lopridam

Jóváhagyott szöveg a változásról történő döntéshez, ev. Sz .: 2018/02550-ZME,

A változásról szóló értesítés 1. számú melléklete, ev. sz .: 2019/00515-Z1B, 2019/01675-Z1B

AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

Lopridam 4 mg/1,25 mg/5 mg

Lopridam 4 mg/1,25 mg/10 mg

Lopridam 8 mg/2,5 mg/5 mg

Lopridam 8 mg/2,5 mg/10 mg

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

Lopridam 4 mg/1,25 mg/5 mg

Minden tabletta 4 mg perindoprililint tartalmaz, ami 3,338 mg perindoprilnak, 1,25 mg indapamidnak és 5 mg amlodipin-amilopipin-besilátnak felel meg.

Lopridam 4 mg/1,25 mg/10 mg

Minden tabletta 4 mg perindoprililint tartalmaz, ami 3,338 mg perindoprilnak, 1,25 mg indapamidnak és 10 mg amlodipin-amilopipin-besilátnak felel meg.

Lopridam 8 mg/2,5 mg/5 mg

Minden tabletta 8 mg perindoprililint tartalmaz, ami megfelel 6,676 mg perindoprilnak, 2,5 mg indapamidot és 5 mg amlodipint amlodipin-bezilátként.

Lopridam 8 mg/2,5 mg/10 mg

Minden tabletta 8 mg perindoprililint tartalmaz, ami megfelel 6,676 mg perindoprilnak, 2,5 mg indapamidot és 10 mg amlodipint amlodipin-bezilátként.

Ismert hatású segédanyagok: nátrium.

Lopridam 4 mg/1,25 mg/5 mg: Minden tabletta 0,665 mg nátriumot tartalmaz.

Lopridam 4 mg/1,25 mg/10 mg: Minden tabletta 0,665 mg nátriumot tartalmaz.

Lopridam 8 mg/2,5 mg/5 mg: Minden tabletta 1,330 mg nátriumot tartalmaz.

Lopridam 8 mg/2,5 mg/10 mg: Minden tabletta 1,330 mg nátriumot tartalmaz.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

3. GYÓGYSZERFORMA

Lopridam 4 mg/1,25 mg/5 mg: Sötét rózsaszínű, márványos, kerek, 7 mm átmérőjű tabletta, egyik oldalán "4 1,25 5" jelzéssel.

Lopridam 4 mg/1,25 mg/10 mg: rózsaszínű, márványos, kerek, 9,4 mm átmérőjű tabletta, egyik oldalán „4 1,25 10” mélynyomással.

Lopridam 8 mg/2,5 mg/5 mg: Világos rózsaszínű, márványos, kerek, 9,4 mm átmérőjű tabletta, egyik oldalán "8 2,5 5" mélynyomással.

Lopridam 8 mg/2,5 mg/10 mg: Sötét rózsaszínű, márványos, kerek, 9,4 mm átmérőjű tabletta, egyik oldalán "8 2,5 10" mélynyomással.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

A lopridam az esszenciális magas vérnyomás helyettesítő terápiájaként javallt olyan felnőtt betegeknél, akiket perindopril/indapamid és amlodipin már azonos dózisban adott.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

A betegeknek a korábbi kezelésüknek megfelelő erősségkombinációt kell alkalmazniuk.

A Lopridam szokásos adagja napi 1 tabletta egyszeri adagként.

Idős betegek (lásd 4.4 pont)

Időseknél a perindoprilát eliminációja csökken (lásd 5.2 pont). A kezelést a vérnyomás-válasz és a vesefunkció kiértékelése után kell elkezdeni.

Vesekárosodás (lásd 4.4 pont)

A perindopril/indapamid vonatkozásában

Súlyos vesekárosodás esetén (a kreatinin-clearance kevesebb, mint 30 ml/perc) a kezelés ellenjavallt.

A 8 mg/2,5 mg/5 mg Lopridam és a 8 mg/2,5 mg/10 mg Lopridam ellenjavallt közepesen súlyos vesekárosodásban szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 30-60 ml/perc) (lásd 4.3 pont).

60 ml/perc vagy annál nagyobb kreatinin-clearance esetén nincs szükség dózismódosításra.

A szokásos orvosi ellenőrzés magában foglalja a kreatinin és a kálium gyakori ellenőrzését.

Az amlodipinnel kapcsolatban

Az amlodipin plazmakoncentrációjának változása nincs közvetlenül összefüggésben a vesekárosodás mértékével, ezért a normál adagolás ajánlott. Az amlodipin nem dializálható (lásd 5.2 pont).

Májkárosodás (lásd 4.3, 4.4 és 5.2 szakasz)

A lopridam ellenjavallt súlyos májkárosodás esetén.

Enyhe vagy közepesen súlyos májkárosodásban szenvedő betegeknél óvatosan kell alkalmazni a lopridamot, mivel ezeknél a betegeknél az amlodipin ajánlott adagját nem határozták meg.

A Lopridam biztonságosságát és hatékonyságát gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták. A lopridam nem alkalmazható gyermekeknél és serdülőknél.

A tablettát legjobb reggel és étkezés előtt bevenni.

4.3 Ellenjavallatok

- Túlérzékenység a hatóanyagokkal vagy más szulfonamidokkal, dihidropiridin-származékokkal, bármely más ACE-gátlóval vagy a 6.1 pontban felsorolt ​​bármely segédanyaggal szemben.

- A korábbi ACE-gátló kezeléssel összefüggő angioödéma (Quincke ödéma) kórtörténete (lásd 4.4 pont).

- Szakubitril/valzartán egyidejű alkalmazása. A lopridam-kezelést nem szabad korábban megkezdeni, mint 36 órával az utolsó sacubitrile/valsartan adag után (lásd még a 4.4 és 4.5 pontokat).

- A terhesség második és harmadik trimesztere (lásd 4.4 és 4.6 pont).

- Aliszkirent tartalmazó gyógyszerek egyidejű alkalmazása diabetes mellitusban vagy vesekárosodásban (GFR 2) szenvedő betegeknél (lásd 4.5 és 5.1 pont).

- Testen kívüli kezelésben szenvedő betegek, akik negatív töltésű felülettel érintkeznek vérrel (lásd 4.5 pont).

- Kétoldali veseartéria-szűkületben vagy magányos vese szűkületében szenvedő betegek (lásd 4.4 pont).

- Súlyos vesekárosodás (kreatinin-clearance kevesebb, mint 30 ml/perc).

- Mérsékelt vesekárosodás (kreatinin-clearance kevesebb, mint 60 ml/perc) a Lopridam perindopril/indapamid kombinációját tartalmazó 8 mg/2,5 mg-os dózisban (azaz Lopridam 8 mg/2,5 mg/5 mg és 8 mg/2, 5 mg/perc) 10 mg).

- Súlyos májkárosodás.

- Kombináció olyan gyógyszerekkel, amelyek nem antiaritmiás szerek, de torsades de pointes aritmiát okoznak (lásd 4.5 pont)

- Szoptatás (lásd 4.6 pont).

- Dialízis alatt álló betegek.

- Kezeletlen dekompenzált szívelégtelenségben szenvedő betegek.

- Sokk (beleértve a kardiogén sokkot).

- A bal kamra kiáramlásának elzáródása (pl. Magas fokú aorta stenosis).

- Hemodinamikailag instabil szívelégtelenség akut miokardiális infarktus után.

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

Az alábbiakban leírt összes komponensspecifikus figyelmeztetést alkalmazni kell a Lopridam rögzített kombinációjára is.

A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer (RAAS) kettős gátlása

Az ACE-gátlók, az angiotenzin II-receptor blokkolók vagy az aliszkiren egyidejű alkalmazása növeli a hipotenzió, a hiperkalémia és a csökkent vesefunkció (beleértve az akut veseelégtelenséget) kockázatát. Ezért a RAAS kettős gátlása ACE-gátlók, angiotenzin II receptor blokkolók vagy aliszkiren együttes alkalmazásával nem ajánlott (lásd 4.5 és 5.1 pont).

Ha a kettős gátlásos kezelést feltétlenül szükségesnek tartják, akkor azt csak szakember felügyelete mellett szabad beadni, és ellenőrizni kell a beteg gyakori és következetes vesefunkciójának, elektrolitjainak és vérnyomásának ellenőrzését.

Az ACE-gátlókat és az angiotenzin II-receptor blokkolókat nem szabad egyidejűleg alkalmazni diabéteszes nephropathiában szenvedő betegeknél.

A lítium kombinációja a perindopril és az indapamid kombinációjával általában nem ajánlott (lásd 4.5 pont).

Neutropenia/agranulocytosis, thrombocytopenia és vérszegénység

Neutropeniáról/agranulocytosisról, thrombocytopeniáról és vérszegénységről számoltak be ACE-gátlókat szedő betegeknél. A neutropenia ritkán fordul elő olyan betegeknél, akiknek normál vesefunkciója van, és nincsenek egyéb bonyolító tényezői. A perindoprilt rendkívül körültekintően kell alkalmazni kollagén érrendszeri betegségben szenvedő betegeknél, immunszuppresszív terápiában, allopurinolban vagy prokainamidban részesülő betegeknél, vagy ezen bonyolító tényezők kombinációjánál, különösen akkor, ha a betegnek már vesekárosodása van. Néhány betegnél súlyos fertőzések alakultak ki, amelyek több esetben nem reagáltak az intenzív antibiotikum-kezelésre. Ha ilyen betegeknél perindoprilt alkalmaznak, ajánlott a leukocita szám rendszeres ellenőrzése, és utasítani kell a betegeket, hogy jelentsék a fertőzés esetleges jeleit (pl. Torokfájás, láz) (lásd 4.5 és 4.8 pont).

A bilaterális veseartéria-szűkületben vagy a magányos vese artériájának szűkületében szenvedő betegeket ACE-gátlókkal kezelik, és fokozottan súlyos a súlyos hipotenzió és veseelégtelenség kockázata (lásd 4.3 pont). A vizelethajtó kezelés hozzájárulhat. A vesefunkció elvesztése a szérum kreatininszintjének csak kis változásával nyilvánulhat meg, még egyoldalú veseartéria-stenosisban szenvedő betegeknél is.

Az arc, a végtagok, az ajkak, a nyelv, a hangszalagok és/vagy a gége angioödémájának eseteit ritkán figyelték meg ACE-gátlókkal, köztük a perindoprillal kezelt betegeknél (lásd 4.8 pont). Ezek a kezelés során bármikor előfordulhatnak. Ilyen esetekben a perindoprilt azonnal fel kell függeszteni, és meg kell kezdeni a megfelelő ellenőrzést a tünetek teljes megszűnésének biztosítása érdekében a kibocsátás előtt. Azokban az esetekben, amikor a duzzanat az arcra és az ajkakra korlátozódott, az állapot általában kezelés nélkül megszűnt, bár az antihisztaminok hasznosak voltak a tünetek enyhítésében.

A gégeödémához társuló angioödéma végzetes lehet. Abban az esetben, ha a nyelv, a hangszalag vagy a gége érintett, ami légúti elzáródást okozhat, azonnal megfelelő kezelést kell végezni, amely magában foglalhatja 1: 1000 adrenalinoldat (0,3–0,5 ml) szubkután beadását és/vagy a a légutak átjárhatóságának biztosítása.

Az ACE-gátlót szedő fekete betegeknél az angioödéma gyakoribb előfordulásáról számoltak be, mint más fajú betegeknél.

Azoknál a betegeknél, akiknek anamnézisében az ACE-gátló kezeléssel nem összefüggő angioödéma szerepel, az angioödéma kockázata megnőhet az ACE-gátló szedése alatt (lásd 4.3 pont).

Egyéb angioödémát okozó gyógyszerek egyidejű alkalmazása növelheti az angioödéma kockázatát (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Az angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) gátlók szakubitril/valzartánnal történő egyidejű alkalmazása ellenjavallt az angioödéma fokozott kockázata miatt. A sacubitrile/valsartan-kezelést nem szabad elkezdeni legkorábban 36 perccel az utolsó perindopril adag után. A perindopril-kezelést nem szabad korábban megkezdeni, mint 36 órával az utolsó sacubitrile/valsartan adag után (lásd 4.3 és 4.5 pont).

Az ACE-gátlók racekadotrillal, mTOR-gátlókkal (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) és a vildagliptinnel történő együttes alkalmazása fokozhatja az angioödéma kockázatát (pl. A légutak vagy a nyelv duzzanata, légzési zavarokkal vagy anélkül) (lásd 4.5 pont). Óvatosan kell eljárni a racecadotril, az mTOR-gátlók (pl. Sirolimus, everolimus, temsirolimus) és a vildagliptin kezelés megkezdésekor olyan betegeknél, akik már szednek ACE-gátlót.

Bél angioödémáról ritkán számoltak be ACE-gátlókkal kezelt betegeknél. Ezeknek a betegeknek hasi fájdalma volt (hányingerrel vagy hányással vagy anélkül); néhány esetben korábbi arc-angioödéma nélkül, normális a C-1 észteráz szint. Az angioödémát hasi CT-vel vagy ultrahanggal végzett vizsgálatokkal vagy műtéttel diagnosztizálták, és a tünetek megszűntek az ACE-gátló abbahagyása után. A bél angioödémát be kell vonni az ACE-gátlókat hasi fájdalommal szedő betegek differenciáldiagnózisába.

Anafilaxiás reakciók deszenzibilizáció során

Különálló jelentésekről számoltak be olyan betegekről, akik tartósan életveszélyes anafilaxiás reakciókat tapasztaltak az ACE-gátlókkal szemben a méhméreg (méhek, darazsak) deszenzitizációs kezelése során. Az ACE-gátlókat óvatosan kell alkalmazni allergiás betegeknél, akiket deszenzibilizációval kezeltek, és méreg immunterápiában részesülőknél kerülni kell őket. Azonban azoknál a betegeknél, akiknek mind ACE-gátlókra, mind deszenzitizációra van szükségük, ezek a reakciók megelőzhetők az ACE-gátló kezelés átmeneti felfüggesztésével a kezelés előtt legalább 24 órán keresztül.

Anaphylactoid reakciók az LDL-aferézis során

Az ACE-gátlókat szedő betegeknél ritkán tapasztaltak életveszélyes anafilaxiás reakciókat a kis sűrűségű lipoprotein (LDL) dextrán-szulfát aferézise során. Ezeket a reakciókat megakadályoztuk az ACE-gátló kezelés átmeneti felfüggesztésével minden aferézis előtt.

Hemodializált betegek

Anafilaxiás reakciókról számoltak be olyan betegeknél, akiket nagy permeabilitású membránokkal (pl. AN 69 ®) dializáltak és ACE-gátlóval egyidejűleg kezeltek. Meg kell fontolni egy másik típusú dialízismembrán vagy más típusú vérnyomáscsökkentő szer alkalmazását ezeknél a betegeknél.

Az elsődleges aldoszteronizmusban szenvedő betegek általában nem reagálnak a RAS gátlásán keresztül ható antihipertenzív szerekre. Ezért ezeknél a betegeknél a Lopridam alkalmazása nem ajánlott.

Az ACE-gátlókat terhesség alatt nem szabad alkalmazni. Hacsak a folyamatos ACE-gátló kezelést nem tekintik elengedhetetlennek, a teherbe esni szándékozó betegeket át kell váltani alternatív antihipertenzív terápiára, amelynek megalapozott biztonsági profilja van a terhességben történő alkalmazásra. Ha terhességet diagnosztizálnak, az ACE-gátlókkal történő kezelést azonnal le kell állítani, és adott esetben a lehető leghamarabb el kell kezdeni az alternatív terápiát (lásd 4.3 és 4.6 pont).

Májkárosodás esetén a tiazid-diuretikumok és a tiazidokkal rokon diuretikumok máj encephalopathiát okozhatnak. Ebben az esetben a vízhajtót azonnal fel kell függeszteni.

Akut myopia és másodlagos szögzárásos glaukóma

A szulfonamidok vagy szulfonamidszármazékok idioszinkratikus reakciót okozhatnak, ami átmeneti myopiát és akut szögzárásos glaukómát okozhat. A kezeletlen akut szögzáró glaukóma tartós látásvesztéshez vezethet. Az elsődleges kezelés a gyógyszer mielőbbi abbahagyása. Ha az intraokuláris nyomás kontrollálatlan marad, akkor azonnali orvosi vagy műtéti kezelést kell fontolóra venni. A szögzáró glaukóma kialakulásának kockázati tényezői között szerepelhet allergia a szulfonamidokra vagy penicillinekre.

Tiazidokkal és tiazidokkal rokon diuretikumokkal kapcsolatban fényérzékenységi reakciókról számoltak be (lásd 4.8 pont). Ha a kezelés során fényérzékenységi reakciók lépnek fel, a kezelés leállítását javasoljuk. Ha a vízhajtók újbóli beadását szükségesnek tartják, ajánlott a napnak vagy a mesterséges UVA-sugárzásnak kitett helyek védelme.

A sportolók figyelmét fel kell hívni arra a tényre, hogy ez a gyógyszer az indapamidot tartalmazza, amely pozitív reakciót válthat ki a doppingvizsgálatok során.

A használatra vonatkozó óvintézkedések

- Súlyos vesekárosodás (70 éves kreatinin-clearance), diabetes mellitus, kapcsolódó események, különösen dehidráció, akut szívdekompenzáció, metabolikus acidózis és kálium-megtakarító diuretikumok (pl. Spironolakton, eplerenon, triamterén vagy káliumsók), káliumsók egyidejű alkalmazása káliumtartalmú helyettesítők; vagy olyan betegek, akik szérum káliumszintet növelő egyéb gyógyszereket szednek (pl. heparin, kotrimoxazol, más néven trimetoprim/szulfametoxazol, egyéb ACE-gátlók, angiotenzin II receptor antagonisták, acetilszalicilsav ≥ 3 g/nap, COX-2 inhibitorok és nem szelektív NSAID-k, immunszuppresszív szerek) gyógyszerek, például ciklosporin vagy takrolimusz, trimetoprim). A kálium-kiegészítők, a kálium-megtakarító vizelethajtók vagy a kálium-tartalmú sóhelyettesítők alkalmazása a szérum káliumszint jelentős növekedéséhez vezethet, különösen vesekárosodásban szenvedő betegeknél. A hiperkalémia súlyos, néha végzetes aritmiákat okozhat. Ha szükségesnek tartják a fenti gyógyszerek egyidejű alkalmazását, ezeket körültekintően és a szérum káliumszint gyakori ellenőrzésével kell alkalmazni (lásd 4.5 pont).

- A hipokalaemiával járó kálium kimerülés a tiazidokkal és a tiazidokkal kapcsolatos diuretikumokkal kapcsolatos fő kockázatot jelent.

A csökkent káliumszintek kockázata (férfiaknál 120 g/m 2, nőknél> 100 g/m 2) véletlenszerűen 2 mg perindopril-terc-butil-amin (2,5 mg perindopril-argininnek megfelelő)/0,625 mg indapamid vagy 10 mg enalapril egyszerre nap egy évig. Az adagot a vérnyomás-szabályozásnak megfelelően állították be, a perindopril-terc-butil-amint 8 mg-ig (a 10 mg perindopril-argininnek megfelelő mennyiséget) és az indapamidot napi 2,5 mg-ig vagy az enalaprilt 40 mg-ig. Az alanyok csak 34% -a maradt 2 mg perindopril-terc-butil-aminnal (egyenértékű 2,5 mg perindopril-argininnel)/0,625 mg indapamiddal (szemben 20% 10 mg enalaprillal).

A kezelés végén az LVMI szignifikánsan jobban csökkent a perindopril/indapamid csoportban (-10,1 g/m²) az enalapril csoporthoz képest (-1,1 g/m²) a teljes randomizált populációban. Az LVMI változásban a csoportok közötti átlagos különbség -8,3 (95% CI (-11,5; -5,0), p 2). Egy másik patkányokon végzett vizsgálat során, amelyben hím patkányoknak amlodipin-besilátot adtak az mg/kg-ban kifejezett dózishoz hasonló dózisban 30 napig, csökkent a follikulus-stimuláló hormon és a tesztoszteron szintje, valamint csökkent a spermium sűrűsége, valamint az érett spermatitis és a Sertoli sejtek.

Karcinogenitás és mutagenitás

Patkányokban és egerekben két évig etették az amlodipint olyan koncentrációkban, amelyek a napi 0,5 dózis eléréséhez számítottak; 1,25 és 2,5 mg/kg/nap, karcinogenitást nem mutattak ki. A legmagasabb dózis mg-ban (kb. Egereknél megegyezik, és kétszerese a maximális ajánlott 10 mg-os klinikai dózisnak a testfelületre, mg/m 2 patkányoknak) közel volt a maximálisan tolerálható dózishoz egereknél, de patkányoknál nem.

A mutagenitási vizsgálatok nem mutattak ki semmilyen gyógyszerrel kapcsolatos hatást gén vagy kromoszóma szinten.