Bielikben minden irodalmi szövegnek megfelelője van a művészi kifejezésben.
2013. november 12., 16:37 Ján Litvák
Megjegyzések metafora nélkül, ilyen volt Robert Bielik festőművész különféle régebbi költői feljegyzéseinek munkacíme, amelyek végül címmel megjelennek Mintha valaki hangosan hallgatott volna (Petrus, 2013).
Az elmúlt években több útleírást tett közzé (Sansília, 2006, Zanzibar, 2011). A hosszabb szünet oka - több mint tíz év után költőileg beszélt - az is lehet, hogy korábbi Vlčí ruženec (Petrus, 2003) gyűjteménye rendkívüli, formai és tartalmi szempontból jelentős volt.
Igaz, a most megjelent versek nem csak az elmúlt egy-két évből származnak, folyamatosan íródtak, és hosszabb időtartamot mutatnak be.
Váltás a gazdaságra
Természetesen melankólia marad, hű társa. Festményei megmaradnak. Ezt a gyűjteményt is illusztrálta, csakúgy, mint az előzőeket. Ezúttal az atipikusan elrendezte az összes illusztrációt előre, és a versek csak a másodikban következnek, mintha külön részként lennének. És természetesen vannak gondolatok és elmélkedések, amelyek nélkül Bielik még nem élte túl a karcsúsító vonalat. Gondolatok egyesítik különféle irodalmi műveit, legyenek régebbi versgyűjtemények vagy útleírások és a történettel átszőtt beszámolók, valamint a nemdohányzó, megfigyelő jellegűek.
Egy motívum variációi
Bielik kezdetben ideológiailag természetesen azzal a kiegészítéssel, hogy klasszikus festőművész, aki kiterjedt művészeti és kiállítási tevékenységet folytat a háta mögött és előtte. Végül egy kiterjedt monográfia jelent meg tavaly, feltérképezve munkáját.
Bielik művészi munkásságát olyan időszakok jellemzik, amikor ugyanazon motívum többféle ábrázolását hozza létre egy sorban. Ma nagy vásznakról van szó, lezuhant repülőgépekkel, korábban például a felhők között repülő repülőgépek voltak, amelyeken meztelen és prémes állatok pihennek.
Valójában Bielik minden irodalmi művének ellentéte van egyik művészi korszakában. Így nem versenyez önmagával, inkább kompenzálja a kísérlet során bekövetkező veszteségeket. Ha írásban hódol az aszkézisnek, akkor azt színes színű festményekkel helyettesíti. Ha nagy fekete-fehér vásznakat fest - még a szerzőnek is volt ilyen periódusa, és ez nem volt rövid, és nem felejtették el -, akkor talán még egy kicsit több életet és színt ad az utazási élménynek, ami szintén nem volt elég.
Ötletek feltárása
Robert Bielik legújabb könyvének elolvasása során egyértelműen rájövünk, hogy a szerző folyamatosan visszatér ötleteinek folyamához, újra átveszi azokat és megvizsgálja a hozzájuk való viszonyulást.
Ez magától értetődőnek tűnhet, de e szerző gondolkodásmódja és érettsége a mi összefüggéseinkben inkább kivétel, mint szabály.
Talán nem mindenkinek fog tetszeni az a komolyság, amellyel Bielik visszatér ötleteinek repertoárjába. De ne tévesszen meg minket ez a komolyság.
A szerző élő előadása során hirtelen előtérbe kerül a hamisítatlanul megélt humor, amely minden őszinte művészi keresés része.