Aki nem tudja meghatározni az alárendelt záradékokat, mintha nem is lennének. A lehető legnagyobb népességszám megőrzése érdekében ezért a következő cikkben jellemezzük az alárendelt záradékok egyik típusát, ezúttal mellékmondat mellékmondat elfogadható.
A határozói melléknév másodlagos mondata a főmondat elfogadhatóságának határozói meghatározását fejezi ki. Tehát elismeri, hogy a főmondat cselekménye nem teljesen világos és problémamentes - valami történik, ami ütközik a fő mondat helyzetével.
Annak ellenére, hogy már két hónapja futok, VVpribrala.V.V - A futásnak általában fogynia kell, de itt ez nem így van.
Peter feleségül veszi Karolinát, VH, bár nem kedveli VV - Peter férjhez megy, így várhatóan kedvelni fogja kedves felét. Valahogy mégis megtörtént, hogy nem.
Bár hányok a kaportól, főztem neked kaporszószt VH - Annak, aki irtózik a kaportól, nem lehet oka a kapros szósz főzésére.
Alárendelt záradékként ismerjük az elfogadhatót?
Akkor használjuk az elfogadható alárendelt záradékot, ha meglepődünk valamin (például nem fogyunk), beismerünk valamilyen váratlan tényt (például azt, hogy nem szeretjük a partnerünket), vagy ha ki akarunk fejezni mindent, aminek áldoznunk kellett végezze el a fő tevékenységet (például az ellenállás leküzdése és a kedvenc étel elkészítése).
A következőket kérjük: Mi ellenére? Még abban az esetben is? A fővel szomszédos mondatot összekötőkkel kötjük össze bár mégis. Egy egyszerű mondatban a melléknév egy főnév és egy elöljárószó kombinálásával fejeződik ki - leggyakrabban találkozhatunk vele.