Számú melléklet 1. a változás bejelentésére, ev. Sz .: 2016/02307-Z1B
AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK
1. A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE
2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL
Minden Spitomin 5 mg tabletta 5 mg buspirónium-kloridot tartalmaz.
Minden Spitomin 10 mg tabletta 10 mg buspirónium-kloridot tartalmaz.
Ismert hatású segédanyag
Minden Spitomin 5 mg tabletta 55,7 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
Minden Spitomin 10 mg tabletta 111,4 mg laktóz-monohidrátot tartalmaz.
A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.
3. GYÓGYSZERFORMA
Megjelenés: fehér vagy csaknem fehér, kerek, lapos, csonka élű, szagtalan tabletta, egyik oldalán bemetszéssel, a másikon Î151 (Spitomin 5 mg) és Î152 (Spitomin 10 mg) jelöléssel.
A bevágási vonal csak a tabletta törését segíti elő, hogy könnyebben lenyelhető legyen, és nem szolgál egyenlő adagokra történő felosztásra.
4. KLINIKAI JELLEMZŐK
4.1 Terápiás javallatok
A Spitomin a tartós szorongás kezelésére javallt. A fő felhasználás a generalizált szorongásos rendellenességek (GUP) tüneteinek enyhítése, például:
- remegés, kényszeres mozgások, feszültség és ellazulni képtelenség, fokozott izomtónus, izomrángás és fájdalom, amelyek a motoros feszültség meglétét mutatják,
- autonóm hiperaktivitás fokozott izzadás, szájszárazság, tachycardia, légszomj, gyors légzés, szédülés, paresztézia, fokozott vizelés, hasmenés, hasi diszkomfort és sápadtság megnyilvánulása,
- a pszichológiai tünetek általában szorongással járnak: nyugtalanság, izgatottság, izgatottság, szorongás és félelem, beleértve a halálfélelmet is,
- túlzott figyelem ingerlékenységhez, koncentrációs nehézséghez és álmatlansághoz vezet.
A Spitomin kiegészítő gyógyszerként alkalmazható alkoholfüggő vagy depressziós betegek kezelésében is. (Lásd 4.5. Szakasz - Kábítószer és egyéb interakciók.)
4.2 Adagolás és alkalmazás módja
Az adagokat a beteg állapotának megfelelően kell szabni.
Az ajánlott kezdő adag napi 3 x 5 mg. Naponta 5 mg-mal növelhető 2-3 naponta. Az átlagos napi adag 20-30 mg. Az egyszeri adag nem haladhatja meg a 30 mg-ot. A maximális napi adag nem haladhatja meg a 60 mg-ot.
Ha a buspiront egy erős CYP3A4 gátlóval együtt alkalmazzák, a kezdő adagot csak fokozatosan kell csökkenteni és növelni.
Speciális betegcsoportok
Vesekárosodás
Enyhe vagy közepesen súlyos veseelégtelenségben szenvedő betegeknél (kreatinin-clearance 20 - 49 ml/perc/1,72 m 2) egyszeri alkalmazást követően a vér buspironszintjének enyhe emelkedését figyelték meg a felezési idő növekedése nélkül. Ezeknek a betegeknek a buspiront óvatosan és alacsony dózisban kell alkalmazni, és naponta kétszer ajánlott. A dózis növelése előtt gondosan fel kell mérni a beteg válaszát és tüneteit. Anuriában szenvedő betegek egyszeri alkalmazása az 1-pirimidin/piperazin (1-PP) metabolit vérszintjének növekedését okozza, és a dialízis nem mutatott hatást sem a buspiron, sem az 1-PP szintre. A buspiron nem alkalmazható kreatinin-2-clearance-ben szenvedő betegeknél, különösen anuria-s betegeknél, mivel a buspiron és metabolitjai megnövekedhetnek.
Májkárosodás
A várakozásoknak megfelelően a májkárosodásban szenvedő betegeknél alkalmazott gyógyszerek, például a buspiron, csökkentik az első passz hatását. Az egyszeri adagot követően a májcirrózisban szenvedő betegeknél a változatlan buspiron csúcskoncentrációja magasabb, és a felezési idő meghosszabbodik. Ezeknek a betegeknek a buspiront körültekintően kell alkalmazni, és az egyéni dózist gondosan módosítani kell annak érdekében, hogy csökkentsék a magas csúcs buspiron-koncentrációból adódó központi idegrendszeri mellékhatások lehetőségét. A dózis emelését gondosan mérlegelni kell 4-5 napos korábbi adagolási tapasztalat után.
Idős betegek
A jelenlegi adatok nem támasztják alá az adagolási rend változását a beteg életkora vagy neme alapján.
A buspiron biztonságosságát és hatásosságát 18 év alatti gyermekeknél és serdülőknél nem igazolták.
Placebo-kontrollos vizsgálatok 334 betegnél, akiket buspironnal kezeltek legfeljebb hat hétig, nem mutatták be a buspiron hatékonyságát a felnőtteknek ajánlott dózisokban a generalizált szorongásos rendellenességek kezelésében 18 évesnél fiatalabb betegeknél. A buspiron és aktív metabolitjának plazmakoncentrációja magasabb volt gyermekgyermekeknél, azonos dózisokkal, a felnőttekhez képest.
Beltéri használatra.
Az étel növeli a buspiron biohasznosulását. A tablettákat minden nap ugyanabban az időben kell bevenni, étellel együtt vagy anélkül.
A grapefruitlé növeli a buspiron plazmakoncentrációját. A buspiront szedő betegeknek kerülniük kell a nagy mennyiségű grapefruit juice fogyasztását.
4.3 Ellenjavallatok
A Spitomin nem alkalmazható olyan betegeknél, akik a következő nehézségekkel küzdenek:
- túlérzékenység a hatóanyaggal vagy a 6.1 pontban felsorolt bármely segédanyaggal szemben.,
- súlyos máj- vagy vesekárosodás (kreatinin-clearance 2),
- alkohol, hipnotikumok, fájdalomcsillapítók vagy antipszichotikumok akut mérgezése,
4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések
A buspiron veszélyes lehet a monoamin-oxidáz gátlót (MAOI) szedő betegeknél. A vérnyomás emelkedéséről beszámoltak a buspiron MAOI-tartalmú kezelési sémához történő hozzáadása után. Ezért a buspiron és monoamin-oxidáz inhibitorok egyidejű alkalmazása nem ajánlott.
A Spitomin nem alkalmazható gyermekeknél és 18 év alatti serdülőknél, mivel a biztonságosság és a hatékonyság ebben a korcsoportban nem bizonyított (lásd 4.2 pont).
A buspiront óvatossággal kell alkalmazni olyan betegeknél:
- májműködési zavar
- vesekárosodás
- akut szűk látószögű glaukóma
A buspiron potenciálisan elfedheti a depresszió klinikai jeleit, ezért önmagában nem alkalmazható depresszió kezelésére.
Kábítószerrel való visszaélés és függőség
Emberi és állatkísérletek alapján a buspiron nem képes kábítószerrel való visszaélésre és függőségre.
A megvonási reakciók lehetősége nyugtatóktól/altatóktól/szorongásoldóktól függő betegeknél
Mivel a buspiron nem tolerálja keresztben a benzodiazepineket és más gyakori nyugtatókat/altatókat, nem elnyomja a megvonási szindrómát, amely gyakran előfordul e gyógyszerek abbahagyása után. Ezért tanácsos fokozatosan abbahagyni ezeket a gyógyszereket a buspiron terápia megkezdése előtt, különösen hosszú távú központi idegrendszeri depresszánsokat kapó betegeknél.
Hosszú távú toxicitás
Mivel a hatásmechanizmus nem teljesen tisztázott, a központi idegrendszerre vagy más szervrendszerekre gyakorolt hosszú távú toxicitást nem lehet megjósolni.
Nincsenek adatok a buspiron és a lehetséges kölcsönhatásra alkohol. Bár a gyógyszer nem növeli az alkohol okozta fizikai és szellemi képességek károsodását, a betegeket figyelmeztetni kell arra, hogy kerüljék az alkoholfogyasztást a Spitomin-kezelés alatt.
Több napos kezelés (7-14 nap) szükséges lehet a kielégítő szorongásoldó hatások kialakulásához. A betegeket figyelmeztetni kell, hogy ne számítsanak azonnali javulásra. Az optimális eredmények megkövetelik a gyógyszer ismételt adagolását. A maximális terápiás hatás eléréséhez 4 hetes kezelésre lehet szükség. Orvosi felügyelet szükséges súlyos szorongásos tünetek esetén.
A laktóz-intoleráns betegeket figyelmeztetni kell a Spitomin szedése előtt. Az 5 mg-os tabletta 55,7 mg laktózt, a 10 mg-os tabletta pedig 111,4 mg laktózt tartalmaz. A ritka, örökletes galaktóz intoleranciában, Lapp laktázhiányban vagy glükóz-galaktóz felszívódási zavarban szenvedő betegek nem szedhetik ezt a gyógyszert.
4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók
Óvatosan kell eljárni, ha a buspiront más központi idegrendszeri gyógyszerekkel együtt adják.
Más gyógyszerek hatása a buspironra
- MAO-gátlók: a MAO-gátlókkal történő együttes alkalmazás növelheti a vérnyomást. Ezért a MAO-gátlókkal való együttes alkalmazás nem ajánlott (lásd 4.4 pont).
- Eritromicin: Buspiron (10 mg egyszeri adag) és eritromicin (napi 1,5 g naponta egyszer, négy napon át) együttes alkalmazása növelte a buspiron plazmakoncentrációját egészséges önkénteseknél (a Cmax ötszöröse és az AUC 6-szorosa). A buspiron alacsony dózisa ajánlott (pl. 2,5 mg naponta kétszer) A klinikai válasz alapján mindkét gyógyszer következő adagját módosítani kell.
- Itrakonazol: A buspiron (10 mg egyszeri adag) és az itrakonazol (200 mg naponta egyszer, négy napig) együttes alkalmazása növelte a buspiron plazmakoncentrációját egészséges önkénteseknél (a Cmax 13-szoros és AUC-19-szeres). Ha a buspiront itrakonazollal együtt kell bevenni, alacsony buspiron adag (pl. 2,5 mg naponta egyszer) javasolt. Mindkét gyógyszer dózisának következő módosítását a klinikai válasz alapján kell elvégezni.
Óvatosan alkalmazott kombinációk:
- Diltiazem: A buspiron (egyszeri 10 mg-os adag) és a diltiazem (napi 60 mg-os háromszoros) együttes alkalmazása növelte a buspiron plazmakoncentrációját egészséges önkénteseknél (a Cmax 5,3-szorosára és az AUC 4x-re emelkedett). A buspiron és diltiazem együttes alkalmazása növelheti a buspiron hatását és toxicitását. Mindkét gyógyszer dózisának következő módosítását a klinikai válasz alapján kell elvégezni.
- Verapamil: A buspiron (10 mg egyszeri adag) és a verapamil (napi 80 mg napi háromszor) együttes alkalmazása egészséges önkénteseknél megnövelte a buspiron plazmakoncentrációját (Cmax és AUC 3,4-szeresére nőtt). A buspiron és a verapamil együttes alkalmazása növelheti a buspiron hatását és toxicitását. Mindkét gyógyszer dózisának következő módosítását a klinikai válasz alapján kell elvégezni.
- Rifampicin: A rifampicin indukálja a buspiron metabolizmusát a CYP3A4 által. Ezért a buspiron (30 mg egyszeri adag) és a rifampicin (600 mg naponta egyszer, öt napig) együttes alkalmazása csökkentette a plazmakoncentrációt (90% -os Cmax és AUC 84% -kal), és a buspiron farmakodinamikai hatását egészséges önkénteseknél.
Megfontolandó kombinációk:
- SSRI-k: A buspiron és a szelektív szerotonin újrafelvétel-gátlók (SSRI-k) kombinációját számos klinikai vizsgálatban tesztelték több mint 300 000 betegen. Bár súlyos toxicitást nem figyeltek meg, ritkán előfordultak görcsrohamok a buspiront SSRI-vel egyidejűleg szedő betegeknél.
A buspiront SSRI-vel kombinációban szedő betegeknél a rutin klinikai gyakorlatban görcsrohamokról számoltak be.
A buspiront körültekintően kell alkalmazni szerotonerg gyógyszerekkel (ideértve a MAOI-kat, az L-triptofánt, a triptánokat, a tramadolt, a linezolidot, az SSRI-ket, a lítiumot és az orbáncfűt), mivel az SSpirone-t egyidejűleg szedő betegeknél csak szerotonin-szindrómáról számoltak be. Ha ez a lehetőség gyanúja merül fel, a buspiron-kezelést azonnal fel kell függeszteni és támogató tüneti kezelést kell kezdeni.
- Fehérjekötés: A buspiron in vitro kiszoríthatja a kevésbé fehérjéhez kötött gyógyszereket, például a digoxint. Ennek a tulajdonságnak a klinikai jelentősége nem ismert.
- Nefazodon: A buspiron (naponta kétszer 2,5 vagy 5 mg) és a nefazodon (naponta kétszer 250 mg) együttes alkalmazása a buspiron plazmakoncentrációjának jelentős növekedését (a Cmax 20x és AUC 50x növekedését) és statisztikailag szignifikáns csökkenést (kb. 50%) okozta. a buspiron, 1-pirimidinil-piperazin metabolitjának plazmakoncentrációi. Napi kétszeri 5 mg buspiron dózisnál az AUC enyhe növekedését figyelték meg a nefazodon (23%) és metabolitjai, a hidroxi-nefazodon (HO-NEF) (17%) és az mCPP (9%) esetében. A Cmax enyhe növekedését figyelték meg a nefazodon (8%) és metabolitja, HO-NEF (11%) esetén.
A nemkívánatos események profilja azoknál az egyéneknél, akik napi 2,5 mg buspiront kaptak, és naponta kétszer 250 mg nefazodont, hasonlóak voltak, mint az önmagában ezeket a gyógyszereket kapó betegek. Azok az alanyok, akik naponta kétszer 5 mg buspiront és naponta kétszer 250 mg nefazodont szedtek, olyan mellékhatásokat tapasztaltak, mint szédülés, aszténia, szédülés és aluszékonyság. Nefazodonnal együtt adva ajánlott csökkenteni a buspiron adagját. Mindkét gyógyszer dózisának következő módosítását a klinikai válasz alapján kell elvégezni.
- Grapefruit juice: A buspiron 10 mg és a grapefruit juice (dupla adag 200 ml 2 napon át) együttes alkalmazása növelte a buspiron plazmakoncentrációját egészséges önkénteseknél (Cmax 4,3-szoros és AUC 9,2-szeres).
- Egyéb CYP3A4 inhibitorok és induktorok: Az alacsony dózisú buspiron körültekintő alkalmazása ajánlott, ha erős CYP3A4 inhibitorral együtt alkalmazzák. A buspiron szorongásoldó hatásának fenntartása érdekében a CYP3A4 erős induktorával, pl. fenobarbitál, fenitoin, karbamazepin, orbáncfű, a buspiron dózisának módosítására lehet szükség.
- Fluvoxamin: A buspironnal és fluvoxaminnal kombinált rövid távú kezelés során a buspiron plazmakoncentrációja megduplázódott a buspiron monoterápiához képest.
- Trazodon: A trazodon egyidejű alkalmazása az ALT 3-6-szoros növekedését okozta néhány betegnél.
- Cimetidin: A buspiron és a cimetidin egyidejű alkalmazása enyhe emelkedést okozott a buspiron metabolitjának, az 1- (2-pirimidinil) -piperazin szintjének. A buspiron erős fehérje-kötődése miatt (kb. 95%) óvatosságra van szükség, ha erős fehérjével együtt adják
- A baklofen, a lofexidin, a nabilon és az antihisztaminok fokozhatják a nyugtató hatást.
A buspiron hatása más gyógyszerekre
- Diazepam: A buszpironnak a diazepam adagolási rendjéhez történő hozzáadása után a diazepám esetében nem figyeltünk meg statisztikailag szignifikáns különbségeket az egyensúlyi állapotú farmakokinetikai paraméterekben (Cmax, AUC és Cmin), de a nordiazepam és a kevésbé jelentős klinikai káros mellékhatások esetén körülbelül 15% -os növekedést figyeltünk meg események (szédülés, fejfájás és hányinger).
- Haloperidol: A haloperidol és a buspiron együttes alkalmazása növelheti a szérum haloperidol szintjét.
- Digoxin: Emberben a buspiron körülbelül 95% -a kötődik a plazmafehérjékhez. A buspiron nem telít in vitro olyan gyógyszereket, amelyek szorosan kötődnek a szérumfehérjékhez (pl. Warfarin). In vitro azonban kiszoríthatja a kevésbé szorosan kötött gyógyszereket, például a digoxint. Ennek a tulajdonságnak a klinikai jelentősége nem ismert.
- Warfarin: A protrombin idő meghosszabbodásáról számoltak be, miután a buspiront hozzáadták egy warfarint tartalmazó kezelési rendszerhez.
- A buspiron más szorongásoldókkal és központi idegrendszeri gyógyszerekkel való együttes alkalmazását nem dokumentálták megfelelően. Ezért a Spitomin és neuroleptikumok vagy antidepresszánsok egyidejű alkalmazása rendkívüli óvatosságot igényel.
- Óvatosan kell eljárni, ha a Spitomine-t vérnyomáscsökkentőkkel, szívglikozidokkal, antidiabetikumokkal és orális fogamzásgátlókkal együtt adják.
4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás
Nincsenek vagy nincsenek adatok a buspiron terhes nőknél történő alkalmazásáról. Az állatok reprodukciós toxicitási vizsgálata nem mutat közvetlen vagy közvetett káros hatást (lásd 5.3 pont).
Óvintézkedésként a buspiron nem ajánlott terhesség alatt.
A buspiron hatása a szülésre ismeretlen.
Nem ismert, hogy a buspiron vagy metabolitja (i) kiválasztódnak-e az emberi anyatejbe. A szoptatás gyermekre gyakorolt előnyeinek és az anyának nyújtott kezelés előnyeinek értékelése alapján döntést kell hozni arról, hogy abbahagyják-e a szoptatást, vagy abbahagyják a buspiront/tartózkodnak attól.
4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre
A buspironnak kisebb hatása van a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre. Figyelmet kell fordítani a gyógyszer okozta álmossággal vagy szédüléssel járó kockázatokra (lásd 4.8 pont).
4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások
A buspiron mellékhatásai, ha előfordulnak, általában a kezelés kezdetén jelentkeznek, és a kezelés folytatásával és/vagy az adag csökkentésével általában megszűnnek.
A buspiront szedő betegek és a placebót szedők összehasonlításakor a szédülés, fejfájás, idegesség, szédülés, émelygés, izgatottság és izzadás/nedves tapadás volt az egyetlen olyan mellékhatás, amely lényegesen nagyobb gyakorisággal fordult elő (p