Köszönetet mondok mindazoknak, akik részt vesznek az ilyen nem hagyományos városnéző túrák előkészítésében, és azt kívánom mindazoknak, akik ezt a túrát választják, ne csak a tudás és más örömök fogyasztói legyenek, hanem főleg, hogy elmélyítsék hitüket és megtalálják a bátorság tanúskodni Krisztusról és küldetéséről.vezetni az embert az üdvösségre. Az ezen a területen élő szent apostolok mintái biztassanak minket, és adják meg nekünk a szükséges buzgalmat, hogy bizonyságot tegyünk az Isten életéről. Az élet gyönyörű, de Isten nélkül értelmetlen, Pál apostol gyönyörűen leírta benne, hogy élünk, mozogunk és vagyunk.
Már nem emlékszem pontosan, mikor volt. Ján Buc, a TV LUX igazgatója azzal a kérdéssel fordult hozzám: "Nem utazna-e Törökországba zarándoklatra a TV LUX nézõivel, pap-kalauzként?" "Megtette."
Október 12. volt. Más zarándokokkal együtt, akik közül csak unokatestvéremet, Štefant és vezető Dominikát ismertem, a repülőtéren vártunk. Az első túra résztvevői éppen leszálltak a gépről, ezért legyintettünk, és Daniel Diana pappal együtt legalább kopogtattunk a minket elválasztó üvegen.
Egy török idegenvezető és Miška várt ránk Antalyában, a repülőtéren. Maradás és rövid pihenés után vacsoránál találkoztunk. Másnap már több mint 400 kilométer volt az ókori Efezusig, így korábban lefeküdtem.
Végigjártuk az országot, és idegenvezetőinktől megtudtunk valami újat Törökországról, annak történetéről és kultúrájáról, a benne lévő jelenlegi életről, a hegyekről, amelyeken keresztül utunk vezetett. Csak nekem volt egy kis bajom; több mint ötvenen voltunk, így két buszunk volt. Egy ideig lovagoltam az egyikben, egy ideig a másikban, az egyikben a rózsafüzért, a másikban a rózsafüzért. Este először közösen ünnepeltük az Eucharisztia - a szálloda kongresszusi termében, amelyben tartózkodtunk.
Reggel beléptünk Epheszoszba, és végigmentünk annak utcáin, vagy inkább azok után, ami megmaradt belőlük. Efézus egykor ősi város, később virágzó keresztény közösség volt, amely Szent Pál apostol, Szent János evangélista munkájához kapcsolódott, a nagy egyházi tanácsok helyén. Ma azonban macskáknak ad otthont, régészeti szabadtéri múzeumnak, és annak a jele számunkra, hogy a világon minden egyszer el fog múlni.
Másnap meglátogattunk egy Efezus fölötti házat, amelyben a hagyományok szerint Szűz Mária élte élete utolsó éveit. Miška mesélt nekünk a helyhez kapcsolódó eseményekről, amelyeket Katarína Emmerichová könyvében rögzített. Ma senki sem fogja megtudni, hogy mi ennek a történelmi magja, és melyek csak a szerző jámbor gondolatai. Ezeket a helyeket azonban az apostolok és az Isten Anyja jelenléte jelöli. A házat három nagy pápa kereste fel és ruházta fel; VI. Pál, II. János Pál. és XVI. Benedek. A szentmisét az oltárnál alig néhány méterre tőle tartottuk. És ez a pillanat és maga a hely a szívünkbe íródott, valószínűleg a legerősebb mind közül, amelyet túléltünk. Az enyémnek biztosan.
Hierapolisban alkalmunk nyílt meglátogatni Fülöp apostol síremlékét és fürödni a fantasztikus természetes fürdőben Pamukkale. Később megláttuk Perge ősi városának maradványait, amelyek Pál apostol munkájához kapcsolódtak.
A zarándoklat mellett utunknak kognitív jellege is volt. Láttuk a híres török szőnyegek, arany- és bőrtermékek hagyományos, kézzel készített gyártását és a hagyományos török bazárt.
Az a csoport, amelyben részt vettem, a második volt a TV LUX közönségturné keretében. Daniel Dian az elsővel, a TV LUX igazgatója, Ján Buc pedig a harmadikkal utazott. Azt hiszem azonban, hogy mindenkiért beszélek, amikor azt mondom, hogy Miškának (és annak a váltásnak köszönhetően, amelyben Dominikának köszönhettem) nyolc csodálatos napot töltöttünk együtt. Csodáltam mindkettőt, ahogy minden emberrel nagy figyelemmel bántak. Kivétel nélkül mindenkinek. Még olyan helyzetekben is, amikor ideges lettem, ők ketten megnyugodtak a közeledéssel. Köszönet mindkettőjüknek. Az ilyen megközelítésnek köszönhetően a zarándokutunk nemcsak szép utazás volt, hanem kulturális és lelki gazdagodás is.