myprotein

Andrej Preťo

Író és szakértő/Megjelent

Oszd meg ezt az oldalt

Ezúton is üdvözlet minden sportrajongónak! Ma a szénhidrát anyagcserére koncentrálunk! A szénhidrátok, azaz a cukrok a fő energiaforrás. Az étrend révén szénhidrátokat juttatunk a szervezetbe, elsősorban gabonafélékből, burgonyából vagy gyümölcsből.

Szénhidrát elválasztás

Bár többféle szénhidrátot ismerünk, a szervezet elsősorban glükózt használ. Alapvetően, amikor valamilyen cukrot beveszünk, testünk mindig glükózzá alakítja, majd tovább dolgozik vele. A szénhidrátokat a következőképpen osztjuk fel:

  • Monoszacharidok
  • Diszacharidok
  • Poliszacharidok

Monoszacharidok

A legismertebb monoszacharidok közé tartozik a glükóz, a galaktóz és a fruktóz. A szabad glükóz nem található meg az ételekben, hanem összetettebb cukrok lebontásával nyerhető. A galaktóz szerkezete hasonló a glükózhoz, de a test mégis átalakítja glükózzá. A fruktóz egy monoszacharid, amely általában megtalálható az élelmiszerekben, különösen - remélem, hogy mindannyian tudjuk - a gyümölcsökben.

Diszacharidok

A diszacharidok lényegében több monoszacharid-molekulából állnak. Általában 2-10 monoszacharid-molekula kombinációja. A legismertebb diszacharidok közé tartozik például a laktóz, a szacharóz és a maltóz. A tejből laktózt lehet nyerni, a szacharóz alapvetően asztali cukor és maltóz-maláta cukor.

Poliszacharidok

A poliszacharidok olyan szénhidrátok, amelyek több mint 10 monoszacharid-molekulából állnak. Ezek azok az összetett cukrok, amelyeket testünk az emésztés során a leghosszabb ideig dolgoz fel. A poliszacharidok főként a gabonafélékben, de a burgonyában is megtalálhatók.

Szénhidrát anyagcsere folyamatok

Céljainkhoz nem kell ismernünk a cukoranyagcsere összes folyamatát, hanem csak a következő anyagcsere-folyamatokat soroljuk fel, amelyekben a cukrok fontos szerepet játszanak:

  1. Glikolízis
    1. Anaerob
    2. Aerobic
  2. Citrát ciklus
  3. Glikogén anyagcsere
  4. Glükogenezis

Glikolízis

A glikolízis az egyik legalapvetőbb energiaátalakulás, amely a testben zajlik. Ez egy olyan folyamat, amelyben a cukrok energiává alakulnak át bizonyos kémiai reakciók során. Ennek az átalakulásnak az eredménye az ATP (adenozin-trifoszfát), amely univerzális energiaforrás. A glikolízis általában a test összes sejtjében zajlik, és különösen a citoszolban történik (a citoszol egy gélszerű közeg, amely az egyes sejtekben található).

Aerob glikolízis

Az aerob glikolízis a testben akkor megy végbe, amikor a szervezetben elegendő oxigén van. Ebből arra következtethetünk, hogy ha olyan munkát végzünk, amelynek során rendszeresen lélegezhetünk, akkor a test energiát nyer az aerob glikolízissel. A glikolízis alapvetően egy kémiai reakció, amelynek során bizonyos anyagok belépnek az elején, más anyagok pedig a reakció végén. Aerob glikolízis esetén az eredmény egyszerre energia (ATP), de piroszav is, más néven piruvát. Ez a piruvát további reakciókat folytat (különösen a légzési lánc végéig és a citrát/krebs ciklusig), ahol további energiát nyernek belőle.

Anaerob glikolízis

Természetesen akkor fordul elő, amikor a testnek nincs annyi oxigénje, hogy fedezze a cukrok átalakulását aerob körülmények között. Az anaerob átalakulást elsősorban az izmok kedvelik, főleg ilyen teljesítmény esetén, amikor nem vagyunk képesek elegendő oxigénnel ellátni a testet, és így a test áttér az anaerob glikolízisre. Az anaerob glikolízis eredő terméke a tejsav, más néven laktát. Ez az anyag fájdalmat okoz nekünk az izmokban (természetesen nemcsak a laktát okozza ezt a fájdalmat). A laktáttal már nem dolgoznak együtt, így a specifitás érdekében először piruvát (pirosav) képződik, majd latkát (tejsav) keletkezik belőle. Az anaerob glikolízisben ugyanis a légzőszervi véglánc nem működik, mert hiányzik az oxigén, és a piruvát laktáttá alakul. A terhelés befejezése után ezt a laktátot hiperventilációval (nem az egészet, hanem csak egy részét), azaz az oxigén visszajuttatásával a szervezetbe lebontjuk.

Bár anaerob körülmények között nem kapunk annyi ATP-molekulát, mint aerob körülmények között, fontos megemlíteni, hogy az anaerob glikolízis lényegesen gyorsabb, és így gyorsabban képes ellátni az izmokat energiával. Ami az ATP konkrét számait illeti, a következő:

  • Anaerob glikolízis - 2 ATP-molekula (4 képződik, de 2 ATP-molekula szükséges a reakció aktiválásához)
  • Aerob glikolízis - 8 ATP-molekula (4 ATP-molekula képződik közvetlenül a cukrok átalakulása során, 6 ATP-molekula képződik ezt követően a légzési láncban piruvátból, és 2 ATP-molekula szükséges a reakció aktiválásához)

Ebből következik, hogy az energia megszerzéséhez először fel kell áldoznunk az energia egy részét. Ezek a szabályok a testünkben lejátszódó legtöbb kémiai reakcióra érvényesek. Az ATP nem mindig energiaforrás a munkához.

Citrát ciklus

A citrátciklust nem tárgyaljuk részletesen, de csak arra emlékszem, hogy tudjam, hogy létezik ilyesmi. A citrátciklus ecetsav (acetil-CoA) jelenlétében működik. Ez a sav többféleképpen is képződhet, de mivel jelenleg a szénhidrátokra koncentrálunk, elengedhetetlen számunkra, hogy a képződés egyik módja a szőlősav (az aerob glikolízis köztiterméke, piruvát) oxidatív dekarboxilezése. Kezdetben az ecetsav más anyagokkal együtt lép be ebbe a reakcióba, és ezek olyan kémiai reakciókat indítanak el, amelyeket igazán nem akar tudni. A citrátciklus energiamérlege és így az ecetsavmolekulák energiaegyensúlya 12 molekula ATP.

Glikogén anyagcsere

Glükoneogenezis

Fogalmad sincs, de nem fog tetszeni neki. A glükoneogenezis valójában glükóz előállítás nem cukor jellegű anyagokból. A legtöbb esetben ezek aminosavak. A glükoneogenezis nem folyik, csak kivételes esetekben. A testnek fenn kell tartania egy bizonyos glükózszintet a vérben, ahogy egy pillanatra mondtuk. Tehát, ha a szervezet nem kap elegendő szénhidrátot az étrendből, akkor aminosavakat kezd felhasználni a glükóz szintetizálására, majd pótolja a vérben. Sajnos a zsírok nem alkalmasak a glükoneogenezishez, ezért a test arra kényszerül, hogy olyan aminosavakat használjon, amelyeket fehérje formájában vagy az étrendből vettünk (a test aminosavakra bontotta őket), vagy egyszerűen megemészteni kezdi önmagát (elég hülye, de te felébredsz), mert testünk teljes egészében aminosavakból áll. És próbáld kitalálni, honnan veszi testünk ezeket az aminosavakat? Jobb! Elkezdi katabolizálni a keményen tépett izmainkat. Ez a folyamat aktiválja a glükagon hormont.

Következtetés

Figyelmeztetnem kell, hogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogy itt leírjuk, mert mindezek mögött számtalan kémiai reakció és anyag áll, amelyek mindegyikének különleges szerepe van. Ezeket a reakciókat számos tényező is befolyásolja, amelyeket magam sem ismerek. Ezek a tényezők magukban foglalják például az anyagcsere típusát, életkorát és különféle betegségeket (például a pajzsmirigy működésével összefüggő betegségeket stb.).

De a lényeg megragadott! Most már van legalább egy elképzelése a tényleges működéséről. Ez alapján valószínűleg már érted például a cheat day jelentését. Ha hosszú távú katabolizmusban van, és csökkentett az energiafogyasztása, akkor bizonyos csalások nem okozhatnak hízást, mert hosszú ideig csökkent a vércukorszintje, és ha egy nap túlfogyasztja magát, semmi sem fog történni, csak ez telítse újra testét cukrokkal. Lehet, hogy nem fog fogyni, de nem is fog hízni. És ez csak egy kapcsolat. Hiszem, hogy idővel másokhoz is eljutsz.

Tehát megint egy kicsit okosabb vagy, és egy kicsit többet értesz az egész működéséről. Találkozunk újra a következő cikkben.

Irodalom

Šajter V. 2006. Biofizika, biokémia és radiológia. Márton. Osveta Kiadó. ISBN 80-8063-210-3