radikális prosztatektómia

A változásról szóló döntés jóváhagyott szövege, azonosítószám: 2015/06823-ZME

AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Minden tabletta 150 mg bikalutamidot tartalmaz.

Ismert hatású segédanyagok:

Minden tabletta 181,32 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború, filmtabletta, egyik oldalán BCM 150 jelzéssel.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A Bicusan 150 mg monoterápiaként vagy radikális prosztatektómia vagy radioterápia kiegészítéseként javallt lokálisan előrehaladott prosztatarákban szenvedő betegeknél, akiknél a betegség előrehaladásának nagy a kockázata (lásd 5.1 pont).

A Bicusan 150 mg olyan lokálisan előrehaladott, nem metasztatikus prosztatarákban szenvedő betegek kezelésére is javallt, akiknél a műtéti kasztráció vagy más műtéti beavatkozás nem tekinthető megfelelőnek vagy elfogadhatónak.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

Felnőtt férfiak, ideértve az időseket is: 150 mg (egy tabletta) naponta egyszer szájon át.

A bikalutamid nem javallott gyermekek és serdülők számára.

Vesekárosodás

Vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. Nincsenek tapasztalatok a bikalutamid súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance e (halálesetekről számoltak be)).

Emésztőrendszeri rendellenességek

hasi fájdalom, székrekedés, dyspepsia, puffadás, hányinger

Máj- és epebetegségek

- hepatotoxicitás, sárgaság, hipertranszaminásemia és

májelégtelenség d (halálesetekről számoltak be)

A bőr és a bőr alatti szövet betegségei

alopecia, hirsutismus/hajnövekedés, száraz bőr c, viszketés

Vese- és húgyúti rendellenességek

A reproduktív rendszer és az emlő rendellenességei

gynecomastia és mell érzékenység b

Általános rendellenességek és az alkalmazás helyén fellépő reakciók

mellkasi fájdalom, ödéma

Laboratóriumi és funkcionális vizsgálatok

és a májelváltozások ritkán súlyosak, és gyakran átmenetiek, megszűntek vagy enyhültek a kezelés alatt vagy után.

b Nőgyógyászat és/vagy mellfájdalom fordult elő a 150 mg bicalutamid monoterápiában részesülő betegek többségénél. A vizsgálatok során ezeket a tüneteket a betegek 5% -ánál súlyosnak tekintették.

Előfordulhat, hogy a gynecomastia nem szűnik meg spontán módon a kezelés abbahagyása után, különösen hosszú távú kezelés után.

c Az EPC vizsgálatok kódolási szokásai miatt a „száraz bőr” káros eseményt „kiütésként” kódolták a COSTART terminológiája alapján. Ezért nem lehet meghatározni a 150 mg bikalutamid dózis specifikus gyakoriságleíróit, bár ugyanez a gyakoriság várható az 50 mg dózis esetében is.

d A gyógyszer forgalomba hozatalát követő adatok összefoglalásából jelentették a gyógyszer mellékhatásait. A gyakoriságot a jelentett májelégtelenségből eredő nemkívánatos események előfordulási gyakorisága alapján határozták meg a nyílt EPC-vizsgálatok során 150 mg bikalutamiddal kezelt betegeknél.

e A gyógyszer forgalomba hozatalát követő adatok összefoglalásából jelentették, mint mellékhatás. A gyakoriságot az interstitialis tüdőgyulladás jelentett mellékhatásainak előfordulásából kapták randomizált, 150 mg-os kezelési periódus alatt az EPC-vizsgálatok során.

A feltételezett mellékhatások bejelentése

A forgalomba hozatalt követően fontos jelenteni a feltételezett mellékhatásokat. Ez lehetővé teszi a gyógyszer előny-kockázat egyensúlyának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakembereknek minden feltételezett mellékhatást be kell jelenteniük az V. mellékletben felsorolt ​​nemzeti jelentéstételi központnak.

4.9 Túladagolás

Emberek esetében nincs tapasztalat a túladagolásról. Nincs specifikus ellenszer, a kezelésnek tüneti jellegűnek kell lennie. A dialízis nem biztos, hogy előnyös, mert a bikalutamid erősen kötődik a fehérjéhez, és változatlan formában nem ürül a vizelettel. Általános szupportív ellátás javallt, ideértve az életfontosságú jelek gyakori ellenőrzését.

5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK

5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok

Farmakoterápiás csoport: antiandrogének, ATC kód: L02BB03

A bikalutamid egy nem szteroid antiandrogén, további endokrin aktivitás nélkül. Anélkül kötődik az androgén receptorhoz, hogy aktiválná a génexpressziót, ezáltal gátolja az androgén stimulációt. Ez a gátlás a prosztatarák regresszióját eredményezi. Egyes betegeknél a bikalutamid-kezelés abbahagyása klinikailag „antiandrogén-megvonási szindrómának” nyilvánulhat meg.

A 150 mg bikalutamid hatékonyságát lokalizált (T1-T2, N0 vagy NX, M0) vagy lokálisan előrehaladott (T3-T4, nincs N, M0; T1-T2, N +, M0) prosztatarákban metasztázisok nélküli három placebokontrollált, kettős-vak vizsgálat kombinált elemzése 8113 betegnél, akiknél a bikalutamidot azonnali hormonterápiában, vagy radikális prosztatektómia vagy sugárterápia (főleg külső sugárzást alkalmazó sugárzás) adjuváns kezelésként kapták. A medián 9,7 éves követés során a bikalutamiddal kezelt betegek 36,6% -a és a placebót kapó betegek 38,17% -a mutatott objektív betegség progressziót.

Az objektív betegség progressziójának kockázatának csökkenését a legtöbb betegcsoportban megfigyelték, de a legkifejezettebben azoknál a betegeknél volt a legnagyobb, akiknél a betegség progressziójának legnagyobb kockázata volt. Az orvosok ezért eldönthetik, hogy a betegség progressziójának alacsony kockázatú betegek csoportjának optimális kezelési stratégiája, különösen a radikális prosztatektómia utáni kiegészítő terápiával, a hormonális kezelés késleltetése a betegség progressziójának jeleinek megjelenéséig.

A túlélés teljes átfogó különbségét nem figyelték meg 9,7 éves medián követéssel, 31,4% -os mortalitással (HR = 1,01; 95% CI - konfidencia intervallum 0,94–1,09). Egyes tendenciák azonban nyilvánvalóak voltak az alcsoport kutatási elemzéseiben.

Az alábbi táblázatok összefoglalják a progresszió nélküli túlélési adatokat és az általános túlélési adatokat a Kaplan-Meier-becslések alapján lokálisan előrehaladott betegségben szenvedő betegeknél:

2. táblázat: A lokálisan előrehaladott betegségben szenvedő betegek aránya a betegség progressziójával a kezelési alcsoportok szerint