glimepiride

Számú melléklet 1 a változás bejelentésére, nyilvántartási szám: 2019/06427-Z1B 7194518653

AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Glimepiride Sandoz 1 mg

Glimepiride Sandoz 2 mg

Glimepiride Sandoz 3 mg

Glimepiride Sandoz 4 mg

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Minden tabletta 1 mg glimepiridet tartalmaz.

Minden tabletta 2 mg glimepiridet tartalmaz.

Minden tabletta 3 mg glimepiridet tartalmaz.

Minden tabletta 4 mg glimepiridet tartalmaz.

Ismert hatású segédanyag

Minden tabletta 135,1 mg laktózt tartalmaz (laktóz-monohidrát formájában).

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Glimepiride Sandoz 1 mg: rózsaszínű, enyhén márványozott, hosszúkás, lapos tabletta, metszett éllel és mindkét oldalán bemetszéssel, egyik oldalán mélynyomással „G1”.

Glimepiride Sandoz 2 mg: Zöld, enyhén márványozott, hosszúkás, lapos tabletta, metszett éllel és mindkét oldalán bevágott vonallal, egyik oldalán „G2” mélynyomással.

Glimepiride Sandoz 3 mg: Világossárga, enyhén márványos, hosszúkás, lapos, metszett élű és mindkét oldalán hasító vonallal ellátott tabletta, egyik oldalán "G3" mélynyomással.

Glimepiride Sandoz 4 mg: Kék, enyhén márványozott, hosszúkás, lapos tabletta, metszett éllel és mindkét oldalán bevágási vonallal, egyik oldalán "G4" mélynyomással.

A tabletta egyenlő adagokra osztható.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A glimepirid a 2-es típusú diabetes mellitus kezelésére javallt, ha az étrend, a fizikai aktivitás és a fogyás önmagában nem elegendő.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

Orális beadásra.

A cukorbetegség sikeres kezelésének alapja a megfelelő étrend, a rendszeres fizikai aktivitás, valamint a rendszeres vér- és vizeletvizsgálatok. Ha a beteg nem tartja be az ajánlott étrendet, akkor a tabletták vagy az inzulin beadása nem képes kompenzálni az állapotot.

A gyógyszer adagját a vér és a vizelet glükózvizsgálatának eredményei alapján határozzák meg.

Megfelelő gyógyszererősségek állnak rendelkezésre a különböző adagolási rendekhez.

A kezdő adag napi 1 mg glimepirid. Ha jó kompenzáció érhető el, akkor egy ilyen adag folytatható a fenntartó terápia alatt.

Ha a cukorbetegség kontrollja nem kielégítő, az adagot a glikémiás kontroll alapján kell növelni. Az adagot fokozatosan, egy-két hetes időközönként 2, 3 vagy 4 mg glimepiridre kell beállítani.

A napi 4 mg glimepirid feletti dózis csak kivételes esetekben hatékonyabb.

A maximális ajánlott adag 6 mg glimepirid naponta.

Azoknál a betegeknél, akiknek az állapotát a metformin maximális napi adagjával nem sikerült megfelelően kontrollálni, egyidejűleg megkezdhető a glimepirid kezelés.

A metformin adagját fenntartják, és a glimepirid terápiát alacsony dózisokban kezdik meg, amelyeket azután a szükséges metabolikus kompenzáció mértékétől függően fokozatosan titrálnak a maximális napi adagig. A kombinált terápiát szoros orvosi felügyelet mellett kell elkezdeni.

Szükség esetén egyidejű inzulinkezelés indítható azoknál a betegeknél, akiknek állapotát a glimepirid maximális napi adagjaival nem sikerült megfelelően szabályozni. A glimepirid adagját fenntartják, és az inzulinkezelést alacsony dózisokban kezdik meg, amelyeket fokozatosan titrálnak a szükséges metabolikus kompenzáció mértékétől függően. A kombinált terápiát szoros orvosi felügyelet mellett kell megkezdeni.

A glimepirid napi egyszeri adagja általában elegendő. Javasoljuk, hogy röviddel a kiadós reggeli előtt vagy alatt, vagy ha a beteg nem reggelizik, röviddel a nap első főétkezése előtt vagy alatt.

Ha kihagy egy adagot, a következő adagot nem szabad növelni a kihagyott adag pótlására.

Ha a betegnek hipoglikémiás reakciója van napi 1 mg glimepirid bevétele után, ez azt jelenti, hogy az állapot pusztán diétával kompenzálható.

A cukorbetegség kompenzációjának javulásával nő az inzulinérzékenység, így a kezelés alatt csökkenhet a glimepirid iránti igény. A hipoglikémia megelőzése érdekében mérlegelni kell a glimepirid ideiglenes dóziscsökkentését vagy abbahagyását.

Az adag módosítását akkor is fontolóra kell venni, ha a beteg testtömege vagy életmódja megváltozik, vagy ha más tényezők növelik a hipo- vagy hiperglikémia kockázatát.

Váltás más orális antidiabetikumról glimepiridre

Egyéb orális hipoglikémiás szerekről glimepiridre történő áttérés általában lehetséges. A glimepiridre történő áttéréskor figyelembe kell venni az előző gyógyszer erejét és időtartamát. Bizonyos esetekben, különösen akkor, ha a beteg hosszú hatású antidiabetikumokat (pl. Klórpropamid) szedett, ajánlott egy többnapos mosási eljárást követni az additív hatás következtében fellépő hipoglikémiás reakciók kockázatának minimalizálása érdekében.

Az ajánlott kezdő adag napi 1 mg glimepirid. A kezelésre adott választól függően a glimepirid dózisa fokozatosan emelhető a fent leírtak szerint.

Átmenet az inzulinról a glimepiridre

Inzulinnal kezelt, 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegeknél kivételes esetekben a glimepiridre történő áttérés jelezhető.

Az ilyen átmenetnek gondos orvosi felügyelet mellett kell megtörténnie.

Speciális betegcsoportok

Máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek:

Nincsenek adatok a glimepirid 8 évesnél fiatalabb betegeknél történő alkalmazásáról. Korlátozott adatok állnak rendelkezésre a glimepirid monoterápia 8–17 éves gyermekek esetében történő alkalmazásáról (lásd 5.1 és 5.2 pont).

A gyermekpopuláció biztonságosságára és hatásosságára vonatkozó rendelkezésre álló adatok nem elégségesek, ezért alkalmazásuk nem ajánlott.

A tablettákat nem rágható folyadékkal kell lenyelni.

4.3 Ellenjavallatok

A glimepirid ellenjavallt a következő betegségekkel küzdő betegeknél:

- túlérzékenység glimepiriddel, más szulfonilureákkal vagy szulfonamidokkal vagy a 6.1 pontban felsorolt ​​bármely segédanyaggal szemben.,

- típusú cukorbetegség,

- súlyos vese- vagy májkárosodás. Súlyos vese- vagy májkárosodás esetén inzulinná kell átalakítani.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A glimepiridet nem sokkal étkezés előtt vagy alatt kell bevenni.

A glimepirid-kezelés hipoglikémiát okozhat, ha a diéta nem rendszeres, vagy ha a napi étkezéseket kihagyják. A hipoglikémia lehetséges tünetei a következők: fejfájás, súlyos éhség, hányinger, hányás, fáradtság, aluszékonyság, alvászavarok, nyugtalanság, agresszió, koncentrálóképesség romlása, figyelem és lassú reakciók, depresszió, zavartság, beszéd- és látászavarok, afázia, remegés, paresis, érzékszervi rendellenességek, szédülés, tehetetlenség, önkontroll elvesztése, delírium, agyi görcsrohamok, aluszékonyság és eszméletvesztés, ami kómához, sekély légzéshez és bradycardiahoz vezet.

Ezen túlmenően az adrenerg ellenszabályozás tünetei, például izzadás, nedves bőr, szorongás, tachycardia, magas vérnyomás, palpitáció, angina pectoris és szívritmuszavarok jelentkezhetnek.

A súlyos hipoglikémiás roham klinikai képe agyvérzésre hasonlíthat.

A tünetek általában gyorsan eltűnnek a szénhidrátok (cukor) beadása után.

A mesterséges édesítőszerek hatástalanok.

Más szulfonilureákkal kapcsolatos tapasztalatok alapján ismert, hogy a hipoglikémia a kezdeti sikeres kezelés ellenére kiújulhat.

Súlyos vagy elhúzódó hipoglikémia esetén, amelyet csak ideiglenesen sikerült megszüntetni a szokásos cukormennyiséggel, azonnali orvosi ellátásra és esetenként kórházi kezelésre van szükség.

A hipoglikémia kockázatát a következő tényezők növelik:

  • vonakodása vagy (gyakrabban idős betegeknél) a páciens együttműködési képtelensége,
  • alultápláltság, szabálytalan étkezés, étkezés elhagyása vagy éhezés,
  • étrendi ingadozások,
  • egyensúlyhiány a fizikai aktivitás és a bevitt szénhidrátok mennyisége között,
  • alkoholfogyasztás, különösen az étkezés kihagyásával kombinálva,
  • vesekárosodás,
  • súlyos májműködési zavar,
  • glimepirid túladagolás,
  • az endokrin rendszer bizonyos, kompenzálatlan rendellenességei, amelyek befolyásolják a szénhidrát-anyagcserét vagy a hipoglikémia ellenszabályozását (például a pajzsmirigy működésének egyes rendellenességei esetén, valamint az agyalapi mirigy vagy a mellékvese kéreg elülső részének elégtelensége esetén),
  • néhány más gyógyszer egyidejű alkalmazása (lásd 4.5 pont).

A glimepirid-kezelés alatt rendszeresen meg kell mérni a vér és a vizelet glükózszintjét. Ezenkívül ajánlott meghatározni a glikált hemoglobin arányát.

A glimepirid-kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni kell a máj és a hematológiai paramétereket (főleg a leukocitákat és a vérlemezkéket).

Stresszes helyzetekben (pl. Baleset, sürgősségi műtét, lázfertőzések stb.) Ideiglenes áttérés lehet az inzulinra.

Nincs tapasztalat a glimepirid alkalmazásáról súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél és dialízisben szenvedő betegeknél. Az inzulinra való áttérés súlyos máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegeknél javallt.

G6PD-hiányos betegeknél a szulfonilureákkal végzett kezelés hemolitikus anaemiához vezethet.

Mivel a glimepirid a szulfonilureák csoportjába tartozik, körültekintően kell eljárni G6PD-hiányos betegeknél, és fontolóra kell venni a nem szulfonilureákkal végzett alternatív kezelést.

A Glimepiride Sandoz laktózt és nátriumot tartalmaz.

A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.

Ez a gyógyszer kevesebb, mint 1 mmol (23 mg) nátriumot tartalmaz tablettánként, azaz lényegében elhanyagolható mennyiségű nátrium.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Ha a glimepiridet más gyógyszerekkel együtt adják, a glimepirid hipoglikémiás hatása nemkívánatosan erősödhet vagy gyengülhet. Ezért más gyógyszereket csak receptre vagy orvos tudtával szabad alkalmazni.

A glimepiridet a citokróm P450 2C9 (CYP2C9) metabolizálja. A citokróm CYP2C9 induktorok (pl. Rifampicin) vagy inhibitorok (pl. Flukonazol) egyidejű alkalmazása befolyásolja a.

Az irodalomban közölt in vivo interakciós vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a glimepirid AUC-értéke hozzávetőlegesen kétszeresére nő, ha együtt alkalmazzák a flukonazollal, a citokróm CYP2C9 egyik leghatékonyabb inhibitorával.

A glimepiriddel és más szulfonilureákkal kapcsolatos tapasztalatok alapján a következő kölcsönhatásokat kell figyelembe venni.

A glimepirid és a következő gyógyszerek egyikének egyidejű alkalmazásakor a glimepirid hipoglikémiás hatásának erősítése, amely egyes esetekben hipoglikémiához vezethet:

- fenilbutazon, azapropazon és oxifenbutazon,

- inzulin és orális antidiabetikumok, mint pl. metformin,

- szalicilátok és para-amino-szalicilsav,

- anabolikus szteroidok és férfi nemi hormonok,

- klóramfenikol, bizonyos hosszú hatású szulfonamidok, tetraciklinek, kinolon antibiotikumok és klaritromicin,

- fluoxetin, MAO-gátlók,

- allopurinol, probenecid, szulfinpirazon,

- ciklofoszfamid, trofoszfamid és ifoszfamid,

- pentoxifillin (nagy parenterális dózis),

A glimepirid hipoglikémiás hatása gyengül és emelkedett glükózszinthez vezet, ha a glimepiridet a következő gyógyszereket tartalmazó gyógyszerekkel együtt alkalmazzák:

- ösztrogének és progesztogének,

- szaluretikumok, tiazid diuretikumok,

- pajzsmirigy-stimuláló gyógyszerek, glükokortikoidok,

- fenotiazin-származékok, klórpromazin,

- adrenalin és szimpatomimetikumok,

- nikotinsav (nagy dózisban) és nikotinsavszármazékok,

- hashajtó (hosszú távú alkalmazással),

- glükagon, barbiturátok és rifampicin,

A H2 receptor antagonisták, a béta-blokkolók, a klonidin és a reserpin fokozhatják vagy gyengíthetik a glimepirid hipoglikémiás hatását.

A szimpatolitikumok, például a béta-blokkolók, a klonidin, a guanetidin és a reserpin hatása alatt a hipoglikémia adrenerg ellenszabályozásának megnyilvánulásai gyengülhetnek vagy hiányozhatnak.

Az alkoholfogyasztás kiszámíthatatlanul erősítheti vagy gyengítheti a glimepirid hipoglikémiás hatását.

A glimepirid fokozhatja vagy gyengítheti a kumarin-származékok hatását.

A koleszevelám kötődik a glimepiridhez és csökkenti a glimepirid felszívódását a gyomor-bél traktusból. A glimepiriddel nem észleltek kölcsönhatást legalább 4 órával a koleszevelám előtt. A glimepiridet ezért legalább 4 órával a koleszevelam bevétele előtt kell bevenni.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A cukorbetegséggel járó kockázat

A terhesség alatti kóros vércukorszint a veleszületett rendellenességek és a perinatális halálozás gyakoribb előfordulásával jár. Ezért a terhesség alatt szorosan ellenőrizni kell a vércukorszintet a teratogenitás kockázatának elkerülése érdekében. Az inzulin alkalmazása ilyen körülmények között elengedhetetlen. A teherbe esni szándékozó betegeknek tájékoztatniuk kell orvosukat.

A glimepiriddel kapcsolatos kockázat

Nincs megfelelő adat a glimepirid terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatokon végzett vizsgálatok reprodukciós toxicitást mutattak, amely valószínűleg a glimepirid farmakológiai hatásával (hipoglikémiával) függött össze (lásd 5.3 pont).

Ezért a glimepirid nem alkalmazható terhesség alatt. Glimepirid kezelés esetén, ha a beteg teherbe esést tervez, vagy ha a terhesség beigazolódik, a lehető leghamarabb át kell állnia az inzulin kezelésre.

Az anyatejbe történő kiválasztás nem ismert. Patkányokban a glimepirid kiválasztódik az anyatejbe. Mivel más szulfonilureák kiválasztódnak az anyatejbe, és a szoptatott csecsemőknél fennáll a hipoglikémia kockázata, a glimepirid-kezelés alatt a szoptatás nem ajánlott.

Termékenységi adatok nem állnak rendelkezésre.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre gyakorolt ​​hatásokat nem vizsgálták.

A páciens koncentrációs és reakcióképessége károsodhat a hipoglikémia vagy a hiperglikémia, vagy például a látásészlelés károsodása miatt. Ez kockázatot jelenthet olyan helyzetekben, amelyek fokozott figyelmet igényelnek (pl. Gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességek).

A betegeket arra kell utasítani, hogy tegyenek óvintézkedéseket a hipoglikémia elkerülése érdekében vezetés közben. Ez különösen fontos olyan betegeknél, akiknek hypoglykaemia tünetei vagy hiánya van, vagy olyan betegeknél, akiknél gyakran fordulnak elő hypoglykaemia epizódok. Ilyen körülmények között meg kell vizsgálni, hogy a beteg számára biztonságos-e a gépjárművezetés vagy a gépek kezelése.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A glimepiriddel és más szulfonilkarbamidokkal kapcsolatos tapasztalatok alapján a következő mellékhatásokat jelentették a klinikai vizsgálatok során, az alábbiakban szervrendszerenként és előfordulási sorrendben felsorolva:

nagyon gyakori (≥ 1/10),

gyakori (≥ 1/100 - 99%) és alacsony clearance (kb. 48 ml/perc).

Állatoknál a glimepirid átjut a tejbe. A glimepirid átjut a placentán. A vér-agy gát átlépése alacsony.

Biotranszformáció és elimináció

Az átlagos domináns szérum felezési idő, amely fontos az ismételt dózisú szérumkoncentrációk szempontjából, körülbelül 5-8 óra. Kissé hosszabb felezési idő figyelhető meg nagy dózisok beadása után.

A radioaktívan jelzett glimepirid egyetlen dózisát követően az izotóppal jelzett anyag 58% -a vizeletben, 35% -a pedig a székletben került fel. A vizeletben változatlan anyagot nem észleltek. A vizeletben és a székletben két metabolitot detektáltak: hidroxi-származékot és karboxi-származékot, valószínűleg a máj metabolizmusának eredményeként (a fő enzim a CYP2C9).

A glimepirid orális beadását követően ezen metabolitok terminális felezési ideje a hidroxi-származék esetében 3-6 óra, a karboxi-származék esetében pedig 5-6 óra volt.

Az egyszeri és többszöri adagolás összehasonlítása nem mutatott szignifikáns különbséget a farmakokinetikában, és az egyénen belüli variabilitás nagyon alacsony volt. A glimepirid felhalmozódását nem figyelték meg.

Speciális betegcsoportok

A farmakokinetika hasonló volt férfiaknál és nőknél, valamint fiatal és idős betegeknél (65 év felett). Az alacsony kreatinin-clearance-szel rendelkező betegek általában növelték a glimepirid-clearance-t és csökkentették az átlagos szérumkoncentrációt. Ennek oka valószínűleg a glimepirid gyorsabb kiválasztódása a gyengébb fehérje-kötődés miatt. Ezeknél a betegeknél mindkét metabolit vesén keresztüli eliminációja károsodott. Összességében vesekárosodásban szenvedő betegeknél nincs további glimepirid-felhalmozódás kockázata.

Az epeutak műtéte után öt, nem cukorbetegségben szenvedő betegnél megfigyelt farmakokinetika hasonló volt az egészséges alanyokéval.

Étkezés utáni 1 mg glimepirid egyszeri dózis farmakokinetikájának, biztonságosságának és tolerálhatóságának vizsgálatában 30 típusú 2 cukorbetegségben szenvedő gyermekkorú gyermekben (4 10-12 éves gyermek és 26 12-17 éves gyermek) az átlagos AUC (0-terminális), Cmax és t1/2 hasonlóak a korábban felnőtteknél megfigyeltekhez.

5.3 A preklinikai biztonságossági adatok

A preklinikai vizsgálatokban talált glimepirid hatásai a klinikai vizsgálatokban a maximális humán dózisnál jóval magasabb dózisok eredményeként jöttek létre, ami a klinikai alkalmazás szempontjából csekély jelentőségre utal, vagy a gyógyszer farmakodinamikai hatása miatt (hipoglikémia). Ezek a megfigyelések a farmakológiai biztonságosság, az ismételt dózisú toxicitás, a genotoxicitás, a rákkeltő hatás és a reprodukciós toxicitás hagyományos vizsgálatain alapulnak. A reproduktív toxicitási vizsgálatokban (amelyek embriotoxicitást, teratogenitást és fejlődési toxicitást is magukban foglaltak) a megfigyelt mellékhatások másodlagosnak bizonyultak a nőknél és kölykeiknél az anyag által kiváltott hipoglikémiás hatásnál. .