"Ön magyar? Nos, igen, megvan az akcentus, de szlovákul elég jól beszél, ellentétben a déli polgártársainkkal.

örökbe

Voltak dunaszerdahelyi szobatársaim a bentlakásban, akik nem tudtak megfelelően szlovákul kifejezni magukat. Kár! Szlovákiában élnek, és nem akarják megtanulni az állami nyelvet! "

Ilyen megjegyzésekkel elég gyakran találkozom.

Ön szerint is a szlovákiai magyaroknak kötelességük anyanyelvükön szlovákul tudni? Nem merül fel benned, hogy egy állam területén élő ember nem ismeri jól a többség nyelvét? Véleménye szerint felháborító, igazolhatatlan és elítélendő?

Értem a felháborodásodat. Az ország többségi (egynyelvű) állampolgárának általános képe az országában élő nemzeti kisebbségekről körülbelül ilyen: valahol délen/keleten/nyugaton/északon idegen idegen kisebbség él, aki otthon más nyelvet beszél, de mi egy állam, tehát magától értetődik, hogy a nyilvános kommunikációban (vagyis a konyha kivételével az élet minden területén) az "állami" nyelvet (értsd: a többség nyelvét) használja, tehát automatikusan elsajátítja. Ha nem ez a helyzet, ez azt jelenti, hogy a kérdéses kisebbség hűtlen, alkalmazkodhatatlan, röviden problémás.

Miért nem beszélnek jól a magyarok szlovákul?

Bevallom, amikor még gyakorlatilag egyetlen szlovák magyarral sem találkoztam, automatikusan arra gondoltam, hogy az összes szlovákiai magyar teljesen kétnyelvű. Aztán amikor személyesen megismertem néhányukat, és elmagyaráztam, hogy problémáik vannak a szlovák nyelvvel, meglepődtem.

Azonnali elítélés helyett azonban megpróbáltam jobban behatolni a világukba, megismerni helyzetüket és szenvedéseiket, és tágabb értelemben szemlélni az egész problémát.

Valóban bűn? Ez jelzi tudatlanságukat vagy ellenséges hozzáállásukat az államnyelv iránt? Tud. De nem muszáj. Ez - mint az életben minden - bonyolultabb, nem írható le fekete-fehéren.

Képzelje el, hogy gyermekként tisztán magyar családban él valahol Žitný ostrovon egy faluban, ahol a lakosság 90% -a magyar nemzetiségű. Az anyának és az apának egyaránt van magyar anyanyelve. Otthon kizárólag magyarul beszélnek veled. Nem azért, mert utálják a szlovák nyelvet (bár vannak olyanok, akik nem igazán szeretik), hanem azért, mert magyar identitásuk van, és nyilvánvaló számukra, hogy gyermekeiket a saját nyelvükön nevelik. (Ahogy az a természetes, hogy szlovákul neveled a gyerekeidet.) A szüleid elvisznek egy magyar óvodába, később pedig egy magyar iskolába. Nem azért, mert hűtlenek, és ennek ellenére csak szlovákok akarnak lenni, hanem azért, mert tudják, hogy a gyermek optimális fejlődése csak akkor garantált, ha anyanyelvén oktatják. Tehát a szlovák nyelvet csak az iskolában kezdi el szlovák órákon, nagyobb vagy (inkább) kevesebb sikerrel.

A szlovák nyelvet a magyar iskolákban egyfajta "második anyanyelvként" tanítják: feltételezik, hogy a gyermek már tudja. A tanterv ennek szellemében készül. Az eredmény? Érthetetlen versek pufferolása, ellenszenv, motiváció nélkül.

Magyar gyerek egy szlovák iskolában

Most pedig próbáljunk elképzelni egy másik modellt: magyar szülők gyermeke vagy, de szüleik egy szlovák iskolába állították őket. Azzal a szándékkal, hogy később ne legyenek nehézségei, jobban beilleszkedjen a szlovák társadalomba. Az első évben hihetetlenül szenvedsz ott. Nem beszéled a nyelvet, és alsóbbrendűnek érzed magad. Nem fejlesztheti teljes mértékben intellektuális képességeit. Ez az állapot évekig tarthat. Aztán megszakad. A szlovák nyelven már nincsenek problémáid, de az anyanyelvén kezdenek lenni. Csak szlovákul fog tudni néhány kifejezést. Egyre több lesz belőlük. Ha szüleid nem próbálják tudatosan fenntartani a magyart, és különös figyelmet fordítanak rád, édesanyád fokozatosan elsorvad, és végül "konyhanyelv" helyzetbe kerül.

Mi a baj vele? - kérdezed. Legalább az érintett személy jobban beilleszkedik a többségi társadalomba. Igen. És csak gyermekeivel fog szlovákul beszélni. Gyermekei pedig már nem magyarok lesznek, hanem szlovákok. Ez alapvetően nagyszerű, nem igaz? Kevesebb magyar, kevesebb aggodalom. Ez azonban csak az érem egyik oldala. Természetesen a magyarok nem örülnek annyira egy ilyen jelenségnek. Túl nagy ár az állami nyelv megtanulása.

Sem az autóból, sem az autóig

Nos, akkor mi a megoldás? Amikor egy gyermek szlovák iskolába jár, először hatalmas stresszeket él át, majd fokozatosan elveszíti identitását. Amikor egy gyerek magyar iskolába jár, nem tanulja meg megfelelően a szlovák nyelvet, és később, amikor tanulni vagy jó munkát akar kapni, problémái vannak. Sok történetet hallottam már arról, hogy a magyar fiatalok milyen sokkot okoztak, amikor egy szlovák egyetemre kerültek. Mennyire hallgattak a szemináriumokon, hogyan gondolták háromszor, hogy mondanak-e valamit, nehogy kinevessék őket nyelvtani hibák miatt.

Az egyik megoldás a tanítás módjának megváltoztatása. Az elmúlt években a magyar körökben sok szó esett arról, hogy meg kell változtatni a koncepciót és el kell kezdeni a szlovák mint idegen nyelv oktatását a magyar iskolákban. Ha jól tudom, vannak olyan iskolák, ahol ezzel kísérleteznek. Azt azonban nagyon jól tudjuk, hogy bármely idegen nyelv tanítása akkor is hatékonyabb, ha a hallgatónak lehetősége van a nyelvvel való találkozásra és a gyakorlatban történő használatára.

Cseréljük ki gyermekeinket

A közelmúltban férjemmel egy kis csoport szlovákiai dél-szlovákiai magyar szülők keresték meg a gyermekeiket, hogy gyermekeik jobban tudják a szlovák nyelvet, és ne felejtsék el a magyar nyelvet sem. Feltalálták a 19. században működő és a 20. század első felében bevált módszert. Mi lenne, ha gyermekeinket néhány hétre szlovák családokhoz küldnénk? Olyan családok lennének, akiknek hasonló korú gyermekük van, mint a miénk. A fogadó családban való tartózkodás ideje alatt a magyar gyermek szlovák iskolába járna fogadó testvérével együtt. Motivált lenne szlovák nyelvének fejlesztése és egyúttal a többség környezetének megismerése. A befogadó családnak és az iskolának viszont lehetőséget kell biztosítani arra, hogy testközelből megismerjék a nemzeti kisebbség képviselőjét, akiről gyakran eltorzult elképzeléseik vannak. A viszonosság keretein belül a szlovák gyermek ekkor egy ideig felébredhetett a magyar családban. Talán az ünnepek alatt.

Ez egyfajta interkulturális csere és közeledés lenne egy országon belül. Remek ötlet, igaz? Számunkra úgy tűnt, hogy ez egy támogatást érdemlő kezdeményezés, ezért vettünk részt azoknak a munkamegbeszélésnek, akik úgy döntöttek, hogy támogatják és fejlesztik ezt az elképzelést. Körülbelül egy tucatnyian voltunk, és együtt gondoltunk a megvalósítás lehetőségeire, módjaira, de a lehetséges akadályokra is.

Elfogadna egy magyar gyermeket Szlovákia déli részéből? Elküldené gyermekét néhány napra magyar családba? Kellett egy kis bátorság, nyitottság és bizalom mindkét oldalon.

A különböző országok fiataljainak csereprogramjai évtizedek óta működnek. Miért nem működik egy országon belül?