eredmények

elemeket

  • Egészségügyi ellátás
  • Egészségügyi kutatás

A jellegzetes betegcsoportokat, betegségeket és kohorsz transzplantátumokat az 1. táblázat sorolja fel. A transzplantáció során a medián életkor 49 év volt. A Haplo-PB transzplantáltak nagyobb valószínűséggel jelentettek három vagy több szignifikáns kóros megbetegedést a haplo-BM transzplantátumokkal összehasonlítva a haplo-BM transzplantációkkal összehasonlítva (47 vs 28%). Amint az 1. táblázat mutatja, a transzplantációban különbségek voltak a transzplantált betegségek megoszlása ​​és a betegség állapota között. Mindkét csoportban a betegek körülbelül 75% -ának volt mérsékelt DRI-je. A követés szignifikánsan hosszabb volt a haplo-BM-ben a haplo-PB kohorthoz képest (medián 60 hónap versus 39 hónap). A haplo-BM-transzplantáció utáni utolsó követésen életben lévő 19 beteg közül 17 (89%) 3 éven át, a fennmaradó 2 beteg pedig 30 és 32 hónapos korban következett be; a haplo-PB-recipiensek közül 29 beteg 18-át (62%) 3 évig, 6 beteget (21%) és 5 beteget (17%) 2-3 évig, illetve 1-2 évig követték nyomon.

Asztal teljes méretben

Amint azt korábban említettük, a neutrofilek helyreállításának átlagos ideje 5, 7, 8 17 nap (tartomány: 12-83 nap) volt a haplo-BM után és 18 nap (tartomány: 13-30 nap) a haplo-PB transzplantáció után; a vérlemezkék helyreállításáig eltelt medián idő 25 nap (tartomány: 8-92 nap) volt a haplo-BM után és 24 nap (tartomány: 12-134 nap) a haplo-PB transzplantáció után. A donor kiméra (-95% D28-ban) 86% volt haplo-BM után és 93% haplo-PB transzplantáció után.

A 2. táblázat a transzplantáció eredményeit mutatja kezelési csoportonként. A haplo-BM és haplo-PB transzplantációk után nem találtak szignifikáns különbséget az akut GvHD II - IV fokozat arányában. A haplo-BM transzplantáltak egyikénél sem alakult ki akut III-IV fokú GVHD. Akut GvHD előfordulása III. Egészen a III. A haplo-PB transzplantáció utáni napon 100% (95% CI 1-14) volt. Hasonlóképpen a krónikus GvHD 2 éves előfordulása vagy súlyossága a haplo-BM és haplo-PB transzplantáció után nem különbözött. A haplo-BM recipiensek körében a 11 globális súlyosságot enyhe (n = 1), mérsékelt (n = 7) és súlyos (n = 2) besorolásnak minősítették. A globális súlyosságot enyhe (n = 4), mérsékelt (n = 2) és súlyos (n = 1) értékben értékeltük a haplo-PB recipiensek körében. A transzplantáció után 2 évvel a kohorsz egyikében sem figyeltek meg új krónikus GvHD eseteket. Nem volt szignifikáns különbség a nem relapszált mortalitás és a teljes túlélés előfordulási gyakoriságában, de a relapszusok előfordulási gyakorisága alacsonyabb volt a haplo-PB után a haplo-BM transzplantációkhoz képest.

Asztal teljes méretben

Ebben a jelentésben nem találtunk szignifikáns különbséget a krónikus GvHD mértékében vagy globális súlyosságában a haplo-BM vagy haplo-PB transzplantáció után. Más vizsgálatokban transzplantáció utáni ciklofoszfamidot használtak a GvHD megelőzésére a csökkent intenzitású ablatív kondicionálás vagy transzplantáció után, valamint a rokon vagy nem rokon HLA-páros donorokkal végzett transzplantációk során sem tapasztaltak növekedést a krónikus GvHD előfordulása vagy globális súlyossága a PB-transzplantáció után. Úgy gondolják, hogy a 12, 13 szabályozó T-sejtek szerepet játszanak a GvHD modulációban. Az a tény, hogy a szabályozó T-sejtek ellenállnak a ciklofoszfamid 15-nek, lehetséges magyarázat lehet a súlyos krónikus GvHD alacsony előfordulási gyakoriságára egy olyan GvHD-profilaxisban, amely magában foglalja a transzplantáció utáni ciklofoszfamidot is.

Ezt a vizsgálatot korlátozza az enyhe mintanagyság és a betegség heterogenitása. Megpróbáltuk azonban beállítani a heterogenitást azáltal, hogy összehasonlítottuk a BM és a PB recipienseket a DRI és a beteg életkora szempontjából. Ezeket a korlátozásokat felismerve összehasonlítható teljes túlélést figyeltünk meg haplo-BM és haplo-PB transzplantáció után, több központú környezetben. 7, 9 A haplo-PB transzplantáció után megfigyelt alacsonyabb kiújulási ráta kutatást igényel a viszonylag homogén malignus hematológiai betegségben szenvedő betegek nagyobb csoportjában. Megfigyelésünk valószínű magyarázata a jelenlegi elemzésben magában foglalja a betegség különbségeit a kezelési csoportok között, valamint ismeretlen vagy nem mérhető tényezőket, amelyek befolyásolhatják a visszaesést. A hematológiai rosszindulatú daganatra vonatkozó haploidentikus donor transzplantációk növekvő számával az optimális graft típus kérdése további vizsgálatot érdemel nagyobb homogén adatsorokban.