Sok szülő odafigyel a gyermek testének egészséges fejlődésére, de kevesen veszik észre azt is, hogy a fizikai növekedés mellett létezik mentális növekedés is, amelyre ugyanolyan figyelmet kell fordítani. Erről a témáról PhDr szlovák neuropszichológussal beszélgettünk. Robert Krause, PhD., MBA.
Neuropszichológus PhDr. Robert Krause, PhD., MBA a gyermek kognitív neuropszichológiáját mutatja be a nagyközönség számára. Már egyetemi tanulmányai alatt két könyvet és számos tudományos cikket írt. Jelenleg a kognitív neuropszichológia vállalati környezetben történő alkalmazására szakosodott, de az egyénnel való kapcsolattartásban is. Két szlovák egyetemen is tart előadást: a nyitrai UKF-ben és a pozsonyi Előadó-művészeti Akadémián, szakmai garancia a Televízió Markíza online sorozatának Krause és a járvány idején a COVID-19 a Szlovák Köztársaság miniszterelnökének szakértői tanácsának része volt. Emellett társgarancia a Montessori-oktatásban (Mexikó, Afrika, Spanyolország) és az idegtudományoknak a Neurobusiness Administration (Spanyolország) alkalmazásában alkalmazott különféle idegtudományi oktatási programoknak. Nős, két kislánya van.
Rendszeresen adsz tanácsokat a szülőknek a gyermekek nevelésével kapcsolatban, és információkat nyújtasz a gyermekek agyáról. Miért kell a szülőknek követniük az ajánlásait?
Nem gondolom, hogy az embereknek követniük kellene az ajánlásaimat, de azt szeretném, ha első lépésben gondolnának rájuk, és fontolgatnák, vajon ösztönözhetik-e őket arra, hogy magabiztosabban érezzék magukat a gyerekekkel való kapcsolatuk során, és hogy a gyermekeket kapcsolatba hozzák a változásokkal. biztonságosabb velük. Úgy gondolom, hogy a szülők a lehető legjobban nevelik gyermekeiket, de ez nem mindig áll összhangban a tudományos eredményekkel és a neuropszichológiai elméletekkel. Ezért úgy döntöttem, hogy szakmailag, de emberileg is az Instagramon keresztül vezetem be az egyéneket a tudományos eredményeken alapuló különféle neuropszichológiai elméletekbe, és ezzel segítem a szülőket abban, hogy megértsék, mi történik gyermekeik agyában, és milyen stílusban tudnak reagálni a különböző helyzetekre.
A szülők tisztában vannak azzal, hogy nem tudnak valamit, és oktatni kell őket ezen a területen?
Általában azt gondolom, hogy az emberek gyakran nem tudják, amit nem. Ezért fogalmuk sincs arról, hogy léteznek tudományosan bevált gyakorlatok, amelyek növelik annak valószínűségét, hogy a szülő elérje, amit akar. Ha a szülő veszít, akkor a gyermek is veszít. Ha a szülő nyer, azt automatikusan továbbadják a gyermeknek. Ezért azt szeretném, ha a szülők jobban megismernék egymást, például elfogadott viselkedési mintáikat, segítenék egymást és egyúttal megváltoztatnák azt, ami nem működik, majd jobban megismerik gyermekeiket, tudják, hogyan segíthetnek nekik jobban és a végén gyermekeik megváltoznak. Más szóval, és az ókori gondolkodók gondolatának elmélkedése - Legyen az a változás, amelyet más embereknél látni szeretne. (Mahatma Gandhi).
Sokszor a szülők egy bizonyos típusú viselkedést, önkontrollt és az érzelmek szabályozását várják el a gyermektől, de állítólag a gyermek agya erre nem képes az élet első éveiben. Mennyivel másabb a gyermek agya, mint a felnőtté?
Nézzük meg ezt egy példán keresztül. Amikor megszületünk, agyunknak körülbelül egy évre van szüksége a járásunk összehangolására, további két évre van szükségünk ahhoz, hogy kifejezhessük a gondolatainkat, és még néhány évre, hogy vigyázzunk magunkra. A gyermekek és felnőttek agysejtjeinek száma alapvetően összehasonlítható, de kapcsolatukban nagy a különbség. A születés után az idegsejtek nincsenek eléggé összekapcsolva a működésükhöz, ezért az élet első éveinek szenzoros információinak köszönhetően az idegsejtek gyorsan összekapcsolódnak. Például egy felnőtt és egy újszülött összehasonlításakor regisztráljuk, hogy másodpercenként 2 millió szinapszis fordul elő az újszülött agyában, két év alatt ez meghaladja a 100 billiót, míg ez a szám több mint kétszerese, mint egy felnőtt egyednél.. Megerősödnek azok a kapcsolatok, amelyeket később a tanulás és az érlelés révén használunk a személyiség megteremtésében, és azok, amelyeket nem használunk, így gyengülnek. Bár gyermekkorban kevesebb a szinapszis, erősebbek, és ezért a gyerekek gyorsabban képesek megtanulni idegen nyelveket.
És mi van a tinédzserekkel?
Az agy bizonyos részei 22-25 éve fejlődnek. Ezek például a következtetést, a motívumok és cselekedetek szabályozását szabályozzák, ezért látjuk, hogy a tinédzserek többet kockáztatnak, mint az emberek, például a fiatalabb középkorban, azért is, mert a kockázat olyan jutalmakhoz kapcsolódik, amelyek serdülőkorban változnak a különböző agyi struktúrákban. Ez azt jelenti, hogy a tinédzserként való kockázatvállalás kellemes érzéseket okoz, és mivel nincsenek érett agyrészeik, amelyek szabályozzák a következtetést, döntéshozatali folyamatuk eltér a szüleiktől. Az agyi struktúrák és érésük ismerete segítheti a szülőket abban, hogy jobban megértsék gyermekeiket, és ugyanakkor hatékonyabban reagáljanak rájuk. Talán még most is jobban értik a szülők, miért nem reagálnak gyermekeik az idegen nyelvek tanulására, mert a jövőben használják őket. Fontos azt is szem előtt tartani, hogy kellő ingerek és érzelmi kötődés nélkül az emberi agy nem normálisan és egészséges módon fejlődik. Ezért a szülőknek különösen jelen kell lenniük, és figyelmük ellenére időt kell szentelniük gyermekeikre. A szülők gyakran azt akarják, hogy gyermekeiknek mindenük legyen, és végül azt tapasztalják, hogy gyermekeiknek mindenük van, de nincs szüle. A szülő a gyermek agyának fejlődésének fő eleme.
Ez a fontos kapcsolat az anya és a baba között magában a szülészeten kezdődik, bőr-bőr érintkezéssel, de ezt nem mindig engedik meg nekik. Milyen nyomokat hagyhat ez a kapcsolatukban?
Fontos, hogy a csecsemő a születése után azonnal érezze anyja kapcsolatát. Ha azonban ez nem lehetséges, akkor ez nem jelenti automatikusan azt, hogy az anyának csalódást kell okoznia, és azt kell gondolnia, hogy már nem fog biztonságos kapcsolatot kialakítani a babájával. Számos tanulmány azt mutatja, hogy az agy képes regenerálódni, ha még az alacsony ingerű környezetből származó gyermekek is olyan családba kerülnek, amelyben biztonságban érzik magukat, és különösen szeretteiknek.
Egyes szakértők megerősítik, hogy a 3 évesnél fiatalabb gyermek bölcsődébe történő elhelyezése nem megfelelő. Mi a véleményed az óvodáról és az óvodáról? Attól kezdve, hogy a gyerekek készek napi 8 órát tölteni szülők nélkül?
A csapathoz való csatlakozással és a szüleiktől való elszakadással sok gyermeknek különböző rossz szokásai vannak, például körmüket harapják. Milyen eljárást javasol bontásukhoz?
Természetes, hogy testünk különféle védekezési mechanizmusokkal reagál a kellemetlenségekre és a stresszre. Ez azonban csak egy eszköz a belső feszültség kifejezésére, ezért a szülőknek foglalkozniuk kell azzal az okkal, amely ezt a látható megnyilvánulást létrehozza.
A gyermek alvása hatalmas téma minden szülő számára. Például sokan nem engedhetik meg, hogy egy újszülött vagy csecsemő aludjon. Mi a véleménye a gyermekkel való alvásról?
Az alvás mindannyiunk szerves része, és nélküle nem létezhet, amit számos tanulmány megerősít. Alvás közben az érzelmek feldolgozásával járó idegpályák felépülnek az agyban, ami ugyanakkor növeli a mentális ellenálló képességet, de módosítja a túlélést is. Az alvás könyvtárosként szolgál, aki a kihúzott könyveket egyedi kategóriákba adja vissza. Az alvás tehát az egyes klaszterekbe sorolja azokat az ingereket, amelyeket a nap folyamán észlelünk, és lehetővé teszi a jobb működésünket. Alvás közben az agy összeköti a múltbeli tudást a jelennel, támogatja a kreatív gondolkodás megjelenését, meghatározza az egyensúlyt az inzulin és a vércukorszint között, de más, a test számára fontos folyamatokat is. Az ember azonban, mint egyetlen lény, tudatosan kiváltja az alváshiányt, ami azonban nem kedvez az agy fejlődésének. Az alvás az agy főnöke, az agy pedig az alvás főnöke, ezért ezen gondolkodnunk kellene. Ami a gyermekkel való alvást illeti, nem látok neuropszichológiai problémát, inkább személyes preferenciát.
Az engedelmességet és a félelmet gyakran összekeverik a tisztelettel. Sok szülő a testi fenyítést és a kiabálást alkalmazza nevelés részeként. Gondolod, hogy a büntetés ilyen formája veszélyeztetheti a gyermek egészséges szellemi és érzelmi fejlődését?
A fizikai büntetés egyértelműen a nevelés nem megfelelő formájának bizonyult, és ez a szülők elmulasztása a fizikai büntetés igénybevételéhez. Düh és sikítás esetén a gyermek védelmi módba lép, és a megértésért felelős központok kikapcsolnak, mivel ez különösen fenyegető állapot. Úgy látom, hogy a szülők gyakran azt teszik, ami nincs összhangban a céljukkal, például azt akarják, hogy gyermekük megnyugodjon, de kiabálnak rá. Ezért gyermekük agyának ismerete megkönnyítheti számukra a megértést is. A bántalmazott gyermekeknél ezek az igen erős érzelmi emlékek rögzülnek az agyban, az amygdala miatt, amely a fenyegetés miatt felgyorsítja a memóriát is. Ez azért van, hogy az agy megfelelő módon, és különösen időben, ismerje a jövőbeni potenciális veszélyeket. Ezért fontos, hogy a szülők abbahagyják gyermekeik büntetését, és jobb példát mutatnak nekik.
Ön a Montessori-pedagógia garanciája külföldön. Mit tart a Montessori oktatás legnagyobb előnyének a gyermek számára?
Segítsen nekem magamnak megcsinálni, és ne segítsen abban gondolkodni. Sokszor regisztrálom, hogy a szülők akadályozzák gyermekeik fejlődését azáltal, hogy azt akarják, hogy a gyerekek azt tegyenek, amit ők akarnak, és nem azt, amit a gyerekük. Természetesen a határok fontosak, de amikor a gyermek rózsaszínű napot akar rajzolni, a szülőnek nem kell azt kiabálnia, hogy a nap sárga. Nem vesszük el a világukat, a képzeletüket és az alsóbbrendűségi komplexumok létrehozását a gyermekek számára: "Tartsatok ilyen szavakat a gyermekek számára a játszótéren." A gyermeknek megvan a véleménye, és még akkor is, ha nem kell egyetértenünk vele, tisztelhetjük azt.
Észrevesz-e különbséget a Montessori-megközelítésben külföldön és nálunk?
A legfőbb különbséget abban érzékelem, hogy egy átfogó megközelítést alkalmaznak az egész napra, és nem csak a blokkokra. Emellett azonban szem előtt kell tartani, hogy a szülőt is aktívan be kell vonni az egész folyamatba, és az alapelveket, például a Montessori-megközelítést, otthon kell alkalmazni.
Sok szülő tökéletesen tisztelettudó nevelésbe, kapcsolattartó szülői és percepciós kapcsolatba merül gyermekeivel, de sokszor megállapítja, hogy nincs ideje és kapacitása a házasélet kialakítására. Mit ne hanyagoljunk el egy férfi és egy nő kapcsolatában, hogy jó embereket neveljünk gyermekeinkből, ugyanakkor szerelmes házaspárok maradjunk?
Gondoskodni kell a kapcsolatról, és szem előtt tartani, hogy nemcsak a szülők, hanem a házastársak szerepe is. Amire nem figyelünk, az csökken. Ezért a szülőknek, amennyire lehetséges, időt és figyelmüket a kapcsolat fejlesztésére kell fordítaniuk. Ebben segíthet az empátia, a megértés, a megértés, a kölcsönös tisztelet, a beszélgetés, a szeretet és a közelség.