhető célok fokozatos kitűzéséhez. Hozhatok példát egy barátomra (B. Gabi) is, aki nehéz súlyra vadászni indul, de még nem sikerült és nem is fog sikerülni olyan hamar, mert nem tűz ki fokozatos célokat. Másrészt a második haver (Andy A.) valószínűleg a legerősebb az egész iskolában, de valóban elgondolkodhatna azon, hogy más erősekkel harcoljon, de ki tudja, mikor lesz. Hozzáteszem, érdekes lenne, mert kategóriájában nem igazán ismerem a versenyt erőben.
Célom, hogy még akkor is fejlődjek, amikor nehéz. Kihívást jelent, de nem lehetetlen a potenciál elérése, de egyúttal azon típusok egyike is, amelyek kemény izomtömeget szereznek (úgynevezett hardgainer). Vékonyabbnak lenni nem azt jelenti, hogy feladnánk. Azt álmodom, hogy a közeljövőben részt vehetek egy természetes versenyen, de látok néhány hiányosságot, amelyeket addig szeretnék orvosolni. Meglátjuk;)