A túlsúly és az elhízás századunk időzített bombájává válnak. A gyermekek és serdülők elhízása nemcsak egészségügyi probléma ebben a korban, hanem fokozott kockázatot jelent a felnőttkorra nézve is.

sajtó

Számos tanulmány kimutatta már, hogy ha a gyermeknél a fejlődés során túlzott zsír alakul ki, felnőttkorában az elhízás veszélye fenyegeti. Az ilyen elhízás általában súlyosabb, mint a felnőttkorban előforduló elhízás. Még akkor is, ha ezen gyermekek fejlődésében némi javulás történt. Felnőtteknél gyermekkorban még a BMI és a bőralgák vastagsága alapján is feltételezhető a súly. Azoknál a gyermekeknél, akiknél az elhízás felnőttkorban is fennáll, gyakoribb a szív- és érrendszeri betegség és a cukorbetegség, nem beszélve a különféle pszichoszociális következményekről. A gyermekkori elhízás diagnosztizálása, kezelése és megelőzése nagy jelentőséggel bír az egyén számára, akár felnőttkori elhízás gyakoriságának csökkentése, akár más betegségek előfordulása miatt az egész életen át. Természetesen ez az egyik oka annak, hogy az utóbbi években egyre több publikáció foglalkozik a gyermekkori elhízás kérdésével különböző szempontok szerint: morfológiai, anyagcsere, hormonális, funkcionális, pszichológiai, szociális és hasonló szempontok szerint.

Az elhízás jelenleg az egyik leggyakoribb anyagcserebetegség, és a zsírszövet növekedése jellemzi a szervezetben. Az elhízás tehát nem a túlzott súlyt, hanem a zsírszövet túlzott felhalmozódását jelenti. A gyermeknél elhízást diagnosztizálnak, ha a súly nagyobb, mint a magassághoz viszonyított 97. percentilis, a súly meghaladja az ideális tömeg (a magassághoz viszonyítva) 120% -át, vagy a bőralgák nagyobbak, mint két standard eltérés a megfelelő átlagértéktől.

Az elhízás szinte az egész világon problémává válik, kivéve azokat az országokat, ahol a lakosság alultáplált. Az elhízott egyének számának növekedése olyan nagy, hogy gyakran járványról beszélnek. Az Egészségügyi Világszervezet szerint ez a leggyakoribb táplálkozási rendellenesség, amely a fejlett országokban minden ötödik-tizedik gyermeket érint.

Nyilvánvaló, hogy az elhízás előfordulása különböző etnikai csoportokban változik, amit más napi rutin, eltérő étkezési szokások, eltérő fizikai aktivitás okoz, de lehetséges, hogy más genetikai berendezések.

Míg az NHANES II tanulmány eredményei szerint az elhízás prevalenciája az Egyesült Államokban 1963 - 1970 között 5% alatt volt, az NHANES III 1984 - 1994 tanulmányának eredményei már a probléma riasztó növekedését jelentik. Gyermekeknél és serdülőknél az elhízás előfordulási gyakorisága 11%, a túlsúlyról 14% -ban számoltak be (Richard et al., 1998).

Az elhízás gyakorisága magas a leggazdagabb arab országokban is, mint Kuvait, Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek. Ezekben az országokban a férfiaknál az elhízás prevalenciája 12-32%, a nőknél 18-44%. Az elhízás alacsony előfordulása Japánban és Kínában 1,5-5% -kal tart. Hasonló tendencia figyelhető meg Európában. A statisztikák azt mutatják, hogy pl. Németországban a serdülők 10-18% -a túlsúlyos, 4-8% -a elhízott. A fiatalabb korcsoportokban a gyermekek körülbelül 10% -a túlsúlyos, 5-8% -a elhízott, és körülbelül fele már legalább egyidejű betegségben szenved, vagy legalább egy másik kockázati tényező súlyos szövődményekre hajlamosít. A cseh - szlovák lakosságban a fiúk 6% -ában, a lányok 5,6% -ában, a fiúk 13% -ában és a lányok 12% -ában van túlsúly. A fiúk elhízásának várható növekedését 3,1% -kal, a lányoknál 1,9% -kal haladta meg.

A gyermekkori elhízás kialakulásának hosszú távú megfigyelései azt mutatják, hogy előfordulása viszonylag rövid idő alatt jelentősen megnőtt. Tekintettel a gyermekkori elhízás ilyen gyors növekedésére, nem tekinthetjük az emberiség ilyen gyorsan változó génkészletét, hanem jelentős változásokat a környezetben és az életmódban. Ezek a változások elsősorban az étrend és a fizikai aktivitás mennyiségét és összetételét érintik.

Az elhízás gyakori előfordulása szülőknél és testvéreknél rámutat az örökletes tényezők szerepére az elhízás kialakulásában. Az elhízás kialakulásához azonban szükség van az energia-egyensúlyhiányhoz vezető környezeti tényezőkre is. Elhízott gyermekeknél az étrend általában nem megfelelő. Leggyakrabban a nappali étkezések alacsony számát találták, a legmagasabb táplálékfogyasztás a nap második felében volt. Az elhízott és normál testsúlyú gyermekek energiafogyasztását értékelő tanulmányok nagyon gyakori megállapítása a teljes energiafelhasználás összehasonlítható értéke volt. Ezeket az eredményeket azzal magyarázhatjuk, hogy ebben a két gyermekcsoportban azonos fizikai aktivitással és izommunkával növekszik az eltérő energiafogyasztás. Ennek oka az elhízottak magas zsírterheléséből adódó megnövekedett energiaérték. Ezek a tanulmányok azonban egyértelműen jelzik, hogy az elhízott gyermekek általános fizikai aktivitása alacsonyabb. Az ugyanazon tevékenység megnövekedett energiaigénye, nagyobb terheléssel a szív- és érrendszerre, magyarázza azt az általános tapasztalatot is, miszerint az elhízott fiatalok kerülik a fizikai aktivitást.

Egyértelműen elmondható azonban, hogy a túlzott táplálékfogyasztás, akár abszolút, akár az energiafogyasztással kapcsolatban, nagyobb mértékben az elhízás kialakulásához vezet genetikai hajlamú gyermekeknél. Azonban nemcsak az elhízás kialakulására való hajlam öröklődik, hanem a család étrendjét és testmozgását is átveszik.

Az elhízást még gyermekkorában is az egyéni viselkedés azonnali társadalmilag meghatározott következményének kezdték tekinteni, az eddig bizonyíthatatlan genetikai berendezésekkel együtt. Ezek a tényezők együttesen azt eredményezik, hogy az egyén képtelen egyensúlyba hozni az élelmiszer-fogyasztást az energiafogyasztással.

A gyermekkornak megvan a sajátossága a túlsúly vagy az elhízás meghatározására. Az egyed súlya önmagában nem elegendő egy ilyen értékeléshez a szervezet növekedésének és fejlődésének időszakában. Hitelesebb kritérium a testtömeg-index, azaz a testtömeg-index (BMI = súly kg/magasság m2-ben), amely figyelembe veszi a súly és az aktuális magasság kapcsolatát, értékeli a táplálkozási állapot megfelelőségét életkor, nem szerint és az arányosság.

Felnőtteknél a BMI = 25 egyértelműen meghatározta a túlsúly megjelenését. A test változó arányossága miatt azonban nem lehet minden gyermek számára csak egy kritikus értéket használni.

Gyermekeknél a testtömeget mindig magasság, életkor és nem szerint értékeljük. A vizsgált fizikai jellemzők értékeinek önmagában azonban csak nagyon alacsony az informatív értéke. Ezért szükséges értékelni őket az ún standard vagy referencia adatok. Az egyes életkorok átlagértékeit és szórásait százalékos grafikonok mutatják. A túlsúly értékének meghatározására a 90. percentilis értékét használjuk, és a 97. percentilisben túlsúlyos gyermekeket elhízottnak tekintjük. Az elhízott gyermekeket ezután a szórások sávjába sorolják.

Az elhízás kezelésében a járóbeteg-kezelést nemcsak a kezelési költségek csökkenése miatt előnyben részesítik, hanem főleg a családi és iskolai környezet jobb és hosszabb távú sikereinek megnövekedett esélye miatt. Hosszú távú, strukturált képzés és egy interdiszciplináris csoport folyamatos irányítása, amelyben gyermekorvos, dietetikus, pszichológus és sportedző dolgozik együtt, ideális kezelési formának bizonyul a túlsúlyos és elhízott gyermekek számára. A tartós siker fokozatos változtatásokat igényel "apró lépésekkel", amelyek kihatnak az egész család életmódjára. A terápiás eszközöket úgy választják meg, hogy erősítsék a gyermek és egész családja motivációját az új viselkedési módok képzésére és megerősítésére, valamint stratégiai lépések megtételére az elhízás visszaesése ellen.

Speciális étrendet, gyógyszeres terápiát vagy műtétet ritkán kell alkalmazni. A kezelés lényege az inaktív viselkedés csökkentése, a fizikai tevékenység új formáinak keresése, amelyek szórakozást hoznak a gyermek számára és közvetítik a sikerélményt. Az étkezési és étkezési szokásokat megváltoztatja az alacsony zsírtartalmú étrend, a rendszeres cukor- és fehérjebevitel, az üdítők fogyasztásának csökkentése és a vízfogyasztás preferálása .

Az elmúlt évtizedekben a gyermekek életvitelének tendenciája a szabadidő eltöltésének ülő módjává válik, amelyet kiegészít az összetételükre alkalmatlan, könnyen hozzáférhető ételek bőséges fogyasztása, vagy ún. "Egészséges" ételek, de nagy mennyiségben. Ugyanakkor az elhízott gyermekek körülbelül 19% -a elégedett az alakjával és az életmódjával. Az elhízás és az őket kísérő betegségek gyakorisága növekszik. A gyermekek és serdülők elhízása gyorsan társadalmi egészségügyi problémává válik.