AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Eporatio 4000 NE/0,5 ml oldatos injekció előretöltött fecskendőben.
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Egy előretöltött fecskendő 4000 nemzetközi egységet (NE) (33,3) g) teta-epoetint tartalmaz 0,5 ml oldatos injekcióban, ami 8000 NE (66,7) g) teta-epoetinnek felel meg ml-ben.
A teta-epoetint (rekombináns humán eritropoietin) rekombináns DNS-technológiával állítják elő kínai hörcsög petefészek sejtekben (CHO-K1).
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Oldatos injekció (injekció) előretöltött fecskendőben. Az oldat tiszta és színtelen.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
- Krónikus veseelégtelenséggel járó tüneti anaemia kezelése felnőtt betegeknél.
- Tüneti anaemia kezelése kemoterápiában részesülő nem myeloid rosszindulatú daganatos felnőtt rákos betegeknél.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Speciális követelmények
A teta-epoetin-kezelést olyan orvosnak kell elkezdenie, aki rendelkezik tapasztalattal a fenti javallatokban.
Az alkalmazás módjai
Az oldatot beadhatjuk szubkután (sz.c.) vagy intravénásan (i.v.). Nem hemodialízis alatt álló betegeknél a szubkután beadás megfelelőbb a perifériás vénás defektus megelőzésére. Használja ugyanazt az adagolási módot, amikor a teta epoetint másik epoetinnel helyettesíti. A teta-epoetint szubkután kell beadni nem myeloid malignus daganatos daganatos betegeknek, akik ezt kapják
kemoterápia.
Adagolás
Krónikus veseelégtelenséggel járó tüneti anaemia
Az anaemia tünetei és következményei életkortól, nemtől és az általános betegség állapotától függően változhatnak;
az orvosnak egyedileg kell értékelnie a beteg klinikai lefolyását és állapotát. A teta-epoetint szubkután vagy intravénásan kell beadni a hemoglobin maximum 12 g/dl-re (7,45 mmol/l) való emeléséhez.
A betegen belüli változékonyság miatt az egyéni hemoglobin értékek a kívánt hemoglobin szint felett és alatt figyelhetők meg. A hemoglobin variabilitását dózis kiigazítással kell kezelni, figyelembe véve, hogy a megcélzott hemoglobin értéke 10 g/dl (6,21 mmol/l) és 12 g/dl (7,45 mmol/l) között van. Kerülje a 12 g/dl (7,45 mmol/l) feletti tartós hemoglobinszintet; ha a 12 g/dl (7,45 mmol/l) feletti hemoglobin értékeket túllépik, az alábbiakban a dózis megfelelő beállításához adunk útmutatást.
Kerülni kell a hemoglobin növekedését, amely nagyobb, mint 2 g/dl (1,24 mmol/l) négy hét alatt.
Ha a hemoglobin növekedése 4 hét alatt nagyobb, mint 2 g/dl (1,24 mmol/l), vagy ha a hemoglobin meghaladja a 12 g/dl (7,45 mmol/l) értéket, az adagot 25-50% -kal kell csökkenteni. Kéthetente javasolt a hemoglobin monitorozása, amíg a szint stabilizálódik, majd rendszeres időközönként. Ha a hemoglobin továbbra is növekszik, a kezelést abba kell hagyni, amíg a hemoglobin csökkenni kezd, ekkor a terápiát kb. 25% -kal alacsonyabban kell kezdeni, mint az eredetileg beadott adag.
Ha magas vérnyomás, vagy fennálló kardiovaszkuláris, cerebrovaszkuláris vagy perifériás vaszkuláris betegség áll fenn, a hemoglobin és a megcélzott hemoglobin emelkedését egyedileg kell meghatározni, figyelembe véve a klinikai képet.
A teta-epoetin-kezelés két szakaszra oszlik. Javítási szakasz
Szubkután alkalmazás: a kezdeti adag 20 NE/testtömeg-kg, heti 3 alkalommal. Ha a hemoglobin növekedése nem elegendő (0,05).
Hatás a tumor növekedésére
Az eritropoietin növekedési faktor, amely elsősorban a vörösvértestek termelését stimulálja. Az eritropoietin receptorok különböző tumorsejtek felületén expresszálódhatnak.
A tumor túlélését és progresszióját öt, nagy kontrollos vizsgálatban, összesen 2833 betegnél vizsgálták, amelyek közül 4 kettős-vak és placebo-kontrollos vizsgálat volt, egy pedig nyílt. Két vizsgálatban kemoterápiában részesült betegek vettek részt. A megcélzott hemoglobin-koncentráció a két vizsgálatban> 13 g/dl volt; a fennmaradó három vizsgálatban 12-14 g/dl. A nyílt vizsgálatban a teljes túlélésben nem volt különbség a kezelt betegek között
rekombináns humán eritropoietin és kontrollok. Négy placebo-kontrollos vizsgálatban a kockázat/teljes túlélési arány 1,25 és 2,47 között mozgott a kontrollok javára. Ezek a tanulmányok
rekombináns humán eritropoietint kapó, többszörös rákos megbetegedésekkel járó anémiában szenvedő betegek mortalitásának következetes, megmagyarázhatatlan, statisztikailag szignifikáns növekedését mutatta a kontrollokhoz képest. A vizsgálatok során a túlélés átfogó értékelése nem tisztázható kellőképpen a rekombináns humán eritropoietinnel kezelt betegek és a kontroll betegek között a trombózis és a kapcsolódó szövődmények előfordulási gyakorisága közötti különbségek alapján.
A theta epoetinnel végzett 586 vérszegénységes daganatos betegen végzett három placebo-kontrollos klinikai vizsgálat adatai nem mutatták ki a teta epoetin negatív hatását a túlélésre. Ezekben a vizsgálatokban a theta epoetin csoportban a mortalitás alacsonyabb volt (6,9%), mint a
placebóval (10,3%).
Szisztematikus felülvizsgálatot is végeztek, több mint 9000 rákbeteg bevonásával, akik 57 klinikai vizsgálatban vettek részt. A teljes túlélési adatok metaanalízise 1,08 kockázati arányt mutatott a kontrollok javára (95% CI: 0,99, 1,18; 42 vizsgálat
és 8 167 beteg). Rekombináns humán eritropoietinnel kezelt betegeknél a thromboemboliás események relatív kockázatának növekedését (RR 1,67, 95% CI: 1,35, 2,06; 35 vizsgálat és 6769 beteg) figyelték meg. Ezért szilárd bizonyítékok utalnak arra, hogy a betegek
rekombináns humán eritropoietinnel kezelt rákkal fordulhat elő
jelentős kár.
Ezeknek az eredményeknek a mértéke, amelyek alkalmazhatók humán rekombináns eritropoietin beadására kemoterápiában részesülő rákos betegeknél, hogy elérjék a 13 g/dl alatti hemoglobinszintet, nem világos, mivel több ilyen jellemzővel rendelkező beteget felvettek az értékelt adatokba.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
Általában
A teta epoetin farmakokinetikáját egészséges önkénteseken, krónikus veseelégtelenségben szenvedő és kemoterápiában részesülő rákos betegeknél tanulmányozták. A teta epoetin farmakokinetikája nem kor- és nemfüggő.
Szubkután alkalmazás
40 NE/testtömeg-kg teta-epoetin szubkután injekciót követően 3 különböző helyen (felkar, has, comb) hasonló plazmaszintet figyeltek meg egészséges önkénteseknél. Az abszorpció mértéke (AUC) a hasi injekció után kissé megnőtt, összehasonlítva más helyekkel. A maximális koncentrációt átlagosan 10–14 óra elteltével és átlagosan érték el
a terminális felezési idő körülbelül 22 és 41 óra között volt.
A teta-epoetin átlagos biohasznosulása szubkután alkalmazás után körülbelül 31% az intravénás alkalmazáshoz képest.
Krónikus veseelégtelenségben szenvedő dialízisben szenvedő betegeknél 40 NE/testtömeg-kg szubkután injekciót követően az elhúzódó felszívódás platókoncentrációt eredményezett, a csúcskoncentrációk körülbelül 14 óra múlva jelentkeztek. A terminális felezési idő magasabb, mint intravénás alkalmazás után,
átlagosan 25 óra egyszeri adag után és 34 óra egyensúlyi állapotban egy heti háromszoros ismételt adagolás után, a teta epoetin felhalmozódásának bizonyítéka nélkül.
Daganatos betegeknél, akik kemoterápiát kapnak ismételt szubkután beadás után
Hetente egyszer 20 000 NE teta-epoetin, a terminális felezési idő az első adag után 29 óra, egyensúlyi állapotban pedig 28 óra. A teta epoetin felhalmozódását nem figyelték meg.
Dialízis alatt álló krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegeknél a teta epoetin eliminációs felezési ideje egyetlen adag után 6 óra, ismételt beadás után pedig 4 óra egyensúlyi állapotban.
NE/testtömeg-kg teta-epoetin hetente háromszor. A teta epoetin felhalmozódását nem figyelték meg. Intravénás alkalmazást követően az eloszlás térfogata megközelíti a teljes vérmennyiséget.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
A hagyományos farmakológiai biztonságossági, ismételt dózisú toxicitási és teta-epoetin-vizsgálatok alapján a preklinikai adatok nem jelentenek különleges veszélyt az emberre.
A preklinikai adatok más epoetinek genotoxicitásának és reprodukciós toxicitásának hagyományos vizsgálata alapján nem jelentenek különleges veszélyt az emberre.
A más epoetinekkel végzett reproduktív toxicitási vizsgálatokban az anya súlyának csökkenése miatt másodlagosnak tekintett hatásokat figyeltek meg olyan expozícióknál, amelyeket az ajánlott emberi dózist kellően meghaladónak tekintettek.
6. GYÓGYSZERÉSZETI JELLEMZŐK
6.1 Segédanyagok felsorolása
Nátrium-dihidrogén-foszfát-dihidrát
Nátrium-klorid
Poliszorbát 20
Trometamol
Sósav (6 M) (a pH beállításához) Injekcióhoz való víz
6.2 Inkompatibilitások
Kompatibilitási vizsgálatok hiányában ezt a gyógyszert nem szabad más gyógyszerekkel keverni.
6.3 Felhasználhatósági időtartam
6.4 Különleges tárolási előírások Hűtőszekrényben tárolandó (2 ° C - 8 ° C). Ne fagyjon le.
A fénytől való védelem érdekében az előretöltött fecskendőt tartsa a külső dobozban.
Ambuláns alkalmazás céljából a beteg kiveheti a terméket a hűtőszekrényből, és legfeljebb 25 napig tárolhatja 25 ° C-on, a lejárati idő túllépése nélkül. Miután kivette a hűtőszekrényből, a terméket ebben az időszakban fel kell használni vagy el kell dobni.
6.5 Csomagolás típusa és kiszerelése
0,5 ml oldat előretöltött fecskendőben (I. típusú üveg), hegycsúcssal (bróm-butil-gumi), dugattyúval (teflon-klór-butil-gumi), injekciós tűvel (rozsdamentes acél) és biztonsági eszközzel vagy anélkül.
6 darab előretöltött fecskendő biztonsági eszközzel vagy anélkül. Nem feltétlenül mindegyik kiszerelés kerül kereskedelmi forgalomba.
6.6 A megsemmisítésre vonatkozó különleges óvintézkedések és egyéb kezelés
Az előretöltött fecskendők csak egyszer használhatók.
A fel nem használt terméket vagy hulladékot a helyi előírásoknak megfelelően kell megsemmisíteni.