emp tdm 4 + 4 (vp.papier/Alu)

A jellemzők összefoglalójának (SPC) tartalma

Jóváhagyott szöveg a változás eldöntésére, ev. nem. 2011/03467, 2011/06137

systen

AZ ALKALMAZÁSI ELŐÍRÁSOK

A GYÓGYSZER MEGNEVEZÉSE

2. MINŐSÉGI ÉS MENNYISÉGI ÖSSZETÉTEL

A Systen Sequi egy transzdermális terápiás rendszer, amely a következőkből áll:

a) 4 Systen 50 transzdermális tapaszból, amelyek mindegyike tartalmaz: ösztradiol-hemihidrát 3,2 mg, 50 mg ösztradiol felszabadulása 24 óra alatt

b) 4 Systen Conti transzdermális tapaszból, amelyek mindegyike tartalmazza: 3,2 mg ösztradiol-hemihidrátot, 24 óra alatt 50 mg ösztradiolt és 11,2 mg noretisteron-acetátot, 24 óra alatt 170 mg noretisteron-acetátot.

A segédanyagok teljes listáját lásd a 6.1 szakaszban.

3. GYÓGYSZERFORMA

A Systen Sequi egy ösztradiol-mátrix transzdermális tapasz és egy ösztradiol/noretisteron-acetát mátrix transzdermális tapasz kombinációja (szekvenciális mód).

A Systen Sequi a Systen 50-ből és a Systen Conti-ból áll. Ezek transzdermális terápiás rendszerek (TDS), ill. transzdermális tapaszok, 0,1 mm vastagok és két rétegből állnak. Az első réteg rugalmas, áttetsző és szinte színtelen, tartó film. A második réteg egyrétegű ragasztófólia (mátrix), amely akrilát ragasztóból és hormontartalmú guar-galaktomannánból áll. Ezt a rendszert egy poliészter felszabadító bélés védi, amelyet a ragasztóréteghez kötnek, és amelyet a tapasz bőrre történő felvitele előtt eltávolítanak. A poliészter fóliát mindkét oldalán szilikon borítja. A kivehető fóliának „S” vágása van, ami megkönnyíti a használat előtti eltávolítását. Mindegyik transzdermális tapaszt védő, hermetikusan lezárt tasakban tárolják.

A Systen Conti területe 16 cm 2, és 3,2 mg ösztradiolt tartalmaz, ami 50 mg ösztradiol 24 órán belüli nominális felszabadulásának és 11,2 mg noretisteron-acetát felszabadulásának felel meg, ami 170 mg noretisteron nominális felszabadulásának felel meg. acetát 24 óra alatt. Mindegyik transzdermális tapasz CEN1 jelöléssel van ellátva a hátlap film külső oldalának alsó széle közepén.

A Systen 50 területe 16 cm 2, amely 3,2 mg ösztradiol-hemihidrátot tartalmaz, ami 50 mg ösztradiol névleges felszabadulásának felel meg 24 óra alatt. A CE50 jelölés a fólia külső oldalának alsó élének közepén található.

4. KLINIKAI JELLEMZŐK

4.1 Terápiás javallatok

Hormonpótló terápia (HRT) ösztrogénhiányos tünetek esetén természetes vagy klinikailag kiváltott manopauzában, pl. vazomotoros rendellenességek (hőhullámok) és urogenitális atrófia posztmenopauzás nőknél.

A csontritkulás megelőző kezelése posztmenopauzás nőknél, akiknek nagy a törésveszélyük, és akik nem tolerálják vagy ellenjavallt más csontritkulás kezelésére szolgáló gyógyszereket.

A 65 év feletti nők kezelésében tapasztalatok korlátozottak.

4.2 Adagolás és alkalmazás módja

A Systen 50-et és a Systen Conti-t külön-külön alkalmazzák a következő sorrendben: 4 Systen 50 transzdermális tapaszt, majd 4 Systen Conti transzdermális tapaszt. Ezt a ciklust megszakítás nélkül meg kell ismételni. A transzdermális tapaszt hetente kétszer, három-négy naponként alkalmazzák a derékszint alatti bőrön.

Nincs elegendő adat a súlyos máj- vagy vesekárosodásban szenvedő betegek dózisának kiigazításáról.

A posztmenopauzális tünetek kezelésének megkezdéséhez és fenntartásához a lehető legrövidebb időn belül a legalacsonyabb hatékony dózist kell alkalmazni (lásd 4.4 pont). A hormonpótló kezelés csak addig folytatható, amíg a súlyos tünetek enyhítésének előnyei meghaladják a terápia kockázatát.

A rendszeres menstruációs vérzés biztosítása érdekében fontos, hogy a transzdermális tapaszokat a megfelelő sorrendben használják. Hüvelyi vérzés jelentkezik a legtöbb betegben a progesztagén terápia megkezdése után.

Ha a tapaszt lehúzza, a megfelelő új tapaszt azonnal fel kell helyezni, a tapasz cseréjének szokásos napjának megtartása mellett.

A Systen Sequi (Systen 50 és Systen Conti) gyermekeknél nem alkalmazható.

Nincs elegendő adat a Systen Sequi alkalmazásáról időseknél (> 65 év).

A Systen Sequi tapaszok a derékvonal alatt a tiszta, száraz, egészséges, ép hajhéjhoz tapadnak. A krémek, testápolók vagy porok ronthatják a tapasz ragadós tulajdonságait. A tapaszt nem szabad a mellre vagy annak közelében elhelyezni. Az alkalmazási helyet rendszeresen el kell váltani, hogy legalább egy hét intervallum legyen megfigyelhető az ugyanazon helyre történő ragasztás között.

A kiválasztott bőrterület nem károsodhat vagy irritálható, el kell kerülni az öv azon területét, ahol a tapasz erős súrlódással megtörhet.

A tapaszt azonnal fel kell venni a bőrre, miután levette a tasakról, először eltávolítva a védőfólia egy részét, és a tapadó felület szabadon maradt részét az élektől a közepéig ragasztva, hogy a tapasz ne gyűrődjön. Ezután a védőfólia második részét el kell távolítani, és a tapaszt a frissen kitett tapadó felülettel újra fel kell helyezni, hogy megakadályozzák a tapasz gyűrődését. A tenyér enyhe megnyomásával a tapasz a bőr hőmérsékletére melegszik és szilárdan tapad hozzá.

A beteg a felvitel során nem érintheti meg ujjaival a tapasz ragadós részét.

Ha a tapaszt lehúzzák, a lehető leghamarabb új Systen 50 vagy Systen Conti tapaszt kell felhelyezni, de meg kell tartani az eredetileg tervezett csereszámot. Fürdés vagy zuhanyozás közben nem szükséges eltávolítani a tapaszt. A szauna használata előtt azonban ajánlott lehúzni a tapaszt, majd felhelyezni egy új tapaszt.

Ha a beteg elfelejti kicserélni a tapaszt, azonnal fel kell tennie az elfelejtett tapaszt, amint eszébe jut. A tapasz cseréjének szokásos napját azonban be kell tartani. A kimaradt adag növelheti az intermenstruációs vérzés és a foltosodás valószínűségét.

A tapasz eltávolításakor először engedje el a szélét, majd óvatosan húzza le a tapaszt a bőrről (lásd 6.6. Szakasz). A tapasz ragacsos részének maradványai, amelyek a bőrön maradnak, szappannal és vízzel, vagy az ujjaival történő dörzsöléssel távolíthatók el.

4.3 Ellenjavallatok

túlérzékenység a gyógyszerekkel vagy a 6.1 pontban felsorolt ​​bármely segédanyaggal szemben,

diagnosztizálták, legyőzték vagy gyanítják az emlőrákot

diagnosztizált vagy feltételezett ösztrogénfüggő rosszindulatú daganatok (pl. endometrium rák) vagy pre-malignus daganatok (pl. kezeletlen atípusos endometrium hiperplázia),

diagnosztikailag megmagyarázhatatlan nemi szervi vérzés,

terhesség vagy szoptatás,

akut májbetegség vagy korábbi májbetegség, kivéve, ha a májfunkciós teszteket módosították,

jelenlegi artériás thromboembolia vagy személyes kórtörténet (mélyvénás trombózis, tüdőembólia),

trombofíliához vezető diagnosztizált állapotok,

aktív vagy nemrég gyógyult artériás thromboemboliás betegségek (pl. stroke vagy miokardiális infarktus)

4.4 Különleges figyelmeztetések és az alkalmazással kapcsolatos óvintézkedések

A hormonpótló terápiát (HRT) csak akkor szabad elkezdeni, ha a posztmenopauzás tünetek negatívan befolyásolják az életminőséget. Mindig évente legalább egyszer fel kell mérni a kezelés kockázat-haszon arányát, és csak akkor kell folytatni a kezelést, ha a kezelés előnye meghaladja a kockázatot.

A kezelés megkezdése előtt teljes személyes és családi kórtörténetet kell készíteni. A vizsgálatokat (beleértve a medencét és a melleket is) a 4.3 és 4.4 szakaszban szereplő utasításoknak megfelelően kell elvégezni. A kezelés során ismételt ellenőrzés ajánlott a beteg egyéni állapotának megfelelően. A beteget tájékoztatni kell a mellen bekövetkező bármilyen változásról a kezelőorvosnak vagy a nővérnek (lásd alább „Emlőrák”). Megfelelő vizsgálatokat kell végezni, beleértve a mammográfiát is, az egyéni igényeknek megfelelően.

Korai menopauza kezelésében korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre a HRT-vel kapcsolatos kockázatra vonatkozóan. A fiatalabb nők alacsony abszolút kockázatának köszönhetően azonban az előny-kockázat arány kedvezőbb ezeknek a nőknek az idősebb nőkhöz képest.

Felügyeletet igénylő feltételek

Ha a következő állapotok bármelyike ​​bekövetkezik a páciensben, előfordult már korábban, vagy ha ezek a körülmények romlottak a terhesség vagy az előző hormonális kezelés alatt, akkor a beteget szorosan ellenőrizni kell. Figyelembe kell venni, hogy a Systen Sequi alkalmazásakor a következő állapotok ismétlődhetnek vagy súlyosbodhatnak:

leiomyoma (méh fibroma) vagy endometriosis

tromboembóliás betegségek kockázati tényezői (lásd alább)

az ösztrogénfüggő daganatok kockázati tényezői, pl. az emlőrák első fokú öröklődése

májbetegség (pl. máj adenoma)

migrén vagy súlyos fejfájás

szisztémás lupus erythematosus

Az endometrium hyperplasia kórtörténete (lásd alább)

Az ösztrogénkezelés során megfigyelést igénylő állapotok:

Az ösztrogének folyadékretenciót okozhatnak. A szív- vagy veseelégtelenséget szorosan ellenőrizni kell.

A májfunkció rendellenességei vagy enyhe károsodása

A kolesztatikus sárgaság története

Meglévő hipertrigliceridémia. Ritka esetekről számoltak be a plazma trigliceridszint emelkedéséről, amely pancreatitishez vezetett ebben az állapotban az ösztrogén terápia során.

A kezelés azonnali leállításának okai

A kezelést fel kell függeszteni, ha ellenjavallat jelentkezik, és a következő helyzetekben:

sárgaság vagy károsodott májműködés

a vérnyomás jelentős emelkedése

a migrénes fejfájás új rohamai

Az összesített bizonyítékok arra utalnak, hogy megnövekedett az emlőrák kockázata azoknál a nőknél, akik ösztrogén-progesztogén kombinált HRT-t és esetleg HRT-t szednek önmagában ösztrogénnel, a HRT alkalmazásának időtartamától függően.

Kombinált ösztrogén-gesztagén kezelés:

Egy randomizált, placebo-kontrollos vizsgálat, a Women's Health Initiative (WHI) és az epidemiológiai vizsgálatok egyetértenek az ösztrogén-progesztogén kombinációt, például HRT-t szedő nőknél az emlőrák megnövekedett kockázatának megállapításával, amely körülbelül 3 év után jelentkezhet.

Ösztrogén kezelés önmagában:

A WHI-vizsgálat nem mutatott fokozott emlőrák-kockázatot a méheltávolításban szenvedő nőknél, akik csak ösztrogént tartalmazó HRT-t használtak. Megfigyelési tanulmányok szerint az emlőrák diagnosztizálásának kockázata túlnyomórészt kismértékű növekedést mutat, amely alacsonyabb, mint az ösztrogén-gestagén kombinációt használóknál tapasztalt kockázat.

A megnövekedett kockázat a használat néhány évében nyilvánul meg, de a kezelés leállítását követően néhány (maximum 5) év alatt normalizálódik. A HRT, különösen az ösztrogén-progesztogén kombinált terápia, növeli a mammográfiai felvételek sűrűségét, ami hátrányosan befolyásolhatja az emlőrák radiológiai kimutatását.

A petefészekrák sokkal ritkább, mint az emlőrák. Az ösztrogén HRT önmagában történő hosszú távú (legalább 5-10 év) alkalmazása nőknél a méheltávolítás után néhány epidemiológiai vizsgálatban a petefészekrák fokozott kockázatával jár. Egyes tanulmányok, köztük a WHI-tanulmány, azt sugallják, hogy a kombinált HRT hosszú távú alkalmazása hasonló vagy kissé alacsonyabb kockázatot jelenthet.

A HRT a vénás thromboembolia (VTE) kialakulásának viszonylag magasabb kockázatával jár együtt, pl. mélyvénás trombózis vagy tüdőembólia. Egy randomizált, kontrollált vizsgálat és epidemiológiai vizsgálatok kétszer-háromszor nagyobb kockázatot mutattak a felhasználók számára, mint azok a nők, akik nem szedtek hormonpótló kezelést. Azoknál a nőknél, akik nem alkalmaznak hormonpótló kezelést, az 5 év alatt bekövetkező VTE-esetek száma becslések szerint 1000-ből 50-59 év közötti nőnek körülbelül 3, 1000 60-69 éves nőből pedig 8-nak számít. Becslések szerint az 5 éven át HRT-t szedő egészséges nőknél a VTE eseteinek száma 2-6-tal (4-es legjobb becslés) nő 1000 50-59 éves nőre, és 5-15-tel (9-es legjobb becslés) 1000 nőre nő 60-69 évesek. Ezek az események nagyobb valószínűséggel fordulnak elő a hormonpótló kezelés első évében, mint később.

A VTE általánosan ismert kockázati tényezői a következők: személyes vagy családi anamnézisben előforduló tromboembólia, súlyos elhízás (BMI> 30 kg/m 2) és szisztémás lupus erythematosus (SLE). Nincs egyetértés a visszerek lehetséges szerepében a VTE-ben.

Azoknál a betegeknél, akiknek kórtörténetében VTE vagy ismert trombofil állapotok vannak, nagyobb a VTE kockázata. A HRT növelheti ezt a kockázatot. A trombofil hajlam kizárása érdekében felül kell vizsgálni a thromboembólia vagy a visszatérő spontán vetélések személyes kórtörténetét vagy jelentős családi kórtörténetét. A HRT ellenjavallt, kivéve, ha a trombofil faktorokat alaposan megvizsgálják, vagy antikoaguláns terápiát nem kezdenek. Az antikoaguláns terápiában részesülő nőknél gondosan fel kell mérni a HRT előnyeit és kockázatait.

A VTE kockázatát ideiglenesen növelheti hosszú távú immobilizáció, súlyos sérülés vagy kiterjedt műtét. Minden posztoperatív betegnél fokozott figyelmet kell fordítani a megelőző VTE megelőzéséhez vezető megelőző intézkedésekre. Ha a tervezett műtétek után hosszú távú immobilizációra lehet számítani, különösen az alsó végtagokon végzett hasi vagy ortopédiai műtétek után, a HRT-t ideiglenesen, lehetőleg 4-6 héttel korábban, le kell állítani. A kezelést csak akkor szabad folytatni, ha a nő teljesen mozgékony.

Ha a VTE a kezelés megkezdése után kialakul, a Systen-t fel kell függeszteni. A betegeket arra kell utasítani, hogy haladéktalanul forduljanak orvoshoz, ha a tromboembólia lehetséges tüneteit észlelik (pl. Fájdalmas lábduzzanat, hirtelen mellkasi fájdalom, dyspnoe).

A szívkoszorúér-betegség (CAD)

Ösztrogén kezelés önmagában:

A randomizált, kontrollált adatok nem igazolták a CAD fokozott kockázatát a csak ösztrogén-terápiában részesülő hysterectomia nőknél. Bizonyíték van arra, hogy a korai menopauza idején egyedül az ösztrogénterápia megkezdése csökkentheti a CAD kockázatát.

Kombinált ösztrogén-gesztagén kezelés:

Az ösztrogén-progesztogén kombinált HRT alkalmazása során a CAD relatív kockázata kissé megnő. A CAD abszolút kockázata szorosan összefügg az életkorral. Az ösztrogén-progesztogén használat miatt bekövetkező extra esetek száma egészséges nőknél a menopauza előtt nagyon alacsony, de az életkor előrehaladtával növekszik.

Stroke

Egy nagy randomizált klinikai vizsgálat (WHI) másodlagos eredményeként konjugált ösztrogénekkel és medroxi-progeszteron-acetáttal (MPA) folytatott folyamatos kombinált kezelés során egészséges nőknél fokozott a stroke kockázata. Becslések szerint a stroke esete 1000-ből 3-ban 50-59 év közötti nőből származik, és 1000-ből 11-ben 60-69 éves nőből, akik nem alkalmaznak HRT-t 5 éven belül. Becslések szerint az 5 éven át konjugált ösztrogént és MPA-t szedő nők esetében az esetek száma nőtt 0-3 (legjobb becslés 1)/1000 50-59 éves nő, és 1-9 (legjobb becslés: 4)/1000 nő 60-69 éves nők. Nem ismert, hogy ez a megnövekedett kockázat egyformán vonatkozik-e más hormonpótló gyógyszerekre.

Az ösztrogén-progesztogén kombinált terápia és az ösztrogén önmagában adott terápia az ischaemiás stroke 1,5-szeresére növekvő kockázatával jár. A relatív kockázat nem változik az életkor vagy a menopauza kezdetétől számított idővel. Mivel azonban a stroke alapkockázata közvetlenül kapcsolódik az életkorhoz, a HRT-t szedő nőknél a stroke teljes kockázata az életkor előrehaladtával növekszik.

A HRT nem javítja a kognitív funkciókat. Bizonyos bizonyítékok vannak arra, hogy a demencia kockázata megnövekedett azoknál a nőknél, akik 65 éves koruk után folyamatos kombinált HRT-t vagy csak ösztrogént tartalmazó HRT-t kezdenek szedni.

A nem exponált ösztrogének méh betegeknek történő beadása növeli az endometrium hyperplasia és a rák kockázatát. Az ösztrogén egy progesztogénnel, például Systen Sequi-vel kombinálva, ezért ajánlott a méhben szenvedő nőknek a hiperplázia vagy az endometrium rák kockázatának csökkentése érdekében.

A Systen Sequit nem használják fogamzásgátlóként.

4.5 Gyógyszerkölcsönhatások és egyéb interakciók

Az ösztrogének és a progesztogének metabolizmusa fokozódhat a májban metabolizáló enzimek, különösen a citokróm P450 enzimek aktivitását kiváltó gyógyszerek, nevezetesen az epilepszia elleni gyógyszerek (pl. Fenobarbitál, fenitoin, karbamazepin) és fertőzésellenes szerek (pl. Rifoscantifir) egyidejű alkalmazásával.

A ritonavir és a nelfinavir, bár ismert, hogy a citokróm P450 izoenzimek hatékony gátlói, szteroid hormonokkal együtt adva indukáló tulajdonságokkal rendelkeznek.

Az orbáncfűt (Hypericum perforatum) tartalmazó növényi gyógyszerek indukálhatják az ösztrogének és a progesztogének metabolizmusát.

A transzdermális HRT-nek nincs első passz hatása, ezért a transzdermálisan beadott ösztrogéneket kevésbé befolyásolják az indukált enzimek, mint a szájon át alkalmazott hormonokat. Lehetséges, hogy ugyanezen izoenzimek indukálása csökkentheti az ösztrogén által kiváltott endometrium hiperplázia elleni védőhatást.

Klinikailag az ösztrogének és a progesztogének fokozott metabolizmusa csökkent hatáshoz és váratlan vérzéshez vezethet.

Kimutatták, hogy az orális ösztrogéntartalmú fogamzásgátlók jelentősen csökkentik a lamotrigin plazmakoncentrációját, ha együtt adják a lamotrigin glükuronidációját. Ez csökkentheti a rohamok ellenőrzését. Bár az ösztrogéntartalmú hormonpótló terápia és a lamotrigin közötti potenciális kölcsönhatást még nem vizsgálták, úgy gondolják, hogy hasonló kölcsönhatás létezik, amely csökkentheti a rohamkontrollt azoknál a nőknél, akik mindkét gyógyszert egyidejűleg szedik. Ezért szükség lehet a lamotrigin adagjának módosítására.

4.6 Termékenység, terhesség és szoptatás

A System Sequi alkalmazása ellenjavallt terhesség és szoptatás alatt. Ha a kezelés alatt teherbe esik, a Systen Sequi alkalmazását azonnal fel kell függeszteni. Azon epidemiológiai vizsgálatok eredményei, amelyekben a magzat nem kívánt ösztrogén-expozíciója történt, nem mutatnak teratogén vagy fetotoxikus hatást.

4.7 A készítmény hatásai a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességekre

A Systen Sequi nem befolyásolja a gépjárművezetéshez és gépek kezeléséhez szükséges képességeket.

4.8 Nemkívánatos hatások, mellékhatások

A Systen Sequi biztonságosságát 165 alanyon értékelték, akik 2 klinikai vizsgálatban vettek részt. Ezen klinikai vizsgálatok adatai alapján a leggyakrabban jelentett (≥ 5% -os előfordulási gyakorisággal járó) mellékhatások (% -os gyakorisággal) voltak: az alkalmazás helyén fellépő reakciók (14,6%), fejfájás (7,9%), mellfájdalom (6,1%) és depresszió (5,5%).

Az alábbi táblázat felsorolja a klinikai vizsgálatok során vagy a forgalomba hozatalt követően a SYSTEN SEQUI-val kapcsolatban jelentett mellékhatásokat, beleértve a fent felsorolt ​​mellékhatásokat és a Systen (egyedül az ösztradiol) klinikai vizsgálatok során jelentett egyéb mellékhatásait. A frekvenciákat a következő szabály szerint határozzák meg:

Nagyon gyakori (³ 1/10); gyakori (³ 1/100 - 100% a kerekítés miatt). A vérzéses nők 55% -ának volt rendszeres vérzési ideje minden kezelési időszakban. Az átlagos vérzési napok száma évente 48 volt.

A vizsgálat végén a napi hőhullámok átlagos jelentett száma jelentősen (> 90% -kal) csökkent a kezelés előtti időszakban jelentett állapothoz képest (P