A protopavlov és a deuteropavlov levelei
Az Újszövetség tizenhárom levele nevezi ki szerzőjüknek Pált, valamint a tizennegyedik levelet, a hébereknek szóló levelet régóta Pálnak tulajdonítják. Az Ó- és Újszövetség más bibliai könyveihez hasonlóan a bibliai tudomány is feltette magának a kérdést, hogy ezek a szerzői adatok megfelelnek-e a hagyományoknak. A válasz továbbra sem teljesen egységes. Az egyhangúság az, hogy a következő hét levél Páltól származik: a levél a rómaiakhoz, a levél a korintusiakhoz, a levél a galataiakhoz, a filippiaiakhoz és a filemoniakhoz, valamint az első levél a thesszalonikaiakhoz. A következő három levél kérdése határozatlan: 2. levél a thesszalonikaiakhoz és levél a kolosszusoknak és az efezusiaknak. Sok szerző súlyos okokból tartja ezt a három levelet "igaznak". Az úgynevezett "lelkipásztori leveleket" (1 és 2 Tim és Titus), valamint a hébereknek írt hosszú levelet ma már nem tulajdonítják Pálnak. Nem felelnek meg az "igazi" Pál leveleinek, stílusuk más. Az egyházi helyzet, amelyet feltételeznek, már egyértelműen tovább fejlődött a többi levélhez képest. Ezért a Pavlov utáni időszakba tartoznak.
Csakúgy, mint más bibliai írásoknál, a "hitelesség" kérdésének sem szabad különösebb jelentőséget tulajdonítani. Az ókorban szokás volt az írókat nagy tekintéllyel rendelkező szerzőknek tulajdonítani. Ez azonban nem volt feltétlenül hamisítvány. Mindenesetre a "hamis" Pál levelei is a Bibliához tartoznak. E levelek belső igazsága független attól, hogy Pál vagy más teológus írta-e őket. A szerzőség kérdései nem a hit kérdései.
Pál leveleinek beszéde és stílusa
Pál korának köznyelvi görögül írta leveleit, az ún koine, de érezni benne Ara-Mei és Pál bibliai-héber mentalitásának hatását. Beszéde azonban összességében kifejezésekben gazdag, és stilisztikai irodalmi szempontból is magasan van. Több esetben a görög szavak és kifejezések a keresztény üzenet tartalmától függően új jelentést nyernek Pálban, pl. az "üdvösség" (görög magányos) és a "bűn" (görög hamartía) kifejezések. Pál görögjére jellemző jellemzők a neologizmusok, mint pl a fiú elöljáróból ("s", "együtt.") álló igék, amelyekkel Pál kifejezi a keresztény életét, belső kapcsolatát Jézus Krisztussal, valamint a vele való kapcsolatot halálában, feltámadásában és dicsőségében. Teológiai elképzeléseinek gazdagságát és mélységét nem mindig tudta nyelvileg és stílusosan kifejezni, ezért gyakran egymás mellett halmoz fel fogalmakat, különösen akkor, ha olyan igazságokról beszél, amelyeket ő maga is mélyen átélt, mint például a "megváltás", az igazolás, " Isten szeretete megnyilvánult Jézusban "stb., vagy amikor az ellenfelekkel vita folytán apostolságának nagyszerűségét és az ezzel járó szenvedéseket emeli ki. Pál leveleinek ezen államai jogilag a görög irodalom legszebb művei közé sorolhatók.