A húsvéti tojás minden bizonnyal az egyik legrégebbi és esztétikailag legimpozánsabb művészi kifejezés. A díszítés különböző módjai tükrözik a különböző társadalmi körökben élő emberek életmódját, hagyományaikat, amelyek dokumentálják az ember és a természet szoros kapcsolatát.
Már az ókori népeknél a tojás a tavasz fogadásának szertartásainak része volt, mint a nap, a fény, a természetben megújult élet, az egészség és a termékenység fontos szimbóluma. A festett tojásoknak nemcsak hazánkban, hanem minden szláv nemzetben régi és gazdag hagyománya van. A kínaiak, az egyiptomiak és a perzsák ismerték őket. A régészek egyiptomiak, görögök, avarok és az első keresztények sírjaiban találtak különféle díszekkel díszített homokkőből, agyagból vagy aranyból készült tojások mintáit. A szóbeli hagyományok és szokások szerint a húsvéti tojások a kereszténységhez kapcsolódnak, amely a tojást az újszülött szimbólumának tekintette. A tojáshéj kemény héját összehasonlítottuk az Ószövetséggel, belsejét pedig az Újszövetséggel. A tojás, amelyből csodálatos módon új élet jön létre, a feltámadást jelképezi.
A tojások nevét a nevük is bizonyítja. A "gyönyörű" szó az ószláv vörös szín jelöléséből származik. A tavaszi tüzet szimbolizálja, és őseink petéiben érvényesült. A piros szín arra emlékeztetett minket, hogy a nagypénteki keresztre feszítés után Krisztus vére helyreállította és megváltotta a világot, és így a tojás - a világ szimbóluma - a vér színével ékeskedett. A tojásokat soha nem festették kékre. A kék a bánat, a nyomorúság, a halál és a betegség színe volt.
Húsvéti bárány
a pogányoknak - a bárány szimbóluma a kereszténység előtti hagyományban nagyon elterjedt volt az egész mediterrán civilizációban, amelyet évezredekig pásztorok irányítottak
zsidóknak - juhok az "Isten nyája" tagjaként szimbolizálták az izraelitákat, a zsidó Istent pásztornak is hívják, aki karjába veszi juhait, a bárányt is megölték az egyiptomi rabszolgaság Izrael kivégzésének emlékére.
a keresztények számára - a keresztény egyházban a bárány Isten Bárányának, Krisztusnak a szimbólumává vált, és a győzelmet jelenti
Šibačka
A kisfiúkat rudakba szőtték. Hogy jobban megcsípjék a rudakat, vízbe mártották. Azt hitték, hogy egy kéretlen lány könnyen elveszíti szépségét, és senki sem hívja meg táncolni. Azt mondták - minél nagyobb a fattyú, annál nagyobb a megtiszteltetés.
Miért romlott el:
- hogy a lányok egész évben egészségesek, szorgalmasak és boldogok legyenek
- egy fiatal pálca frissességének, fiatalságának és egészségének értékesítése
- a házvezető korbácsolta a családot, hogy ne legyen lusta
- a családok közötti barátság jeleként is - a gyerekek nem azokhoz a szomszédokhoz mentek, akiknek szülei házasok voltak
Húsvéti nyuszi
A görög, az egyiptomi kínai mitológiában a boldogság, az idő múlása az élet rövidségét szimbolizálja. A Biblia szerint a mezei nyúl a földön kicsi és a bölcseknél bölcsebb lénynek minősül, amely a szegény alázatosakat és alázatosakat szimbolizálja, a kereszténység mégis távol áll tőle, mert érzékiségérzetként használja. Ma úgy írják le róla, mint aki húsvétkor tojást hoz, lehetőleg csokoládét - ez a szokás Németországból jött hozzánk. A húsvéti nyúl és a tojás kapcsolatának másik nézete arra mutat, hogy a húsvéti tojásokat egy nyúl formájában sült kenyérbe rakják, és így kombinálják a két szimbólumot. Az is szokás volt, hogy a keresztszülők gyermekeket hívtak az ún egy húsvéti nyuszit üldözve, vagyis rejtett tojásokat keres a kertben.