AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
Galvus 50 mg tabletta
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden tabletta 50 mg vildagliptint tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag: Minden tabletta 47,82 mg (vízmentes) laktózt tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Fehér vagy enyhén sárgás, kerek (8 mm átmérőjű), lapos, metszett élű tabletta. Az egyik oldalon "NVR", a másik oldalon "FB" bélyegző látható.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Vildagliptin felnőttek 2-es típusú diabetes mellitusának kezelésére javallt: monoterápiaként
- olyan betegeknél, akiknek elégtelen a diéta vagy a fizikai aktivitás kompenzációja, és akiknél a metformin nem alkalmas ellenjavallatokra vagy intoleranciára.
Kettős orális kezelésként kombinálva
- metformin olyan betegeknél, akiknek a glikémiás kontrollja nem kielégítő, a metformin maximális tolerált dózisa ellenére,
- szulfonilureás antidiabetikus szer olyan betegeknél, akiknek a glikémiás kontrollja nem kielégítő, a szulfonilureás antidiabetikus szer maximálisan tolerálható dózisa ellenére, akiknek a metformin nem alkalmas ellenjavallatok vagy intolerancia esetén,
- tiazolidinedion-antidiabetikus szerek elégtelen glikémiás kontrollban szenvedő betegeknél, akik számára tiazolidinedion-antidiabetikus szer alkalmazása megfelelő.
Orális kezelésként hármas kombinációban
- a szulfonilureás antidiabetikumok és a metformin, ha az étrend és a fizikai aktivitás, valamint az ezekkel a gyógyszerekkel végzett kettős kezelés nem nyújt megfelelő glikémiás kontrollt.
A Vildagliptin inzulinnal kombinálva (metforminnal vagy anélkül) is javallt, ha az étrend és a fizikai aktivitás, valamint az inzulin stabil dózisa nem biztosítja a megfelelő glikémiás kontrollt.
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Monoterápiában, metforminnal kombinálva, tiazolidindion antidiabetikus szerrel kombinálva, metforminnal és szulfonilureás antidiabetikummal kombinálva, vagy inzulinnal kombinálva (metforminnal vagy anélkül) a vildagliptin ajánlott napi adagja 100 mg egyszeri 50 mg. mg adagként reggel és egy 50 mg adagként este.
Szulfonilureás antidiabetikummal végzett kettős kombináció esetén a vildagliptin ajánlott adagja napi egyszer 50 mg, reggel. Ebben a betegpopulációban a napi 100 mg vildagliptin nem volt hatékonyabb, mint a napi egyszeri 50 mg vildagliptin.
Szulfonilurea-antidiabetikummal kombinálva alkalmazva a hipoglikémia kockázatának csökkentése érdekében mérlegelni kell a szulfonil-karbamid-antidiabetikus szer alacsonyabb dózisát.
A 100 mg-nál magasabb dózis nem ajánlott.
Ha elmulaszt egy adag Galvus-t, azt azonnal be kell venni, amint a beteg eszébe jut. A dupla adagot nem szabad ugyanazon a napon bevenni.
A vildagliptin biztonságosságát és hatékonyságát metforminnal és tiazolidindion antidiabetikus szerekkel történő hármas kombinációban történő orális terápiában nem igazolták.
További információ a konkrét betegcsoportokról
Idős betegek (≥ 65 év)
Idős betegeknél nincs szükség az adag módosítására (lásd még az 5.1 és 5.2 pontokat).
Vesekárosodás
Enyhe vesekárosodásban (kreatinin-clearance ≥ 50 ml/perc) szenvedő betegeknél nincs szükség az adag módosítására. ). Mérsékelt vagy súlyos vesekárosodásban vagy végstádiumú vesebetegségben (ESRD) szenvedő betegeknél a Galvus ajánlott adagja napi egyszer 50 mg (lásd még a 4.4, 5.1 és 5.2 pontokat).
Májkárosodás
A Galvus nem alkalmazható májkárosodásban szenvedő betegeknél, beleértve azokat sem, akiknek a kezelés előtt az alanin-aminotranszferáz (ALT) vagy az aszpartát-aminotranszferáz (AST) szintje a normál tartomány felső határának (ULN) háromszorosa> (lásd még a 4.4 és az 5.2 pontokat) ).
A Galvus nem ajánlott gyermekek és serdülők számára (az ULN háromszorosa (lásd még a 4.2 és 5.2 pontokat))...
A májenzimek monitorozása
Ritkán beszámoltak májműködési zavarokról (beleértve a májgyulladást is). Ezekben az esetekben a betegek általában tünetmentesek voltak, klinikai következmények nélkül, a májfunkciós teszt eredményei normalizálódtak a kezelés abbahagyása után. A májfunkciós vizsgálatokat a Galvus-terápia megkezdése előtt el kell végezni a kiindulási beteg állapotának meghatározása érdekében. A Galvus-kezelés alatt a májfunkciókat az első évben három hónapos időközönként, majd ezt követően rendszeres időközönként ellenőrizni kell. Magas aminotranszferáz-szinttel rendelkező betegeknél a megállapítást a májfunkció további értékelésével kell megerősíteni, amelyet gyakori májfunkciós vizsgálatok követnek, amíg a rendellenesség normalizálódik. Ha az AST vagy az ALT értéke az ULN háromszorosára vagy annál magasabbra emelkedik, akkor a Galvus alkalmazását abba kell hagyni.
Azoknál a betegeknél, akiknél sárgaság vagy más májműködési zavarra utaló tünetek jelentkeznek, abba kell hagyni a Galvus alkalmazását.
A Galvus-kezelés abbahagyása után a Galvus-kezelést nem szabad újrakezdeni, és a májfunkciós tesztek normalizálódnak.
A vildagliptin klinikai vizsgálata New York Heart Association (NYHA) I-III funkcionális osztályú betegeknél kimutatta, hogy a vildagliptin-kezelés nem volt összefüggésben a bal kamrai funkció megváltozásával vagy a már meglévő pangásos szívelégtelenség (CHF) súlyosbodásával a placebóval szemben. A vildagliptinnel kezelt NYHA III. Funkcionális osztályú betegek klinikai tapasztalata még mindig korlátozott, és az eredmények vegyesek (lásd 5.1 pont).
Nincs tapasztalat a vildagliptin klinikai vizsgálatokban történő alkalmazásáról NYHA IV funkcionális osztályú betegeknél, ezért alkalmazása ezeknél a betegeknél nem ajánlott.
A nem klinikai toxikológiai vizsgálatok során majom végtagokban bőrelváltozásokat, köztük hólyagokat és fekélyeket jelentettek (lásd 5.3 pont). Bár a klinikai vizsgálatok során nem figyeltek meg nagyobb bőrelváltozások előfordulását, a cukorbetegségben szenvedő bőrbetegségekben szenvedő betegek tapasztalata korlátozott volt. Ezenkívül bullous és exfoliatív bőrelváltozásokról számoltak be a forgalomba hozatalt követően. Ezért a cukorbeteg betegek rutinszerű ellátásának megfelelően ajánlott olyan bőrbetegségeket ellenőrizni, mint a hólyagosodás vagy fekély.
A vildagliptin alkalmazását összefüggésbe hozták az akut pancreatitis kockázatával. A betegeket tájékoztatni kell az akut hasnyálmirigy-gyulladás jellegzetes tüneteiről.
Ha hasnyálmirigy-gyulladás gyanúja merül fel, a vildagliptin alkalmazását fel kell függeszteni: ha az akut hasnyálmirigy-gyulladás megerősítést nyer, a vildagliptint nem szabad újra beadni. Óvatosan kell eljárni azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében akut pancreatitis szerepel.
A szulfonilureás antidiabetikumokról ismert, hogy hipoglikémiát okoznak. Azoknál a betegeknél, akik vildagliptint kapnak szulfonilureás antidiabetikummal kombinálva, fennáll a hypoglykaemia kockázata. Ezért a szulfonilureás antidiabetikus szer alacsonyabb dózisát fontolóra lehet venni a hipoglikémia kockázatának csökkentése érdekében.
A tabletta laktózt tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
A Vildagliptin csekély mértékben képes kölcsönhatásba lépni az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekkel. Mivel a vildagliptin nem szubsztrátja a citokróm P (CYP) 450 enzimnek, és nem gátolja vagy indukálja a CYP 450 enzimeket, nem valószínű, hogy kölcsönhatásba lépne olyan anyagokkal, amelyek ezen enzimek szubsztrátjai, inhibitorai vagy induktorai.
Kombináció pioglitazonnal, metforminnal és gliburiddal
Ezekkel az orális hipoglikémiás szerekkel végzett vizsgálatok eredményei nem mutattak klinikailag releváns farmakokinetikai interakciókat.
Digoxin (Pgp szubsztrát), warfarin (CYP2C9 szubsztrát)
Egészséges egyéneken végzett klinikai vizsgálatok nem mutattak klinikailag releváns farmakokinetikai interakciókat. Ezt azonban a célcsoportban nem határozták meg.
Amlodipinnel, ramiprillel, valzartánnal vagy szimvasztatinnal kombinálva
Egészséges egyéneken végzett gyógyszerkölcsönhatás-vizsgálatokat végeztek amlodipinnel, ramiprillel, valzartánnal és szimvasztatinnal. Ezekben a vizsgálatokban nem figyeltek meg klinikailag jelentős farmakokinetikai kölcsönhatást a vildagliptinnel történő együttes alkalmazást követően.
Kombináció ACE-gátlókkal
Az egyidejűleg ACE-gátlókat szedő betegeknél nagyobb lehet az angioödéma kockázata (lásd 4.8 pont).
Csakúgy, mint más orális hipoglikémiás szereknél, a vildagliptin hipoglikémiás hatását egyes gyógyszerek, köztük tiazidok, kortikoszteroidok, pajzsmirigyhormonok és szimpatomimetikumok, gyengíthetik.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Nincs megfelelő adat a vildagliptin terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatokon végzett vizsgálatok nagy dózisok esetén reprodukciós toxicitást mutattak (lásd 5.3 pont). Az emberre gyakorolt lehetséges kockázat nem ismert. Az emberekre vonatkozó adatok hiánya miatt a Galvus nem alkalmazható terhesség alatt.
Nem ismert, hogy a vildagliptin kiválasztódik-e az anyatejbe. Állatkísérletek kimutatták, hogy a vildagliptin kiválasztódik a tejbe. A Galvus nem alkalmazható szoptatás alatt.
Nem végeztek vizsgálatokat a Galvus emberi termékenységre gyakorolt hatásáról (lásd 5.3 pont).
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt hatásokat nem vizsgálták. Azok a betegek, akiknél szédülés jelentkezik mellékhatásként, ne vezessenek gépjárművet és ne kezeljenek gépeket.
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A biztonsági profil összefoglalása
A biztonságossági adatokat összesen 3784 betegtől kapták, akik legalább 12 hetes kontrollos klinikai vizsgálatokban 50 mg (naponta egyszer) vagy 100 mg (50 mg naponta kétszer vagy 100 mg naponta egyszer) napi vildagliptint kaptak. Ezen betegek közül 2264 vildagliptint kapott monoterápiában, és 1520 vildagliptint kapott egy másik.
2682 beteget kezeltek 100 mg vildagliptinnel naponta (vagy 50 mg naponta kétszer, vagy 100 mg naponta egyszer), és 1102 beteget kezeltek naponta egyszer 50 mg vildagliptinnel.
Ezekben a klinikai vizsgálatokban a mellékhatások többsége enyhe és átmeneti volt, és nem igényelte a kezelés leállítását. Nem találtak összefüggést a mellékhatások és az életkor, az etnikum, az expozíció időtartama vagy a napi dózis között.
Ritkán beszámoltak májműködési zavarokról (beleértve a májgyulladást is). Ezekben az esetekben a betegek általában tünetmentesek voltak, klinikai következmények nélkül, a májfunkciós teszt eredményei normalizálódtak a kezelés abbahagyása után. A legfeljebb 24 hétig tartó kontrollált monoterápiás és kiegészítő terápiás klinikai vizsgálatok adatai szerint az ALT vagy az AST emelkedésének incidenciája ≥ 3-szorosa volt az ULN-nek (legalább 2 egymást követő mérésnél vagy az utolsó kezelési látogatáskor jelen volt) 0,2% 50 mg vildagliptin naponta egyszer, 0,3% 50 mg vildagliptin napi kétszer és 0,2% minden összehasonlítóval. Ezek az aminotranszferáz-emelkedések általában tünetmentesek voltak, nem progresszívek, és nem jártak kolesztázissal vagy sárgasággal.
Ritka angioödéma eseteket jelentettek a vildagliptin alkalmazásakor, hasonló gyakorisággal, mint a kontrollok. Nagyobb arányt jelentettek, amikor a vildagliptint angiotenzin-konvertáló enzim inhibitorral (ACE-gátlóval) együtt adták. A legtöbb esemény enyhe volt, és a vildagliptin-kezelés folytatásával oldódott meg.
A mellékhatások táblázatos felsorolása
Kettős-vak klinikai vizsgálatokban a Galvus-t kapó betegeknél jelentett mellékhatások
mivel a monoterápiát és a kiegészítő terápiákat az alábbiakban felsoroljuk az egyes indikációkra szervrendszerenként és abszolút gyakoriság szerint. A gyakoriságok meghatározása nagyon gyakori (≥1/10), gyakori (≥1/100 kapcsolatfelvételi feltételek Felhasználási feltételek Súgó Visszajelzés Adatvédelmi sütik