brüsszeli

Peter Staněk, a miniszterelnök makroökonómiai és stratégiai ügyekkel foglalkozó tanácsadója azt állítja, hogy a kormánynak az elkövetkező három év költségvetésébe további milliárd euró kiadásokat kellett volna beépítenie, amelyeket Brüsszelnek az Európai Unióhoz való csatlakozásból eredő kötelezettségeknek köszönhetünk.

Gyakran katasztrofális forgatókönyvű közgazdászként emlegetik. Elmondása szerint jóslatai eddig csaknem egy pontot értek el. Stanek azt is feltételezi, hogy az eurózóna országainak szűkülése szükséges lépés ahhoz, hogy Európát kiszabadítsák az adósságválságból.

Ez nem az első alkalom, hogy tanácsad. Már tanácsot adott Fico első uralkodása alatt. Mi a különbség ezúttal?
Általában az embereknek egyszerű elképzelésük van a tanácsadóról és munkájáról. A tanácsadó csak véleményt nyilváníthat a kérdésben, a kormány elfogadhatja vagy nem. A tanács az a kérdés, hogy a kormány felkéri Önt, hogy készítsen elemzéseket vagy konkrét javaslatokat tartalmazó anyagokat.

Amit eddig sikerült befolyásolni e kormány alatt?
A tanácsadói szavazásom sikerét 30-40 százalékra értékelem. Sikerült rábeszélnem a kormányt, hogy növelje az állami kifizetéseket a kötvénytulajdonosok számára. Mint tudják, Fico első kormánya idején ezek a kifizetések 70 százalékos szinten voltak, Radic kormánya alatt a biztosítási összeg 50 százalékára csökkentek, és most visszatért az 58 százalékra.

Valami, amit nem sikerült érvényesíteni?
Igen, és félek, hogy ez a jövőben nagy fenyegetést jelent. Ezek Szlovákia Európai Unióhoz történő csatlakozási jegyzőkönyvéből eredő kötelezettségek. Amikor 2004-ben beléptünk az EU-ba, számos kötelezettségvállalást írtunk alá a környezetvédelem, az önkormányzati hulladéklerakók, a víz, az utak és így tovább. Ezeknek a kötelezettségvállalásoknak a 2011 és 2020 közötti határideje volt. Akkor még messze volt, ezért nem avatkozott közbe. Aztán azonban az állam megváltoztatta a közigazgatás fogalmát, és a hatáskörök átkerültek az önkormányzatokra. Ma ezek a kötelezettségek esedékesek. És hiába reméltük, hogy Brüsszel nem értékeli a fennálló kötelezettségvállalásokat, éppen ellenkezőleg - ez pénzügyi szankciókat jelent a be nem tartásért. A teljes költségtartomány 8 milliárd euró 2017-re! Mi van ezzel, kérdezem?

Ez azt jelenti, hogy a városoknak és az önkormányzatoknak meg kell fizetniük ezt a nyolc milliárd eurót?
A Szlovákiai Városok és Önkormányzatok Szövetsége azonban nemrégiben kijelentette, hogy semmi köze hozzá, mivel az állam aláírta. Ezzel kapcsolatban Peter Kažimír pénzügyminiszter kijelentette, hogy ez nem az állam dolga, mivel erre a ZMOS illetékes. És a probléma a világon van. És erről a problémáról a 2013–2015-re bemutatott költségvetésben nincs szó.

Ahogy javasolta, foglalkozzon vele?
Az állam, amely hatásköröket és tartozásokat átruházott az önkormányzatokra, megígérte az önkormányzatoknak, hogy anyagi forrásokat is biztosít számukra. Nem biztosított. Igazságos lenne, ha az állam ennek fokozatos kezelése érdekében megállapodna velük a törlesztési ütemtervről.

Ön azt mondta, hogy ez nem is vessző, amelyet a következő három évre bemutatott költségvetés említ. Mit jelent ez a helyi önkormányzatok számára? Ez térdre kényszerítheti őket?
Egyértelműen. Ha ezzel nem foglalkoznak, két lehetőség van. Vagy az, amelyet Ivan Mikloš volt pénzügyminiszter választott meg, és ezzel megszűnik az ingatlanadó összegét blokkoló mechanizmus, az önkormányzat így határozza meg az adó összegét a lakosok, vállalkozók stb. Ezért néhány város vagy település ebben az évben 30, 80-100 százalékkal emelte az ingatlanadókat.

Azonban megoldja a problémát?
Nem oldja meg. Csak az ingatlanadót nem fizetők száma nőtt. Az egyetlen megoldás az, hogy ezeket a fennálló kötelezettségeket beépítik az állami költségvetés kiadásaiba a kormány jelenlegi megszorító programjai ellenére.

Ön is beavatkozott a második pillér jövőjének eldöntésébe? Mit mond a második oszlopban szereplő illetékek felosztásáról?
Nem tanácsot adtam a kormánynak ebben, de azt kell mondanom, hogy nemcsak nekünk van problémánk a nyugdíjrendszerrel, hanem az egész világon, mert amit az emberek megtakarítottak ebben a rendszerben a jövőre nézve, a kormányok figyelmen kívül hagyják. De mit mondjanak most a politikusok a nyugdíjasoknak, hogy a második oszlop megmenti őket? A második oszlop szlovákiai elindítása után azok a nyugdíjasok, akik ma itt vannak, valamint azok, akik csak a következő években mennek nyugdíjba, további huszonöt évig élnek. Ez azt jelenti, hogy 25 éven keresztül csaknem kétmilliárd eurót kell fizetni. Ľudovít Kaník volt munkaügyi miniszter ezt is jól tudta, amikor elindította a második pillért. Tudta azt is, hogy a kilenc és a kilenc arány fenntarthatatlan, mert a németek mertek négyet-tizennégyet összevonni, mert nem volt több. Nem értem, hogy eddig úgy tettünk, mintha kiváló lenne, hogy huszonöt év múlva svájci nyugdíjak lesznek. Maguk a nyugdíjkezelő társaságok azonban ma azt mondják, hogy "optimális esetben minden elismerés nélkül visszaadjuk azt, amit beléptél a rendszerbe". A második oszlop rendszerét csak azért hozták létre, hogy bizonyos körökben ún hosszú pénzt és felhasználhatta.

Az európai gazdaságot jelenleg nagyrészt Kína hajtja…
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a jövőbeli fogyasztás megmentése érdekében csak Kínába történő exportra irányuló erőfeszítések megfelelőek. Az elkövetkező 15–20 évben a Kínai Köztársaság alapvetően képtelen mozogni a lakosság többségének társadalmi helyzetével. Ebből a szempontból a jövő globális problémája a valódi fizetett pénz fogyasztása, amelyet a növekvő többletkapacitás és a munkanélküliség problémája követ.

A Pénzügyi Politikai Intézet nemrégiben kiszámította, hogy Görögország esetleges kilépése az eurózónából több mint 700 millió euróba kerül hazánknak. Ez a forgatókönyv fenyegeti az országot?
Hű leszek a hírnevemhez, azt hiszem. Görögország soha nem fogja fizetni adósságait, még akkor sem, ha mindent privatizált, beleértve az athéni Akropoliszt is. Brüsszel folytathatja adósságának szerkezetátalakítását, ahol a hitelezők "önként" elengedik adósságuk 30, 50 vagy 70 százalékát. Görögországnak azonban két fő problémája van. Az adózás elmulasztása a görögök nemzeti sportja. Tartályok és tengeralattjárók Németországból, repülőgépek Franciaországból stb. Természetesen ez a NATO déli szárnyának megerősítése, a görögök védelme a törökökkel szemben, ha a ciprusi forgatókönyvet megismételnék, ezeknek a fegyvereknek a megvásárlásakor a német bankok ígért feltételei És mindehhez nem említem az államigazgatás állványzatait és a mesebeli nyugdíjak hosszú évek folyósítását.

Segít egy tartós euróban megállítani az adósságválság terjedését?
Nem segít, még Spanyolország esetében sem, amelyre az európai politikusok támaszkodnak. Az ingatlanpiaci fellendülés kezdetén a spanyolok úgy gondolták, hogy panziókat építenek, ahova a gazdag németek mennek, és aggódtak. Felrobbant az ingatlanbuborék, csatlakoztak az eladósodott régiók, Európában pedig fogy a pénz a spanyolok megmentésére. Meggyőződésem, hogy a válság a valós helyzet ábrázolásának katalizátora, és nem a helyzet állandó Euroval általi elhomályosítása. Először is meg kell vizsgálni az euróövezet válságának okait, azt, hogy a bankszektor rehabilitációja mennyiben járul hozzá ehhez, valamint ezeknek az országok eladósodására gyakorolt ​​hatását, amelyről nem sokat beszélnek. Az állandó eurónak 3,3 billió euróra van szüksége a problémás országok eladósodásának megoldására, ezt az összeget Brüsszel soha nem tudja összeállítani.

Ön keményen halad a brüsszeli politika mellett, de tanácsot ad a miniszterelnöknek, aki a kezdetektől fogva erősen Európa-párti. Mit mond például, hogy Brüsszel elsajátítja az EU-tagállamok kompetenciáit, és dönt azok kezeléséről?
Aggódom ezért a lépésért, mert egy föderációról van szó, amely már itt volt. Ha olyan problémánk volt, amelyet nem tudtunk megoldani, akkor azt szövetségi szintre helyeztük. Ez az átadás azonban nem jelenti azt, hogy a "szövetségi" meg tudja oldani. Még ha ez is csak a kompetenciák átadása a brüsszeli szintre, nincs garancia arra, hogy Brüsszel képes lesz kompetensebben megoldani a problémákat. Csak egyet tud megtenni. dolog - harmonizálni a belső környezetet El tudod képzelni például a nyugdíjpolitika összehangolását az EU-ban, tekintettel az országokban meglévő különböző nyugdíjszintekre?.

Gondolod, hogy az Uniónak végül fogynia kell?
Ma már tudjuk, hogy német támogatás és német befolyás nélkül nem lehet fenntartani az eurózónát. Azoknak a németeknek, akik 2 billiót fektettek nemcsak az ország egyesítésébe, hanem több billiót fektettek be a monetáris unióba, az eurózóna elhagyása költségesebb lenne, mint abban maradni. Ezért a fejlesztés két változata lehetséges, az euró oszcilláló árfolyamainak bevezetése, amelyek az év folyamán mínusz 15-20 százalékig ingadozhatnak, vagy az euróövezet országainak szűkülése, hogy Németország képes legyen szigorítani. Németországon kívül az euróövezetet Franciaországra, a Benelux államokra, a balti országok egyikére, de Szlovákiára is csökkentenék, mert a németek továbbra is partnerként vesznek minket. Az olyan országoknak, mint Spanyolország és Görögország, el kell hagyniuk az euróövezetet.

Peter Staněk
A Szlovák Tudományos Akadémia Közgazdasági Intézetében dolgozik, és jelenleg a miniszterelnök makroökonómiai és stratégiai kérdésekkel foglalkozó tanácsadói posztját is ellátja. Fico első kormányának idején is tanácsot adott. Vladimír Mečiar uralkodása alatt államtitkárként dolgozott a Pénzügyminisztériumban.

© SZERZŐI JOG FENNTARTVA

A napi Pravda és internetes verziójának célja, hogy naprakész híreket jelenítsen meg Önnek. Ahhoz, hogy folyamatosan és még jobban dolgozhassunk Önnek, szükségünk van a támogatására is. Köszönjük bármilyen pénzügyi hozzájárulását.