ostor 1. o. ostor 1 2. o. zavar 3. o. kritizálni 4. o. kötekedés 2
ingerelni 1. érzelmi nyugtalanságot kiváltani valakiben, irritációt • irritálni: irritálni, provokálni a fia rendellenességét • felidegesíteni • felidegesíteni: az igazgató ideges, felháborodott a munkatársak passzivitása miatt • aggódni • tenni az emberek idegesek irritál (idegességet vált ki): idegessé tesz valakit a viselkedésével • haragszik (negatív hozzáállást vált ki): dühös az üres szavakra • idegesít (ellenállást vált ki): a szülők idegesítenek a függőség terjedése miatt • szúrás • szúrás • ugratás • kötekedés • pl. éget • alábecsül • alábecsül • alulbecsül • szub.: hackelés • nyögés (reakciót akarnak kiváltani): annyit szúrtak, elégették, amíg megtámadta • sziszegő • görnyedt: gúnyolódva, az embereket a kormány ellen állítva • horkolás (néha) • könyvek. máj • költő.: heg • könny (fájdalommal irritálja): a máj kétséges; lelkét a nyugtalanság tépi
2. reakció stimulálása, tevékenység • stimulálása: az étel szaga irritáló, serkenti az ízt • kényszeríteni • kényszeríteni: valami kényszerítette, énekelni kényszerítette • beszélgetést. vágás (fájdalmasan irritálja): a füst levágja a szemet • ostor (intenzív irritáció): ostor idegek, képzelet • ösztönzés • könyv. serkentik (pozitív értelemben irritálják): a könyvek ösztönzik, ösztönzik figyelmét • könyvek. provokálni: egy agresszív kifejezés ugyanazt a választ provokálja • izgatni (érzékeket irritálni): kalandok izgatták • nar. kifejez pašmať • subšt.: gyűlölet • paradicsom (erotikusan kötekedik)
-
kritizálja az értékelést a hibák, hiányosságok rámutatásával • elítél: kritizálja valaki véleményét; elítélje a jelöltek befogadásának eljárását • elutasítja (elutasítja, mint nem megfelelő): elutasítja a képmutatást • kifosztja (nyilvánosan): kifosztja az adminisztrációt • fraz. épít a pránira (nyilvánosan kritizál): nem habozott a költőt a pránira építeni • megítélni (véleményt alkotni valakiről, valamiről): hiányosságai szigorúan ítélik meg • pl. vádolni (nyilvánosan vádolni, negatívan címkézni) • megítélni (indokolatlanul kritizálni): Ne ítélj el másokat! • hibáztat: hibáztatja a szerzőt következetlenségért, kritizálja a szerzőt következetlenségért • pl. ostor (irgalmatlanul kritizál): válogatás nélkül felkorbácsolta gyengeségeit • pren. kifejez vágás (éles kritika): az újságíró élesen arányokba vág • hív. kifejez beküld (válaszd kritika tárgyának): most a kritikusok benyújtják a színház legújabb produkcióját • pejor. kritizál (szakmailag kritizál)
ostor 1. valami rugalmas, rugalmas az éles mozgáshoz és a megszokáshoz. sztrájk is; hirtelen elesik: csákánnyal ostorozza a jószágot; eső ostorozott arcon • síp • síp (enyhébb): a levegőben patakkal lendül; kutya farok farka; ostorral leányozni egy lányt • kifej. hígított. ostorozás: lángok korbácsolása magasan • pofon (szúró hangot ad ki): csapd be a vödröt; a szél megcsapta az íveket • ostor (általában ostor): a foglyokat korbácsolták; az eső ostorozza a könyvek testét. homlokráncolás • nar. rögzíteni: tűz, villám
2. dolgozza fel, lazítsa meg éles mozdulatokkal • rázza fel: ostorozzon, rázza meg a fehéreket a hóban; habverővel, rázzuk fel a tejszínhabot, a tejszínt
zavar okoz mentális al. testi szenvedés is • sújt • sújt: aggódj, a betegség zavarja, sújtja, sújtja • aggódik • kifejez.: zabál • eszik • zabál • harap • rág • eszik • eszik (mentális szorongás esetén): szoronganak, kételyek emésztik fel; keserűség, amelyet harag, féltékenység zabál; megette a magány • pl. megfojtani (elégedetlenség, harag érzetét kelti): sikere megfojt engem • elbátortalanítani • bánni • meghalni • őrölni • bántani (bánatot, fájdalmat okoz): elbátortalanítja, elszomorítja az elválasztás; meghal, szomorúan sajnálja apja elvesztése miatt • depressziós • elnyomás (szorongást okoz): depressziós, kudarc gondolatai elnyomják • állat (nehéz utolérni) • nyomja • az enyémbe • kifejez.: rothadni • üldözni • válogatni • prédikálni (szorongást, nyugtalanságot, stb. érzéseket okozni): tolakodik, neheztel a bűntudat érzésére • elpusztítja • kifejezi büszke lenni: a gondok büszkévé teszik, nivočie • könyv.: felfalás • falazás: nem tűnt különösebben zabálásnak, falazásnak • utolérés (valakinek): aggódni miatta • kifej. kihagyása: lelkiismerete mellőzése • kínzás • kínzás • kínzás • buzdítás • ostorozás (általában testi szenvedés során): kínzás, szomjúság kínzása; kínozza, fokozza a fájdalmat • kifejez.: zaklató • terrorizál (erőlteti akaratát): zaklató, terrorizálja az egész családot • összetör: láz, hideg összetörés • könnyezés • rágja: szíve könnyezik, fájdalmat, szomorúságot • zaklatás • gumiabroncs • megállás • kifejezés: nyögés • kereszt • hívás. turbó (kényelmetlenséget, erőlködést stb. okozhat): bosszantja, ugratja, kérdésekkel bánja; turbulens a fejét képletekkel • hívás. kifejez ölni • hívni.: feltörni • macerázni (ésszerűtlen igényekkel, megbánással stb. rendelkező ember): kérésekkel megölni, mohósággal feltörni • beszélgetni. zaklatás (spontán túlzás, általában az irodákban) • hívás. törzs: lehetetlen tőlük erőlködni