Összegzés

orvosi

Háttér: A hízósejtek szerepe az allergiás betegségekben jól ismert. A gyulladásos reakció patogenezisében betöltött és szabályozó funkciójuk miatt várható, hogy jelen vannak az emésztőrendszer nyálkahártya-gyulladásának helyén.

Cél: A szerzők a gyomor-nyelőcső reflux betegségének klinikai diagnózisával rendelkező gyermekek nyelőcsőjéből származó hízósejtek jelenlétének és eloszlásának vizsgálatára összpontosítottak.

Készlet és módszerek: 40, 5 - 19 éves korú, gastrooesophagealis reflux klinikai diagnózissal rendelkező betegnél a nyelőcső nyálkahártyájának biopsziáját is elvégeztük a gasztrofibroszkópia során. A gyermekek nyelőcsőjéből származó biopsziás anyagokban lévő hízósejteket akridin narancssárga fluorokróm módszerrel ábrázoltuk, és fluoreszcens mikroszkóppal vizsgáltuk.

Eredmények: A vizsgált anyagokban lévő hízósejtek változó, sőt meglehetősen gazdag sejtpopulációt jelentettek. Leggyakoribb előfordulásukat a lamina propria elágazó vaszkuláris papilláinak tartományában figyelték meg. Ezeknek a sejtelemeknek a viszonylag leggazdagabb ábrázolása mindig megtalálható volt a lamina propria mucosae-ban, különösen a vékonyfalú érprofilok közelében, ill. venul. A nyelőcső nyálkahártyájának hámrétegében nyilvánvalóan gyakoribb volt a hízósejtek előfordulása 17 esetben; eozinofíliával kombinálva volt a gyomor-nyelőcső refluxjának (8 beteg), az atópiája (4 beteg) és a gyomor-bél traktus egyéb betegségei (5 beteg) klinikai diagnózisával. A hízósejtek a helyi modulátorok rendkívül gazdag forrásai a közvetlen közelében lévő fluxus változó és proliferatív változásokban.

Következtetés: A hízósejtek eloszlásának feltérképezése a gyermekek nyelőcsövében kiegészítheti a szignálmolekulák helyi forrásaival kapcsolatos ismeretanyagot. A hízósejtek jelenléte a mikroszkopikus nyelőcsőgyulladás egyik első minimális nyálkahártya-változása lehet. A potenciális prediktív értéket nagyobb betegcsoportban kell ellenőrizni.

Kulcsszavak: hízósejtek - nyelőcső - gyomor-nyelőcső reflux - eozinofília - nyelőcsőgyulladás - gyermekek.

Lek Obz, 59, 2010, sz. 6, 226 - 230.

Összegzés

Háttér: A hízósejtek szerepe az allergiás betegségekben jól ismert. A gyulladásos reakciók patogenezisében való beavatkozásuk és szabályozó szerepük miatt várhatóan folytatja jelenlétét az emésztőrendszer nyálkahártya-gyulladásának helyén.

Célkitűzés: A vizsgálat célja a hízósejtek jelenlétének és eloszlásának leírása a nyelőcső biopsziás anyagában a gyomor-nyelőcső refluxjának (GER) klinikai diagnózisával rendelkező gyermekeknél.

Betegek és módszerek: 40 epigasztrikus fájdalommal és gyomor-nyelőcső reflux klinikai tünetekkel járó 5 beteg, akiknél nyelőcső biopsziával végzett gasztrofibroszkópiára utalnak. A biopsziás anyagban lévő hízósejteket fluorokróm-akridin narancssárgával mutatták ki, és fluoreszcens mikroszkóppal vizsgálták.

Eredmények: Kelly szerint csak 10, a GER tüneteiben szenvedő gyermek volt jelen mikroszkopikus nyelőcsőgyulladásban.

Ugyanakkor 27 gyermeknél kimutatták a hízósejtek jelenlétét a nyálkahártyában vagy a submucosában. Ezenkívül a hízósejtek és az eozinofilek kombinációját a biopsziában 8 betegnél találták meg. Ezek közül csak 5 esetben volt jelen mikroszkopikus oesophagitis. Eredményeink azt mutatják, hogy a GER szubjektív tüneteiben szenvedő gyermekek gyakran nem korreláltak az oesophagitis klasszikus hisztopatológiai leleteivel, hanem korreláltak a hízósejtek és az eozinofilek számának növekedésével. Valószínűleg fontosak a GER tüneteinek szubjektív észlelésében.

Következtetés: A hízósejt-eloszlás feltérképezése a gyermekek nyelőcsövében kiegészítheti a szignálmolekulák helyi forrásaival kapcsolatos ismeretek halmazát. A hízósejtek jelenléte a mikroszkopikus nyelőcsőgyulladás első minimális nyálkahártya-változásai között lehet. Ennek a megállapításnak a potenciális prediktív erejét a betegek nagyobb csoportjának kell igazolnia.

Kulcsszavak: hízósejtek, nyelőcső, gyomor-nyelőcső reflux, eozinofília, nyelőcsőgyulladás, gyermekek.

Lek Obz, 59, 2010, 6, p. 226 - 230.

A hízósejtek (MC) szerepe az allergiás megbetegedésekben jól ismert. A gyulladásos reakció patogenezisében megindító és szabályozó funkciójuk miatt számítani lehet jelenlétükre az emésztőrendszer nyálkahártya-gyulladásának helyén is. Számos mű bizonyítja az MC jelenlétét a szövettani anyagban, pl. krónikus gyomorhurut (28, 29) vagy Crohn-betegség (15, 26). A hízósejtek szerepe a sav által kiváltott nyelőcső károsodásában (1, 2, 6, 19) állatkísérletekben is megerősítést nyert, és így valószínű a jelenléte a gastrooesophagealis reflux (GER) alapú reflux oesophagitisben. Egyes szerzők munkája rámutat az MC szoros kapcsolatára az autonóm idegrendszerrel és hatásaik lehetséges megosztására is, pl. emésztőrendszeri mozgékonyság szabályozására és az emésztőrendszer funkcionális rendellenességeinek kialakulására is. Ezenkívül a hízósejtek szintetizálják az idegrendszer növekedési faktorát (NGF) (1, 3, 5, 8, 13).

Az eozinofilek jelenléte a nyelőcső nyálkahártyájából származó biopsziás anyagokban már 1982 Winter et al. (33) a gyomorsav refluxjának első szövettani markerének tartotta. Kelly és munkatársai szerint a nyelőcsőből származó biopsziás anyagok mikroszkópos eredményeinek értékelésében. (15) értékeli a nyálkahártya eozinofil beszivárgását, a nyálkahártya bazális sejtrétegének hiperpláziáját és a vaszkuláris papilla hosszát. A nyelőcső nyálkahártyájának szövettani vizsgálata lehetővé teszi az ún mikroszkopikus nyelőcsőgyulladás, amikor az endoszkópos eredmények még negatívak. A GER-ben szenvedő gyermekek nyelőcsőjéből származó biopsziás anyagok szövettani metszetének mikroszkópos vizsgálatakor nagy diagnosztikai jelentőséget tulajdonítanak az eozinofil leukociták nagyobb gyakoriságának mind a pikkelyes hámban, mind a lamina propria nyálkahártyákban és a lamina muscularis nyálkahártyákban. A nyelőcsőből származó biopsziás anyagokban azonban még a nyelőcső nyálkahártyájának minimális gyulladásos változása mellett is ilyen beteg gyermekeknél kimutatható az MC előfordulása ugyanazon topográfiában (8, 14, 32).

Az MC előfordulását a nyelőcsőben főleg állatoknál írják le (2), valamint a nyelőcső sav általi kísérleti károsodásában (10, 24). Az MC leállítása az emésztőrendszer számos betegségében is jól ismert, pl. ételallergiában (1, 9, 25, 31), hipereozinofíliában (19, 20, 26) vagy parazita reakciókban (19, 21), de a gyomor-bélrendszeri mozgékonyság egyéb rendellenességeiben is (19). Ezek a tények arra késztettek minket, hogy megvizsgáljuk a hízósejtek szerepét a nyelőcső nyálkahártyájában az emésztőrendszer betegségei, különösen a gyomor-nyelőcső refluxjával járó gyermekeknél, és meghatározzuk őket biopsziás mintákban. Ezért munkánk során különös figyelmet fordítottunk erre a sejtpopulációra.

A szerzők a gyomor-nyelőcső reflux betegségének klinikai diagnózisával rendelkező gyermekek nyelőcsövéből származó biopsziás anyagokban lévő hízósejtek jelenlétének és eloszlásának vizsgálatára összpontosítottak.

Az epigasztrikus hasi fájdalommal és a gyomor-nyelőcső refluxjának klinikai tüneteivel rendelkező, 40 gyermekből álló csoportban (20 fiú és 20 lány 5 - 19 éves kor között) meghatároztuk a mikroszkopikus reflux oesophagitis jelenlétét a gasztroezofagoduodenoszkópiában is. Az Olympus GIF E készülékkel megfogott biopsziákat vettünk a nyelőcső alsó részéből. A gyermekek nyelőcsőjéből származó biopsziás anyagokban a mikroszkopikus nyelőcsőgyulladás jelenlétének értékeléséhez Kelly és mtsai:

A. A hámgyulladás aktivitásának indikátorai:
0. fokozat - nincs neutrofil, váladék, erózió, fekély,
1 - a hámban a neutrofilek kevesebb, mint 20% vannak, erózió, fekélyek nélkül,
2 - a hámban több mint 20% -ban jelen lévő neutrofilek és/vagy eróziók vagy exulcerációk.
B. Vaszkuláris papilla hossza:
1. fokozat - kevesebb, mint az alaptól a hámfelületig terjedő távolság 1/3-a,
2 - több mint 1/3, de kevesebb, mint az alaptól a hámfelületig terjedő távolság 2/3-a,
3 - az alaptól a hámfelületig terjedő távolság több mint 2/3-a.
C. A bazális zónában jelenlévő sejtek száma:
0. fokozat - 1-2 réteg vastagsága a bazális sejteknek,
1 - több, mint 2 sejtréteg vastagsága, de kevesebb, mint a hám teljes vastagságának 20% -a,
2 - a hám teljes vastagságának több mint 20% -a, de kevesebb mint 50% -a,
3 - a hám teljes vastagságának több mint 50% -a.

Az MC ebben a szervben való ábrázolásakor a Jagatic és Weiskopf (12) akridin narancssárga fluorokróm módszerét részesítettük előnyben, mert ez lehetővé teszi az MC megbízható azonosítását még rutinszerűen formaldehid-fixált és paraffinba ágyazott szövettani anyagokban is. Az eozinofilek bemutatásához a metszeteket tovább festették hematoxilin-eozinnal és Giems-Romanovsky-val. Mikroszkópos vizsgálatokat és fényképes dokumentációt végeztünk egy Jenalumar 2 mikroszkópos eszközön (Zeiss, Jena, Németország).

40 epigasztrikus fájdalommal és a gastrooesophagealis reflux klinikai tüneteivel rendelkező beteg biopsziás mintáit vizsgáltuk. Közülük 27-nél azonban GER volt, anélkül, hogy a reflux oesophagitist endoszkóposan találták volna.

Tíz betegnél, akiknél a gastrooesophagealis reflux klinikai tünetei fennálltak, a nyelőcsőgyulladást nem igazolták, de krónikus felületes gastriditis, további 2 gyermeknél bél mycosis és egy gyermeknél funkcionális dyspepsiaként zárták le az állapotot endoszkópos és szövettani kóros leletek nélkül.

Összességében a minták hízósejtjei (MC) meglehetősen gazdag sejtpopulációt jelentettek. Polimorf, nevezetesen ovális, trapéz alakú, szabálytalanul sokszögű vagy csillag alakú sejtekként jelentek meg. A rétegzett laphám hámban előfordulásuk erősen változó volt, inkább az egyes hámsejtek formájában az egész hámban, beleértve annak alaprétegeit is. A hízósejteket főleg a lamina propria mucosae vaszkuláris papilláiban figyelték meg, mind egyedi sejtek formájában, mind kisebb csoportokban. A mélyebb rétegekben (lamina muscularis mucosae) általában csak az egyes szabálytalan hízósejteket figyelték meg.

A GER klinikai gyanújában szenvedő betegek közül (függetlenül a nyelőcsőgyulladás endoszkópos negativitásától) Kellynek 10, 1 közepesen súlyos és 9 enyhe betegnél volt mikroszkopikus nyelőcsőgyulladása. Mindezen betegeknél hízósejtek voltak jelen a hámban, valamint a lamina muscularis és a lamina propria nyálkahártyákban, és 5 betegnél eozinofilek is jelen voltak a laphámban (1. ábra).

A gyermekek nyelőcsőjének nyálkahártyájából származó vizsgált biopsziás anyagokban meglehetősen jelentéktelen változásokat találtunk a hámrétegben. Az eozinofil leukociták jelenlétét a rétegzett laphám hámjában 8 esetben figyelték meg; megfelelt az A-1 fokozatnak (vagyis ezen elemek kevesebb mint 20% -a). A váladék, erózió és fekély előfordulását egyetlen alkalommal sem észleltük. Csak egy esetben voltak körülírási leukoplakia jelei.

Külön csoport azok a biopsziás anyagokból készült szövettani metszetek, amelyek nem hámréteget, hanem csak submucosát és lamina propria nyálkahártyát tartalmaztak. Ezekben az esetekben mind a 13 betegnél MC-t jelentettek.

A vizsgált csoportban nem találtunk pozitív összefüggést a GER és az MC előfordulása között (a betegek csak 55% -a figyelte meg MC jelenlétét). Ezzel szemben 10 GER-ben szenvedő és minimális mikroszkopikus nyelőcsőgyulladásban szenvedő betegnél az MC-k jelen voltak a vizsgált szövettani anyagokban (vagyis a betegek 100% -ában), és mindig megtalálhatók voltak a rétegzett laphámban.

A mikroszkopikus nyelőcsőgyulladás diagnosztizálása GER-ben nem könnyű. A klinikai vizsgálatok eredményei általában korrelálnak a biopsziás anyagokban elért eredményekkel. A kimutatott szövettani változások jellegét és intenzitását mára nagyrészt szabványosították a hisztológiai leletek pontos kvantitatív és kvalitatív regisztrálása alapján magában a hámban és a lamina propria mucosae-ban, ill. muscularis mucosae-ig (4, 15). Az eozinofil és neutrofil leukociták jelenléte, különösen a felszíni eróziók vagy fekélyek, nem igényelnek külön megjegyzést ezekről a reaktív változásokról (7, 29). Vannak azonban olyan szerzők (3) is, akik kijelentik, hogy akár egyetlen eozinofil eredményei is a hámban 1 mm2-nként a nyelőcsőgyulladás nyilvánvaló jeleinek tekinthetők. Más szerzők (15) eozinofil leukociták felhalmozódását a nyelőcső falának szubepiteliális rétegeiben meggyőző bizonyítéknak tekintik ezeknek a gyulladásos változásoknak (22).

Szövettani eredményeink megfelelő értékelésének előfeltétele a biopsziás anyagok voltak, amelyekben a nyálkahártya és a submucosa többé-kevésbé minden rétege ideálisan megfogott, így mind a hámrétegek, mind a vaszkuláris papillák magassága helyesen értékelhető volt. Ebből a szempontból az MC-nek az epitheliumban gyakoribb, mint az eozinofil leukocitáknál gyakoribb előfordulására vonatkozóan a rendelkezésünkre álló szakirodalomban nem találtunk megállapodást, bár nincs utalás az MC jelentős szerepére a nyálkahártya mikrocirkulációjának változásában. a nyelőcső kísérleti savgyulladás után állatokban (2., 9., 24.). beleértve a gyomornedv hatását emberben-

ide tartoznak az MC-ből felszabaduló anyagok, a neurotranszmitterek, a hisztamin és a dinitrogén-oxid hatása a disztális nyelőcső savasságának változására is (2, 3, 24). Kutyákon és patkányokon végzett kvantitatív vizsgálatok (3, 10) rámutatnak a savasságnak a nyelőcsőfal izomzatának megrövidülésére gyakorolt ​​hatására; a szerzők kijelentik, hogy az intralumatikus savasság változása az MC degranulációjával vagy a nyelőcső sejtek lízisével társul, amelyek a szerzők szerint fontos szerepet játszhatnak a reflux jelenségek patofiziológiájában. Véleményünk szerint ez különösen figyelemre méltó tény, mivel az MC-k egyszerre rendkívül gazdag „több hormon” forrásai (mikrokörnyezetükben) (27), és fontos modulátoroknak számítanak a közvetlen közelében lévő fluxus-változó és proliferatív változások során. Ezenkívül különféle kóros helyzetekben aláhúzza kapcsolatukat az eozinofil leukociták funkcióival (25).

Az eozinofilek jelenléte a GER-ben, amint azt számos szerző (1, 4 - 6, 12, 17) kiemelte, szintén a betegek allergiás hajlamának jele, ill. képének egy részére az ún ételallergiák. Más szerzők (30) szerint a gyermekek gyomornyálkahártyájának gyulladásos változásaiban a Helicobacter pylori és az MC előfordulása 86% -ban pozitív összefüggést mutat.

Az MC növekedésének, differenciálódásának, vitalitásának vagy esetleges poszt-differenciális átalakulásának szabályozásában közvetlenül vagy közvetetten érintett tényezők összessége kétségtelenül nagyon bonyolult. Hiszen pl. az ideg növekedési faktor, amely a sérült szövetekben szintetizálódik, a szelektív növekedést stimuláló tényezőként működik nemcsak a helyi idegkomponenseken és az MC-n, hanem más szomszédos sejtpopulációkon is (11).

Az MC lehetséges patogén hatásainak adott összefüggésben történő értékelésekor érdemes megemlíteni ezen sejtek más termékeinek hatásait is. Először is a hisztamin, amely számos szerepet játszhat a helyi mitogén sejtaktivitás stimulátoraként, beleértve az MC-t és a fibroblasztok proliferációját (4, 31). Ezenkívül a heparin vesz részt nagyon hatékonyan az erek belső felületének természetes elektronegativitásának helyreállításában a sérült hám területén (26). Még olyan vélemények is vannak, hogy a kimázok és a triptázok, amelyek az MC aktiválásakor a hisztaminnal koordinálódnak, erősítik ennek az aminnak a perifériás hatásait (11, 10, 26, 27).

A nyelőcső funkcionális rendellenességeivel kapcsolatban nem lehet lebecsülni azt sem, hogy a lamina propria nyálkahártyák MC-i általában szoros kapcsolatban vannak az autonóm idegrendszer egyes részeivel. Véleményük szerint az MC és az enterális idegek közötti mikroanatómiai kapcsolatok számos interakció bizonyítékának tekinthetők, mind az immunfolyamatok szabályozásában, mind a régió sejtállapotában (19). Az MC-ből felszabaduló mediátorok ideg által közvetített változásokat okozhatnak pl. az iontranszport változásai miatt, beleértve a Cl- (1, 2, 6). Ezért a nyelőcsőben történő áthaladás során a reflexes mechanikai mozgásokra gyakorolt ​​lehetséges modulált idegi hatások megfontolása nem hiányozhat az adott összefüggésben.

A GER diagnózisával és a minimális szövettani oesophagitis jeleivel rendelkező 10 beteg eredményeink alapján, ahol az MC-k minden páciensnél jelen voltak a rétegzett laphámban, valamint a szerzők állatokon végzett kísérleti eredményei alapján (2, 19, (24), úgy tekinthető, hogy a nyelőcső nyálkahártyájának reflux által kiváltott változásainak képe magában foglalja az MC mozgósítását is, a belőlük felszabaduló mediátorok potenciális működésének minden következményével együtt. Az MC eloszlásának feltérképezését a gyermekek nyelőcsövében úgy kell értelmezni, mint a kémiai szignálmolekulák helyi forrásairól szóló tudásanyag kiegészítését. Ezeket a szerv mikrokörnyezetében szabályozó tényezőként is használják a meglévő immuno-neuro-humorális munkamenetek során, fiziológiai és kóros körülmények között egyaránt.

A hízósejtek eloszlása ​​a nyelőcsőből származó biopsziában gyermekeknél és serdülőknél

1 Milan KUCHTA, 2.4 SIROŤÁKOVÁ Mária, 1.3 Emeše MAJOROVÁ, 3 KUCHTOVÁ Natália
(Az UPJŠ Orvostudományi Kar és a Kassa 1II. Gyermek- és Serdülõi Osztályáról, Kassa, egyetemi docens, M. Kuchta, CSc., Az Orvostudományi Kar 2. kísérleti orvoslás tanszékérõl, UPJŠ, Kassai 3Detská fakultní nemocnice, kassai, igazgató: I. Urbančíková, orvos, az orvosi kar szövettani és embriológiai tanszékéről, UPJŠ, kassai, professzor, professzor, M. Pomfa, CSc.)