duphaston

Az átadási határozat jóváhagyott szövege, ev. Sz .: 2017/06751-TR

AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

10 mg filmtabletta

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Minden filmtabletta 10 mg didrogeszteront tartalmaz.

Ismert hatású segédanyag: minden tabletta 111,1 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Filmtabletta

Fehér, kerek, mindkét oldalán domború, filmtabletta, egyik oldalán 155 jelzéssel és mindkét oldalon bevágással. A tabletta átmérője 7 mm, súlya 144 mg.

A bevágási vonal csak a tabletta törését segíti elő, hogy könnyebben lenyelhető legyen, és nem szolgál egyenlő adagokra történő felosztásra.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A progeszteronhiány kezelése

· A másodlagos amenorrhoea kezelése

· Rendszertelen menstruációs ciklus kezelése

· A diszfunkcionális vérzés kezelése

· A premenstruációs szindróma kezelése

· A közelgő vetélés kezelése

· A szokásos abortusz kezelése

· A luteális elégtelenség okozta meddőség kezelése

Hormonpótló terápia (HRT)

Az egyedüli ösztrogénnek az endometriumra gyakorolt ​​hatásának kiegyenlítése a HRT-ben ép méhben szenvedő nőknél, akiknek természetes vagy műtéti úton előidézett menopauza miatt nehézségei vannak.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

Az adagot, az adagolási rendet és a kezelés időtartamát a betegség típusától, súlyosságától és a beteg kezelésre adott egyéni válaszától függően kell beállítani.

Dysmenorrhoea: 10 mg didrogeszteron naponta kétszer, a ciklus 5. napjától a 25. napig.

Endometriózis: 10 mg didrogeszteron naponta 2-3 alkalommal, a ciklus 5. és 25. napja között, vagy folyamatosan a menstruációs ciklus alatt.

Diszfunkcionális vérzés (a vérzés megakadályozására): 10 mg didrogeszteron naponta kétszer, 5-7 napig.

A kezelés folytatásakor 10 mg didrogeszteront adunk naponta kétszer, a ciklus 11. napjától a 25. napjáig. A kezelés napja és a kezelés napjainak száma a ciklus egyéni hosszától függ.

Kivonási vérzés akkor fordul elő, ha az endometrium az endogén vagy exogén ösztrogén hatására kellően felkészült rá.

Másodlagos amenorrhoea: napi 10 vagy 20 mg didrogeszteron. A várható menstruációs ciklus második felében 14 napig, naponta adják be az optimális endometrium szekréciós transzformáció kiváltására, amelyet az endogén vagy exogén ösztrogén megfelelően előkészített.

Premenstruációs szindróma: 10 mg didrogeszteron naponta kétszer, a ciklus 11. napjától a 25. napig. A kezelés napja és a kezelés napjainak száma a ciklus egyéni hosszától függ.

Rendszertelen menstruációs ciklus: 10 mg didrogeszteron naponta kétszer a ciklus 11. és 25. napjától. A kezelés napja és a kezelés napjainak száma a ciklus egyéni hosszától függ.

Fenyegetett terhességmegszakítás: 40 mg didrogeszteron egyszer, majd 8 óránként 10 mg, amíg a tünetek eltűnnek.

Szokásos abortusz: 10 mg dydrogeszteron naponta kétszer a terhesség 12. hetéig.

Luteális elégtelenség miatti meddőség: 10 vagy 20 mg didrogeszteron naponta, a menstruációs ciklus második felétől kezdve a következő ciklus első napjáig. A kezelést legalább három egymást követő menstruációs cikluson keresztül kell elvégezni.

Hormonpótló terápia

· Folyamatos szekvenciális kezelés: az ösztrogént folyamatosan adják be, és 10 mg didrogeszteront adnak szekvenciális kezelésként minden 28 napos ciklus utolsó 14 napjában.

· Ciklikus kezelés: az ösztrogént ciklikusan, kezeletlen intervallummal adják be, ami általában 21 napos kezelést és 7 napos szünetet jelent. Az ösztrogénkezelés utolsó 12–14 napjában egy 10 mg-os hidrogeszteron-tablettát adunk hozzá.

· A klinikai választól függően az adag később 20 mg didrogeszteronra állítható.

A didrogeszteron alkalmazása az első menstruáció előtt nem indokolt. A dydrogeszteron biztonságosságát és hatékonyságát 12-18 éves serdülőknél nem igazolták. A jelenleg rendelkezésre álló adatokat a 4.8. És az 5.1. Szakasz tartalmazza, de a dózissal kapcsolatos ajánlások nem adhatók.

Nagyobb adagok esetén a tablettákat egyenletesen kell bevenni a nap folyamán.

4.3 Ellenjavallatok

A készítmény hatóanyagával vagy a 6.1 pontban felsorolt ​​bármely segédanyagával szembeni túlérzékenység.

Ismert vagy feltételezett progeszteronfüggő daganat (pl. Meningioma).

Nem diagnosztizált hüvelyi vérzés.

Az endometrium hyperplasia megelőzésére (ösztrogént szedő nőknél): ellenjavallatok az ösztrogének didrogeszteronnal kombinációban történő alkalmazására.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A kóros vérzés kezelésére szolgáló hidrogeszteron szedése előtt tisztázni kell a vérzés etiológiáját.

Intermenstruációs vérzés és foltosodás fordulhat elő a kezelés első hónapjaiban. Ha intermenstruációs vérzés vagy pötty jelentkezik a kezelés ideje alatt, vagy a kezelés abbahagyása után egy idő után, meg kell határozni az okot, amely magában foglalhatja a méhnyálkahártya biopsziáját az endometrium malignitásának kizárása érdekében.

Felügyeletet igénylő feltételek

Ha a következő állapotok bármelyike ​​előfordult korábban és/vagy súlyosbodott a terhesség alatt vagy a korábbi hormonális kezelés után, a beteget alaposan meg kell vizsgálni.

Figyelembe kell venni, hogy a következő állapotok visszaeshetnek vagy súlyosbodhatnak a didrogeszteron-kezelés alatt, és mérlegelni kell a kezelés abbahagyását:

- akut vagy krónikus májbetegség által okozott kóros májvizsgálati értékek.

Ha a hidrogeszteront ösztrogénekkel együtt alkalmazzák hormonpótló kezelésben, az alábbi figyelmeztetések és óvintézkedések érvényesek:

lásd még az ösztrogéntartalmú gyógyszer alkalmazási előírásában szereplő figyelmeztetéseket és óvintézkedéseket.

A posztmenopauzális tünetek kezelésében a HRT-t csak olyan posztmenopauzális tünetek miatt szabad elkezdeni, amelyek hátrányosan befolyásolják az életminőséget. A kezelés kockázatát és hasznát minden esetben alaposan fel kell mérni legalább évente egyszer, és a HRT-t csak addig szabad folytatni, amíg az előny meghaladja a kockázatot.

Korai menopauza idején a HRT-vel kapcsolatos kockázatok korlátozottak. A fiatalabb nőkre gyakorolt ​​alacsony abszolút kockázat miatt azonban a kockázatok és az előnyök arányossága kedvezőbb lehet ezeknél a nőknél, mint az idősebb nőknél.

A hormonpótló terápia (HRT) megkezdése előtt, vagy ha a kezelést abbahagyás után folytatják, a beteg teljes részletes személyes és családi kórtörténetét fel kell venni. A kórtörténet, az ellenjavallatok és a figyelmeztetések elősegítése érdekében fizikai vizsgálatot (beleértve a nőgyógyászati ​​és emlővizsgálatot is) kell végezni. A kezelés során rendszeres ellenőrzések ajánlottak, amelyek gyakoriságát és jellegét a beteg egyéni igényeihez kell igazítani. A betegeket meg kell tanítani arra, hogy a mellükben milyen változásokra kell figyelni, és jelenteni kell orvosuknak vagy nővérüknek (lásd alább az „Emlőrák” című részt).

Vizsgálatok, ideértve a megfelelő képalkotó módszereket, pl. a mammográfiákat a szokásos szűrési eljárásoknak megfelelően és a beteg egyéni klinikai igényeihez igazítva kell elvégezni.

Endometrium hyperplasia és endometrium carcinoma

Intakt méhben szenvedő nőknél megnő az endometrium hyperplasia és az endometrium carcinoma kockázata, ha az ösztrogéneket hosszú ideig önmagában adják.

Progesztogén, pl. didrogeszteron ciklikusan, havonta legalább 12 napig/28 napos ciklus vagy folyamatos kombinált ösztrogén + progesztogén terápia olyan nőknél, akiken még nem esett át méheltávolítás, megvédhet a csak ösztrogént tartalmazó HRT-vel kapcsolatos megnövekedett kockázat ellen.

Ösztrogén + progesztogén kombinált HRT-t és potenciálisan egyedül ösztrogén-HRT-t szedő nők összesített bizonyítéka arra utal, hogy megnő a mellrák kockázata, amely a HRT alkalmazásának időtartamától függ.

Ösztrogén + progesztogén kombinált terápia: a Women's Health Initiative (WHI) randomizált, placebo-kontrollos klinikai vizsgálata és az epidemiológiai vizsgálatok következetesek az ösztrogén + progesztogén kombinált kezelésben részesülő nőknél az emlőrák fokozott kockázatának megállapításában, ami körülbelül 3 éve nyilvánvaló. . A megnövekedett kockázat a használat több éve alatt jelentkezik, de a kezelés leállítása után több (legfeljebb 5) évvel a kockázat hasonló a használat előtti kockázathoz. A Hubble, különösen ösztrogének/progesztogének kombinációjával együtt, növeli a mammográfia sűrűségét, ami káros hatással lehet az emlőrák radiológiai kimutatására.

A petefészekrák sokkal ritkább, mint az emlőrák.

A kiterjedt metaanalízis epidemiológiai bizonyítéka arra utal, hogy a csak ösztrogént tartalmazó HRT-t vagy ösztrogén és progesztogén kombinációját szedő nőknél kissé megnő a kockázat, ami a használat öt éven belül jelentkezik, és a kezelés abbahagyása után fokozatosan csökken. Néhány más tanulmány, köztük a Women Health Initiative (WHI) vizsgálat azt sugallja, hogy a HRT kombinációs gyógyszerek alkalmazása hasonló vagy kissé alacsonyabb kockázattal járhat.

A HRT a vénás tromboembólia (VTE) kialakulásának 1,3–3-szor nagyobb kockázatával jár, azaz mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia. Ilyen események nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a hormonpótló kezelés első évében, mint később.

A VTE kockázata megnő azoknál a betegeknél, akiknél trombofil állapotokat diagnosztizáltak, és a HRT növelheti ezt a kockázatot. Ezért a HRT ellenjavallt ilyen betegeknél.

A VTE általánosan elismert kockázati tényezői: ösztrogénhasználat, idősebb kor, súlyos műtét, hosszú távú immobilizáció, elhízás (BMI> 30 kg/m 2), terhesség és szülés után, szisztémás lupus erythematosus (SLE) és rák. A visszerek lehetséges szerepe a VTE-ben nem következetes.

Mint minden posztoperatív betegnél, a műtét utáni VTE megelőzésére irányuló intézkedéseket is fontolóra kell venni. Ha a hosszan tartó műtétet hosszan tartó immobilizáció követi, akkor a műtét előtt 4-6 héttel a HRT átmeneti leállítását javasoljuk. A kezelést nem szabad újrakezdeni, amíg a beteg teljesen mozgékony.

Azoknál a nőknél, akiknek a kórelőzményében még nem volt VTE, de első vonalbeli rokonuk fiatal korban trombózisban szenvedett, a szűrés elvégezhető annak korlátozásainak alapos mérlegelése után (a szűrés a trombofil rendellenességeknek csak egy részét tárja fel).

Ha közeli hozzátartozóknál trombózissal társult trombofil rendellenességet észlelnek, vagy ha a rendellenesség "súlyos" (pl. Antithrombin, S-protein és C-fehérje hiány vagy ezek kombinációja), akkor a HRT ellenjavallt.

Gondosan mérlegelni kell a HRT előnyeit és kockázatait azoknál a nőknél, akik hosszú ideje antikoaguláns terápiát kapnak.

Ha a VTE a kezelés megkezdése után alakul ki, a gyógyszer alkalmazását fel kell függeszteni. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy azonnal lépjenek kapcsolatba orvosukkal, amint észlelik a lehetséges tromboembóliás tüneteket (pl. Fájdalmas lábduzzanat, hirtelen mellkasi fájdalom, légszomj).

A szívkoszorúér-betegség (CAD)

Véletlenszerű, kontrollos vizsgálatok olyan nőknél, akik kombinált ösztrogén + csak progesztogén vagy csak ösztrogént tartalmazó hormonpótló kezelést kaptak, nem mutattak bizonyítékot a HRT protektív hatására a miokardiális infarktus megelőzésében CAD-vel rendelkező vagy nem szenvedő nőknél.

Ösztrogénnel és progesztogénnel kombinált terápia: a CAD és az ösztrogén + progesztogén kombinált HRT együttes kialakulásának relatív kockázata kissé megnő. Mivel a CAD abszolút kockázata szorosan összefügg az életkorral, az ösztrogén + progesztogén kezeléssel összefüggő CAD esetek növekedése egészséges nőknél közvetlenül a menopauza előtt nagyon kicsi, de az életkor előrehaladtával növekszik.

Iszkémiás stroke

Az ösztrogén + progesztogén kombinált kezelés és az ösztrogén kezelés önmagában az ischaemiás stroke 1,5-szeresére emelkedett kockázatával járt. A relatív kockázat nem változik az életkor vagy a menopauza idejétől függően. Mivel azonban a stroke alapveszélye szorosan összefügg az életkorral, a stroke teljes kockázata nőni fog a HRT-t szedő nőknél az életkor előrehaladtával.

Ez a gyógyszer laktóz-monohidrátot tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

In vitro adatok azt mutatták, hogy a fő farmakológiailag aktív metabolitot, a 20α-dihidrodidrogeszteront (DHD) létrehozó fő metabolikus utat az aldo-keto reduktáz 1C (AKR 1C) katalizálja az emberi citoszolban. A citoszolikus anyagcsere mellett metabolikus átalakulások következnek be a citokróm P450 (CYP) izoenzimeknél, szinte kizárólag a CYP3A4-nel, és ezt követően több kisebb metabolit képződik. A DHD fő aktív metabolitja a CYP3A4 által történő metabolikus transzformáció szubsztrátja.

Ezért a didrogeszteron és a DHD metabolizmusa fokozódhat, ha olyan anyagokkal együtt alkalmazzák, amelyekről ismert, hogy CYP enzim aktivitást indukálnak, pl. görcsoldók (pl. fenobarbitál, fenitoin, karbamazepin), fertőzésellenes szerek (pl. rifampicin, rifabutin, nevirapin, efavirenz) és növényi készítmények, pl. orbáncfűt (Hypericum perforatum), zsályát vagy ginkgo bilobát tartalmaz.

A ritonavir és a nelfinavir, bár ismert, hogy erősen gátolják a citokróm enzimeket, szteroid hormonokkal együtt alkalmazva mégis enzimindukáló tulajdonságokkal rendelkeznek.

Klinikailag a megnövekedett didrogesztoszteron metabolizmus csökkent hatáshoz vezethet.

In vitro vizsgálatok kimutatták, hogy a klinikailag releváns koncentrációjú dydrogeszteron és DHD nem gátolja vagy indukálja a gyógyszereket metabolizáló CYP enzimeket.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

Becslések szerint a terhesség alatt több mint 10 millió nő volt kitéve didrogeszteronnak. A mai napig nem voltak jelei a terhesség alatt a didrogeszteron használatának káros hatására.

Az irodalomban olyan progesztagénekről számoltak be, amelyek a hypospadia nagyobb kockázatával járnak. A terhesség alatti különböző tényezők jelenléte miatt azonban nem lehet végleges következtetést levonni a progesztagének szerepéről a hypospadia előfordulásában.

Klinikai vizsgálatok, amelyekben korlátozott számú, korai terhességben lévő nőt kezeltek dydrogeszteronnal, nem mutattak megnövekedett kockázatot. További epidemiológiai adatok egyelőre nem állnak rendelkezésre.

A preklinikai vizsgálatok embrió-magzati és posztnatális fejlődésében kifejtett hatásai összhangban voltak a farmakológiai profillal. A mellékhatások csak a nőknél a maximális expozíciót meghaladó expozíciónál fordultak elő, ami klinikai szempontból csekély jelentőségű volt (lásd 5.3 pont).

A hidrogeszteron terhesség alatt alkalmazható, ha egyértelműen indokolt.

Nincsenek adatok a hidrogeszteron kiválasztódásáról az anyatejbe. Más progesztagénekkel kapcsolatos tapasztalatok azt sugallják, hogy kis mennyiségű progesztagén és metabolitja kiválasztódik az anyatejbe. A gyermekre jelentett kockázat nem ismert. Ezért a didrogeszteront nem szabad szoptatás alatt alkalmazni.

Nincs bizonyíték arra, hogy a didrogeszteron terápiás dózisokban csökkentené a termékenységet.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A hidrogeszteron elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

A didrogeszteron ritkán okozhat enyhe álmosságot és/vagy szédülést, különösen a használat utáni első órákban. Ezért körültekintően kell eljárni a gépjárművezetés és a gépek kezelése közben.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

Az ösztrogénmentes indikációkban végzett klinikai vizsgálatok során a didrogeszteront szedő nőknél a leggyakrabban jelentett mellékhatások a migrén/fejfájás, émelygés, menstruációs rendellenességek és mellfájdalom/-érzékenység.

Klinikai vizsgálatokban és spontán jelentések alapján a következő mellékhatásokat jelentették a hidrogeszteron (n = 3483) ösztrogénmentes indikációban történő alkalmazásakor, jelezve előfordulásuk gyakoriságát: