Az óvodáskor jellemző jellemzője a gyermek saját helyzetének stabilizálása, a világhoz való viszonyának megkülönböztetése, amelyhez a képzelet járul hozzá, amely az információk képzeletbeli feldolgozásának, az logikus logikai intuitív gondolkodás fázisában van. A tartós egocentrizmus a gondolkodás mellett a kommunikációra is hatással van, a gyermek ragaszkodik a világnézetéhez, ami számára bizonyosság. Az óvodai életkort a kezdeményezés időszakának nevezik.

óvodáskorú gyermekek

A gyermekek identitásának fejlődését az óvodás korban az óvodáskor tipikus sajátosságai jellemzik, nevezetesen:

Észlelés
Az óvodáskorú gyermekek számára ez a legfontosabb az összes kognitív folyamat közül. Az észlelésben részt vevő receptorok aktivitását az idegrendszer funkcióinak javításával finomítják és finomítják. Legtöbbször már kialakult érzékenysége a felnőttek környező világában való tájékozódás észlelésére és javítására. Érzéki szerveket fejlesztett ki a tárgyak alakjának érzékelésére. Az észlelés az óvodás korban olyan szinten fejlődik, hogy ez már lehetővé teszi számára a tárgyak és a jelenségek alapvető tulajdonságainak kellő megkülönböztetését. Az érintés segítségével a gyermek már az összetett formákat is megkülönbözteti, és vizuálisan felismeri a további színeket. Elemző-szintetikus módon képes felfogni a gyermekek megértése szempontjából hozzáférhető helyzeteket, amelyek megfelelnek korábbi tapasztalatainak. A tárgyak és jelenségek kevésbé ismertek, éppen ellenkezőleg, mechanikusan és sematikusan érzékelik őket. Az észlelés érdekeitől függ. A strukturálatlan egységeket érzékeli, figyelmen kívül hagyja a részleteket, összekapcsol különböző elemeket, amelyek nem kapcsolódnak egymáshoz. A vizuális észlelés területén ezt a kort jellemzi a pontatlanság és a gyenge élesség. A gyermek nem érzékeli a harmadik dimenziót. (A perspektívában rajzolt képeket laposnak, kétdimenziósnak érzékeli).

A gyermekek észlelésének fejlődése három szakaszra oszlik:
 a tantárgyak szakasza - pl. a képen lévő tárgyak egyszerű leírása;
 tevékenységek szakasza - részleges összefüggések leírása az izolált komponensben, pl. játék leírása kortársakkal az óvodában
 kapcsolati szakasz - az egész jelenet megértése - pont és logikai jelentés, pl. a játék és a játék céljának ismertetése; A gyermek érzékeli a valóságot, de az uralkodó mégis a fantázia, amely a játékban és az illúziós játékokban is megnyilvánul. Az egy játékra fordított idő szintén meghosszabbodik (a 6. évben már több mint 1 óra).

Kognitív folyamatok fejlődése

"A gyermek nézete a világban és az információk kiválasztása"

Konkrét, egocentrikus, de a gyermek még nem képes elvont gondolkodásban gondolkodni, ezért a varázslat jellemzi. Arra gondol, amit lát, mit csinál, kivel találkozik. Az óvodáskorú gyermekek gondolkodásában két időszakot különböztetünk meg:
 olyan kérdések időszaka, mint például: „mi ez?”
 kérdésidő: „miért?” "minek?" "hogyan?"

E kérdések révén fejlődik a gondolkodás, ezért türelmesen meg kell válaszolni. A kiejtés szintén javul, de a gyermekek legfeljebb 50-60% -ának van problémája egyes magánhangzók (r, s, t, d, l.) Kiejtésével. ”A gyermek gondolkodása meglehetősen prologikus, nem tisztel teljes mértékben a valóság alapvető jellemzői, nagyrészt szubjektív torzulással rendelkezik.

Az információ feldolgozásának módja és értelmezése.

A tér, az idő és a szám megértése

· Az óvodáskorú gyermekek vizuálisan értékelik a mennyiséget t. j perceptuális becslés, ily módon csak 4-5 elemet tartalmazó kis halmazok különböztethetők meg. Ha több lenne, a gyermek tudja, hogy ez nagyobb szám, de pontosabban nem tudja megkülönböztetni őket. Ezt csak akkor tudja megtenni, amikor elkezdi számolni a halmaz elemeit.
· A számokban való eligazodást a fenomenizmus befolyásolja - t. j. aktuális jelenség komponens., egy 3-4 éves gyermek zavart, mivel a készlet másképp van elrendezve. A gyermek a számot az objektum tulajdonságaként érti, ill. tárgyak halmaza, amely állandó tulajdonsága. A jelenség stádiumának leküzdéséhez a gyermeknek el kell jutnia a logikai műveletek szakaszába, és ez 6-7 éves korban következik be.
· A számtartomány megértése - a gyermek általában fejből tudja az alapvető számtartományt, de nem érti a számok jelentését vagy sorrendjének logikáját, ez kihagyással, kihagyással nyilvánul meg. A gyermek kezdi megérteni, hogy a számlálás egy numerikus sorozat elemeinek hozzárendelését jelenti az objektumokhoz. Ugyanakkor helyesen kell koordinálnia a tárgyak mutatását és a számokról való lemondást, több tárgyat is megszámolhat, de többé-kevésbé mechanikusan cselekszik.Egy 5 éves gyermek nem érti, hogy nem mindegy, hogy milyen sorrendben számolunk . Számok ismerete, ill. a számok neve nem kapcsolódik a numerikus fogalom megértéséhez.
Az óvodáskorú gyermekek számlálásának jellemzői:

a gyerekek hajlamosak egy-egy számot rendelni minden tárgyhoz, még akkor is, ha néha elhagynak valamit, és mások többször is számolnak, nem világos számukra, hogy a számok sorrendje kötelező és nem hagyható ki, vagy kétszer sem használható a sor utolsó száma a teljes számot jelöli.

Szocializáció

A család továbbra is a legfontosabb tényező, de más felnőttek már beavatkozhatnak a nevelésbe, pl. nagyszülők. A gyermek különböző szerepkörökbe kerül, amelyek identitásának részévé válnak vagy formálják azt. Észrevehetően jelentős előrelépés történt e szerepek elsajátításában. Jelentős az előrelépés a szerepek elsajátításában, főleg a férfi és a nő. Így a négyéves gyerekek tudatában vannak nemüknek, mint állandó tulajdonságnak, ezért félnek attól, hogy identitásukat veszélyeztetik, a többi ruházatot. A család fontossága ellenére egyre inkább olyan társakat keresnek, akikkel összehasonlíthatják és dolgozhatnak. A választás áll pl. azonos érdekekben, a külsőben, a nemek között. ”A szocializációs folyamat három fejlődési szempontot tartalmaz:

Család, kapcsolatok a szülőkkel, testvérekkel

A család alapvető társadalmi csoport. A tagok közötti kapcsolatok nagyon fontosak a gyermek számára, a gyermek mindenhatóságot tulajdonít a szülőknek, úgy véli, hogy minden helyzetben megbirkóznának. Ezt az elképzelést fokozatosan korrigálják. A szülők példaképek, amelyekkel a gyermek azonosulni akar. Az óvodáskorú gyermek kielégíti igényét, hogy olyan legyen, mint a szülők, különösen a játékban. Valójában az emberek folyamatosan emlékeztetik őket, hogy nem tudnak mindent megtenni, mint a szülők. Az óvodáskor a szerepek előrejelzésének időszakaként jellemezhető.
Óvodás korban elmozdulás tapasztalható az egyes családtagok helyzetének megértésében. A gyermek megkülönbözteti a felnőttek helyzetének különbségét, a szülők közötti kapcsolat kizárólagosságát, hogy a testvérek egy másik alcsoportot alkotnak. Figyelmet érdemel a gyermekek értelmezése a gyermek és az anya közötti kapcsolat sajátosságairól.

Rajz, játék, mese

Az óvodás rajz, mesemondás vagy játék segítségével fejezi ki a világról alkotott véleményét. Rajz - egy nem verbális szimbolikus funkció, amely abban a tendenciában nyilvánul meg, hogy a valóságot úgy ábrázolják, ahogy a gyermek megérti.

Rajzfázisok:
 Preszimbolikus - szenzomotoros fázis a kisgyermekek számára egy grafomotoros tevékenység doodle
 A szimbolikus szintre való áttérés fázisa - a szimbolikus feldolgozás időszaka, a gyermek fokozatosan felfedezi, hogy a doodle lehet a valóság ábrázolásának eszköze, grafomotoros termék, ráadásul el is nevezik, általában valamilyen jel alapján
 A szimbolikus kifejezés fázisa - a gyermek képes megvalósítani a szándékot úgy, hogy rajzol valami konkrétat. A rajz és az ábrázolt valóság hasonlósága a készségek és ismeretek teljes komplexumának/szenzomotoros koordináció, motoros készségek, kognitív folyamatok /, valamint egyéb tényezők fejlődésétől függ...

Az emberi alakrajz fejlesztése:
Cephalopod stádium - egy emberi alak rajza 3 év körül jelenik meg. Alapja a saját testével kapcsolatos saját tapasztalata, de más emberek megfigyelései is. Az arc játszik a legnagyobb jelentőséget, fontos a szoc. kontaktus, ezért a gyermek a fej és az arc ábrázolására összpontosít. A következő fejlődési részletek azok a végtagok, amelyek minden tevékenységhez szükségesek
A szubjektív fantáziafeldolgozás szakasza - prelogikus megközelítés. 4-5 éves gyerekek mutatják. Ezt a koncepciót a fontosnak vélt részletek elfogadása jellemzi, amelyek megjelenítésükben nem tartják tiszteletben a valóságot - átlátszó rajzok
A reális ábrázolás szakasza - a realizmusra való áttérés, az óvodáskor vége. A gyermekek alkotásai hasonlítanak a valósághoz. Ez az átalakulás a gyermek kognitív decentralizációjának fejlődésének bizonyítéka.

Játszik
a világhoz és önmagához való viszonyulás valóságának saját értelmezésének kifejezését jelenti. A szimbolikus játék az óvodás gyermeket szolgálja a gyermek számára megterhelő valósággal való megbirkózás eszközeként. A szimbolikus játék lehetővé teszi számára, hogy elképzeléseinek megfelelően viselkedjen, és a valóságot legalább ideiglenesen az igényeihez igazítsa, a gyermek szabad a játékban, és a neki megfelelő helyzetben dolgozza fel a helyzetet. A valamire vonatkozó tematikus játékot a jövőbeni szerepek gyakorlására használják - iskolai, üzleti, orvosi. Az óvodáskorú gyermekek tipikus gondolkodásmódja és életmódja az tündérmesék. A mese leegyszerűsödik és világos szabályokat követ, a jó győz, a rosszat megbüntetik. A mese világának megvan a szükséges szerkezete és szabályai. Ez a világ biztonságosnak tűnik a gyermek számára, könnyű eligazodni benne és támaszkodhat. A mesék segítenek a gyermeknek megérteni a valós világ működését, az általános helyzetek és kapcsolatok absztrakcióját.
Az egyes szereplők szerepei világosan meghatározhatók és differenciáltak. A gyermek világosan látja, hogy milyen rosszak és jók. A mesék hozzájárulnak a gyermekek identitásának meghatározásához, kielégítik a főszereplővel való azonosulás igényét. A mesék kielégítik a remény igényét, mert minden rossz végül jóra fordul.

Az óvodáskorú gyermekek érzelmi túlélésének módjai:

Óvodás korban az érzelmi intelligencia is kialakul. A gyerekek jobban megérzik érzéseiket, empátiát mutathatnak mások érzelmi élményei iránt, részben kontrollálni tudják érzelmi megnyilvánulásukat. Az óvodáskorú gyermekek kötelesek irányítani érzelmeiket, különösen a negatív érzelmek megnyilvánulásait - düh, dac, bosszúság, ingerlékenység.