Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. sz .: 201506006-ZIB
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
100 mg lágy kapszula
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden lágy kapszula 100 mg fenipentolt tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Világoszöld lágy kapszulák, amelyek színtelen, erősen aromás folyadékot tartalmaznak.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Febichol diszpeptikus rendellenességek kezelésére javallt felnőtteknél, akik krónikus máj- és epebetegségekben szenvednek (funkcionális kolecisztopátia, krónikus kolecisztitisz, krónikus kolelithiasis, krónikus hepatopathia, biliaris dyspepsia kíséretében), valamint kolecystectomia vagy hepatitis után vagy után.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
A szokásos adag naponta háromszor 2 kapszula Febichol (mindig közvetlenül étkezés előtt), kevésbé súlyos problémákkal küzdő betegek csak alkalmanként alkalmazhatják a Febicholt, szükség szerint (2 kapszula közvetlenül étkezés előtt).
A kapszulákat egészben lenyelik, nem rágják meg (a tartalom nagyon kellemetlen meleg ízű!) És elegendő mennyiségű folyadékkal, pl. pohár víz.
Vese- vagy májkárosodás esetén nem áll rendelkezésre adag módosítása (a Febichol ellenjavallt akut hepatitis és más súlyos májkárosodás esetén - lásd 4.3 pont).
A Febichol biztonságosságát és hatásosságát 15 évesnél fiatalabb gyermekeknél nem igazolták.
4.3 Ellenjavallatok
A Febichol ellenjavallt:
- - túlérzékenység a fenipentollal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben,
- - epe kólika, epeelzáródás, akut epehólyag- és epevezeték-megbetegedések, epehólyag-empiéma, akut hasnyálmirigy-gyulladás, ileus és egyéb akut állapotok a hasüregben,
- - fekélyek és daganatok a gyomor-bél traktusban,
- - akut hepatitis és más súlyos májkárosodás.
Nincsenek adatok a fenipentol gyermekeknél történő alkalmazásáról, ezért 15 év alatti gyermekeknél ellenjavallt. (lásd a 4.2. szakaszt).
Nincsenek adatok a fenipentol terhes vagy szoptató nőknél történő alkalmazásáról, ezért terhesség és szoptatás alatt alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.6 pont).
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A kapszulák tartalma nagyon kellemetlen forró ízű, ezért a kapszulákat egészben kell lenyelni, és nem szabad megrágni.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Interakciós vizsgálatokat nem végeztek.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Nincsenek adatok a fenipentol emberi embriofoetális fejlődésre vagy a placenta transzferre gyakorolt hatásairól. Nagyon nagy orális dózisok beadása után beszámoltak állatokban az implantáció utáni mortalitás megnövekedéséről és a mozgásszervi rendszer fejlődési rendellenességeiről (lásd 5.3 pont).
Nincsenek adatok a fenipentol anyatejbe történő átviteléről.
Nincsenek adatok a fenipentol terhes vagy szoptató nőknél történő alkalmazásáról, ezért terhesség és szoptatás alatt alkalmazása ellenjavallt (lásd 4.3 pont).
Nincsenek adatok a fenipentol emberi termékenységre gyakorolt hatásairól.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A Febichol nem vagy csak elhanyagolható mértékben befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A Febichol általában jól tolerálható. A mellékhatások gyakorisága nem ismert (a rendelkezésre álló adatok alapján).
Emésztőrendszeri betegségek:
Nem ismert: gyomorégés, "égő érzés a gyomorban", nyomás és teltségérzet az epigastriumban, hányinger, puffadás.
A Febichol-nal kezelt betegek egy része olyan tünetekről számol be, amelyeket nehéz megkülönböztetni a kezelt állapottól (nyomás és teltségérzet az epigastriumban, hányinger, puffadás).
A bőr és a bőr alatti szövet betegségei
Nem ismert: allergiás reakciók, például csalánkiütés, makulopapuláris vagy más kiütés vagy az arc duzzanata.
A feltételezett mellékhatások bejelentése
A forgalomba hozatalt követően fontos jelenteni a feltételezett mellékhatásokat. Ez lehetővé teszi a gyógyszer előny-kockázat egyensúlyának folyamatos nyomon követését. Az egészségügyi szakemberek kötelesek jelenteni a feltételezett mellékhatásokat az V. mellékletben meghatározott nemzeti jelentési rendszeren keresztül.
4.9 Túladagolás
A Febichol túladagolásáról nem állnak rendelkezésre adatok. A fenipentol túladagolásának tünetei ismeretlenek.
A fenipentolnak nincs specifikus ellenszere. A lehetséges túladagolásnak tüneti kezelésnek kell lennie.
5. FARMAKOLÓGIAI TULAJDONSÁGOK
5.1 Farmakodinámiás tulajdonságok
Farmakoterápiás csoport: Epeúti és májgyógyszerek, Egyéb epeúti gyógyszerek
A fenipentol (1-fenil-pentanol) egy szintetikus koleretikus csoport az a-alkil-benzil-alkoholok csoportjából. A kurkumból (Curcuma longa gyökér, szinonimája Curcuma domestica) izolált és eredetileg tartalmának tekintett p-tolil-metilkarbinol szerkezeti átalakításával készítették. Később bebizonyosodott, hogy a gyógyszer feldolgozása során keletkezett műtárgy.
Kísérleti állatokban a fenipentol fokozza az epeválasztást (növeli az epesavak, a bilirubin és a glükuronsav mennyiségét és szekrécióját is).
Funkcionális kolecisztopátiában, krónikus kolecisztitiszben, krónikus kolelithiasisban, epeúti diszkinéziákban, postcholecystectomiában és posthepaticus szindrómában szenvedő emberek nyílt vizsgálatában a fenipentol javította a szubjektív tüneteket (pl. Fájdalom és nyomásérzet a jobb borda epitheliuma után, anorexia, zsíros vagy húsos ételek intoleranciája) ) és csökkentette a görcsoldók fogyasztását.
Vak kontrollos klinikai vizsgálatokat fenipentollal nem végeztek, de a Febichol hatékonyságát a máj- és epebetegségek krónikus betegségeiben fellépő dyspeptikus rendellenességek kezelésében hosszú távú terápiás alkalmazásukkal igazolták (amely 1962-1964-ben kezdődött).
Kutyáknál (intraduodenális 25, 50 és 100 mg/kg dózisok után) a fenipentol növelte a szekretin plazmakoncentrációját és a hasnyálmirigy-hidrogén-karbonát szekrécióját, de nem befolyásolta a gasztrin plazmakoncentrációját vagy a hasnyálmirigy fehérje szekrécióját. Hasonlóképpen az embereknél (30 ml 2% -os oldat 30 percen át intrajejunális beadása után) a fenipentol növelte a szekretin plazmakoncentrációját és a hasnyálmirigy-hidrogén-karbonát szekrécióját, de nem befolyásolta a hasnyálmirigy fehérje szekrécióját.
Állatkísérletekben kimutatták, hogy a fenipentolnak nincs szisztémás farmakológiai hatása, kivéve az egerek mozgásszervi aktivitásának megmagyarázhatatlan dózisfüggetlen csökkenését. Egerekben a fenipentolnak nem volt izomlazító, fájdalomcsillapító vagy görcsgátló hatása, patkányokban nem befolyásolta a gyomorszekréciót, a szisztolés vérnyomást, a pulzusszámot, a vizeletkiválasztást vagy a pH-t. Egerekben a fenipentol 30 és 100 mg/kg dózisban nem befolyásolta a bél meghajtását, a legmagasabb tesztelt dózisnál (300 mg/kg) kissé növelte a bél meghajtását.
5.2 Farmakokinetikai tulajdonságok
A fenipentol farmakokinetikai vizsgálatát emberen nem végezték.
Patkányokban a fenipentol a vékonybélből felszívódik orális beadás után. A máj biotranszformációja részben a fenipentol közvetlen glükuronidálásával, részben a fenipentol benzoesavvá bomlásával megy végbe, amely a glicinnel történő konjugáció után hippursav formájában választódik ki. A fenipentol kiválasztása elsősorban vese útján történik, az orális dózis 80-85% -a 48 órán belül ürül a vizelettel, körülbelül fele a fenipentol-glükuronid és fele hippursav. Az orális adag 10-15% -a 48 órán belül ürült a széklettel.
Nyulakban orálisan beadott fenipentol farmakokinetikája hasonló volt, azzal a különbséggel, hogy szinte mennyiségileg kiválasztódott a vizelettel, mint fenipentol-glükuronid. Az orális dózisnak csak körülbelül 5% -a lebomlott benzoesavvá, amely glicinnel történő konjugáció után hippursavként választódott ki.
5.3 A preklinikai biztonságossági adatok
A fenipentolt elhanyagolható akut orális toxicitás jellemzi laboratóriumi állatokban (patkányok és egerek) (a letális dózisok meghaladják a 3 g fenipentolt/testtömeg-kilogramm).
A fenipentol medián halálos dózisát (LD50) nőstény patkányokban szájon át történő beadás után 3449 mg/kg-ban (95% konfidenciaintervallum 3037-3916 mg/kg) határozták meg, a hím patkányok nem voltak érzékenyebbek a fenipentolra, mint a nők (dózisban) a férfiak halálozási aránya 10% volt).
A fenipentol átlagos halálos dózisát (LD50) nőstény egerekben orális beadás után 6997 mg/kg-ban határozták meg (95% -os konfidenciaintervallum 4824-10147 mg/kg), a hím egerek nem voltak érzékenyebbek a fenipentolra, mint a nők (5490 mg-mal)./kg férfi halálozás 20% volt).
A fenipentol medián letális dózisát (LD50) nőstény patkányokban intraperitoneális beadás után 871 mg/kg-ban (95% konfidenciaintervallum 776–978 mg/kg) határozták meg, míg a hím patkányok nem érzékenyebbek a fenipentolra, mint a nők (dózisban) 870 mg/kg). Az iv. férfiak halálozási aránya 40% volt).
A fenipentol átlagos halálos dózisát (LD50) nőstény egerekben intraperitoneális beadás után 713 mg/kg-ban (95% konfidenciaintervallum 650-752 mg/kg) határozták meg, a hím egerek nem voltak érzékenyebbek a fenipentolra, mint a nők (dózisban) (700 mg/kg). Az ip férfiak halálozása nulla volt).
Szubkrónikus és krónikus toxicitás
Hetes hetes 0,05 ml/kg fenipentol 0,05 ml/kg dózisban történő beadása után hím patkányoknak nem voltak változásai a súlygyarapodásban a kontrollállatokhoz képest, nem változtak az RNS és az indolszármazékok hisztokémiai képében a hepatocitákban, és nem voltak szövettani vizsgálatok a tüdőben, szívizom, szívizom, még a vékonybél sem.
Négy hétig tartó fenipentol adagolása 50, 100 vagy 200 mg/kg/nap dózisban mindkét nem patkányánál statisztikailag jelentéktelenül lassabb súlygyarapodást figyeltek meg nőstény patkányokban. Az 50 vagy 100 mg/kg/nap dózisban kezelt állatok megjelenése és viselkedése nem különbözött a kontroll állatoktól; enyhe szedációt figyeltek meg a 200 mg/kg/nap dózisban kezelt állatoknál. A hat hónapos követés során nem figyeltek meg különbségeket az eritrocita számban, a hemoglobin értékekben vagy a fehérvérsejtszám különbségekben a gyógyszeres és nem gyógyszeres állatok között. Egy post-mortem hisztopatológiai vizsgálat sem tárt fel gyógyszerekkel kapcsolatos változásokat.
Mutagén és tumorigén potenciál
A fenipentol nem indukált génmutációkat a Salmonella typhimurium prokarióta modelljében, és nem mutatott mutagén hatást in vitro emlőssejt mutagenitási tesztben.
A fenipentol tumorigén potenciáljának vizsgálatára hosszú távú vizsgálatokat nem végeztek.
A fenipentol reproduktív toxicitását nem vizsgálták megfelelően. Vemhes egereknek és nőstény patkányoknak nagyon magas orális dózisok beadása után beszámoltak az alább felsorolt reproduktív és toxikus hatásokról (a jelentett dózisok a „legalacsonyabb közzétett toxikus dózis” (TDLo)).
Megnövekedett implantáció utáni mortalitás és lelassult intrauterin növekedés volt megfigyelhető a vemhes nőstény patkányoknak fenipentol szájon át történő beadása után 3500 mg/kg dózisban 7-13 napig a megtermékenyítés után.
Megnövekedett implantáció utáni mortalitás volt megfigyelhető a fenipentol orális beadása után vemhes nőstény egereknek 700 mg/kg dózisban 7-13 napig a megtermékenyítés után.
A fenipentol orális beadását vemhes nőstény nőstény egereknek és patkányoknak követően a megtermékenyítést követően 7-13 napig mindkét állatfajban 7000 mg/kg dózisban észlelték a mozgásszervi rendellenességeket.
A terhes nőstény egereknek 3500 mg/kg dózisban 7-13 napig a megtermékenyítést követően orális fenipentolt adtak a kölykeiknél a laktációs index csökkenését.