Összegzés

hormon

Az antidiuretikus hormon nem fiziológiás tartós kiválasztódását, amely plazma hipoozmolaritáshoz és hiponatrémiához vezet, SIADH-nak (nem megfelelő antidiuretikus hormon szekréció szindrómájának) nevezik. Klinikailag anorexia, gyengeség, hányás okozhat kómát és halált. A SIADH egyik oka a pszichotrop gyógyszerek mellékhatása. A szerző 2 esettanulmányt mutat be.

Kulcsszavak: antidiuretikus hormon - hiponatrémia - plazma hipoozmolaritás - pszichotrop gyógyszerek.

A farmakoterápia káros hatásai figyelembe kell venni a terápia kiválasztásakor. Többnyire átmenetiek és jelentéktelenek, de olyan korlátozássá is válnak, amely jelentősen befolyásolja a gyógyszer terápiás lehetőségeit. A pszichotrop gyógyszerek esetében a mellékhatások különböznek az egyes osztályok (antidepresszánsok, antipszichotikumok, timoprofilaktikumok, altatók stb.) És azokon belül (a dopaminerg receptor hatásának következményeként jelentkező extrapiramidális tünetek inszektív antipszichotikumok beadása esetén, a benzodiazepin terápiától való függőség). Azok a mellékhatások, amelyek a pszichofarmakon saját hatásmechanizmusából erednek, bizonyos értelemben várhatóak és ritkábban alkalmazhatók (például álmosság, mint triciklikus antidepresszánsok antihisztamin mellékhatása). Máskor a mellékhatás jelenlétének magyarázata kevésbé egyértelmű (rosszindulatú neuroleptikus szindróma). A megfigyelt jel vagy tünet és az alkalmazott gyógyszer közötti közvetlen kapcsolat gyakran csak hosszabb terápiás gyakorlat után tisztázódik. Ilyen helyzetre példa az antidiuretikus hormon nem megfelelő szekréciója.

Az antidiuretikus hormon (ADH), a vazopresszin szintetizálódik az elülső hipotalamusz magjaiban. Aki? a hipotalamusz osmoreceptorai az extracelluláris folyadék ozmolaritásának növekedését mutatják, a termelt hormon axonális áramlás révén jut a hipofízis hátsó részébe. Itt szekretálódik a forgalomba. Az ADH működésének célszervei a vesék, pontosabban a disztális tubulus és a gyűjtőcsatorna. Itt az antidiuretikus hormon kötődik a V1 és V2 vazopresszin receptorokhoz. Az ADH receptorokhoz való kötődése olyan eseményláncot indít el, amely befolyásolja a vízcsatorna sejtjeinek lumenális oldalának permeabilitását. Az ADH hatása vízvisszatartást eredményez, de nem ion visszatartást. Kisebb mennyiségű koncentráltabb vizelet ürül. A kezdetben megnövekedett plazma ozmolaritás csökken, a vízgazdálkodás kiigazításra kerül. A szérum nátrium-koncentrációja [Na +] közvetlenül függ a vízbeviteltől, valamint a víz és a nátrium [Na +] vesekiválasztásától. A szomjúság, az antidiuretikus hormon és a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer befolyásolja.

1.1 Hyponatremia

A nátrium fiziológiai értéke 135 - 145 mmol/l. Számos oka van annak csökkentésére. Bemutatjuk a Verbalis és az együttműködés szerinti megosztásukat. (25).

a) Pszeudohiponatrémia

- A szérum nátrium nyilvánvaló csökkenése a plazma lipidek vagy fehérjék jelentős növekedésének köszönhető.

b) Valódi hyponatremia. Felosztható kimerülésre és hígításra.

- Kiürülési hyponatraemia (hipovolémiás). Vese- vagy extrarenalis nátriumveszteség okozza vízvisszatartással (pl. Ásványi kortikoszteroidhiány, hányás, hasmenés, izzadás).

- A hígító hyponatraemia lehet euvolémiás vagy hipervolémiás.

1. Az euvolémiás hyponatremia általában az antidiuretikus hormon nem megfelelő szekréciójának, glükokortikoidhiánynak, hypothyreosisnak az eredménye.

2. A hipervolémiás hyponatremia általában pangásos szívelégtelenség, májcirrhosis, nefrotikus szindróma vagy veseelégtelenség esetén jelentkezik.

A többnyire hipervolémiás, de euvolémiás híg hyponatremia másik oka az aránytalanul megnövekedett vízfogyasztás, a kényszeres vízivás, pl. pszichózisokban (SIWI - önindukált vízmérgezés).

A SIADH (a nem megfelelő antidiuretikus hormon szekréció szindróma) az euvolémiás hyponatremia leggyakoribb oka a klinikai gyakorlatban. Az antidiuretikus hormon állandó, nem fiziológiás szekrécióját eredményezi
(ADH), amelyet nem gátol a plazma ozmolaritásának csökkenése. Hipoozmoláris állapot lép fel, amelyet leggyakrabban a plazma csökkent nátrium-koncentrációjának [Na +] formájában észlelnek. A megnövekedett ADH-szekréció vízvisszatartást és megnövekedett extracelluláris térfogatot okoz ödéma vagy artériás hipertónia nélkül.

A SIADH kritériumait 2005 - ben dolgozták ki 1967 Bartter és Schwartz (3). A diagnózishoz extracelluláris folyadék hypoosmolarity jelenléte, a pszeudohiponatraemia kizárása, a vizelet ozmolaritása, a plazma nem megfelelő hipoozmolaritása, valamint a hypovolaemia és az ödéma hiánya szükséges.

A SIADH-t ADH-t (tüdő-, hasnyálmirigy-, prosztata- és egyéb rákos megbetegedések), központi idegrendszeri betegségekben (expanziós folyamatok, gyulladás, degeneratív-demyelinizáló betegségek), tüdőbetegségekben (gyulladás, akut légzési elégtelenség), kábítószer-használatban (3, 4- metilén-dioxi-metamfetamin - "ecstasy") és gyógyszerek (diuretikumok, nem szteroid gyulladáscsökkentők, exogén vazopresszin, ciklofoszfamid, klofibrát, pszichotrop gyógyszerek) esetén is.

A SIADH klinikai tünetei nem specifikusak. A korai tünetek a következők: gyengeség, álmosság, ödéma nélküli súlygyarapodás, izomgörcsök. Később fejfájás, hányás, étvágytalanság jelentkezik. Amikor a rendellenesség elmélyül, zavartság, kóma, halál következménye. Guay (11) szerint a hyponatraemia mellett a plazma hypoosmolaritás is jelen van a SIADH-ban
(20 meq/l) és a vizelet ozmolaritása nem megfelelő a szérum ozmolaritásához (> 100 - 150 mOsm/kg).

2.1 SIADH a pszichotrop gyógyszerek alkalmazásában

A SIADH-t számos pszichotrop gyógyszerrel (16, 22), leggyakrabban antidepresszánsokkal együtt írták le. Az előfordulás nem ismert, többnyire csak egyedi esetjelentéseket tesznek közzé. A származási mechanizmus nincs kellőképpen megmagyarázva. Úgy gondolják, hogy az ADH-szekréciót az 5HT2 és 5HT1C (1) szerotonerg receptorok és az α1 (15) adrenerg receptorok révén stimulálják. Az egyes receptor altípusok pszichotrop gyógyszerek hatásától függően a dopamin stimulálhatja és gátolhatja az ADH szekrécióját. A pszichotrop gyógyszerek antikolinerg hatása valószínűleg a nyálelválasztás és a szomjúság indukciójának befolyásolásával is szerepet játszik a SIADH kifejlesztésében, és valószínű a farmakokinetikai kölcsönhatás a citokróm P450 izoenzimek szintjén is (10).

1. táblázat: Hyponatraemia és SIADH előfordulásával összefüggő pszichotrop gyógyszerek

1. táblázat: hyponatremiával járó antipszichotikumok