A keresztség kötelezettségei (Máté 22: 15–21)
AI
Egy pillanat múlva ezek a gyerekek Isten gyermekei lesznek a keresztségben. Tudjuk, hogy mi a küldetésünk a hívő katolikusokkal szemben a nem hívőkkel, mégis mintha megfordultunk volna, és nem akartuk volna hallani, amit Isten kér tőlünk. Ma az individualizmus nagyon elterjedt, és az egoizmus divatossá válik számunkra. Nem arra akarunk összpontosítani, ami fontosabb számunkra, ez pedig felebarátunk és önmagunk üdvössége.
KE
A mai evangélium egy bizonyos követelményről mesél nekünk, hogy teljesítsük azok kötelezettségeit, akikre a szőlőültetvényt bízták, nem tulajdonjogra, hanem csak használatra. Tehát itt a számlázásról van szó. A szőlő ura követeli a termés számlázását és szállítását. A bérlők pedig úgy viselkednek, ahogy manapság tanúi vagyunk. Nagyon nehéz elfogadniuk, hogy nem gazdák, hanem csak bérlők (vö. Mt 21 33–43).
MI
Kedves szülők és keresztszülők, kedves hívők. Tehát rajtad múlik. Az ajándék céljává tenni és az adományozóról való megfeledkezés sértés az adományozó számára. Az ajándék megvetése annyit jelent, mint az ajándékozó megvetését. Még ezek a gyermekek is, akik egy pillanat alatt megkeresztelkednek, ajándékot jelentenek számunkra. És nagyon rossz lenne, ha ezt az ajándékot valamiféle életként kezelnénk, és nem úgy, mint azt az életet, amelyet Isten adott nekik. Mindenképpen azt akarjuk, hogy gyermekeink rendelkezzenek mindennel, ami a növekedésükhöz és fejlődésükhöz szükséges, de ehhez szüleik gondozására van szükségük. De a spirituális fejlődéshez és a vallási együttéléshez nemcsak a szülőkre, hanem különösen Istenre van szükségük, aki mindig segít nekik adott helyzetekben. Ezért nevelje fel gyermekeit, hogy a szívük mindig összekapcsolódjon Istennel. Ha lelki értékekhez és felebaráti szeretethez vezeti őket, akkor nem kell aggódnia a jövőjük miatt. Istent csak a mi jónk, a boldogságunk érdekli. Elfogadjuk ezt az ajánlatot? Ha igen, akkor boldog lelkiismerettel kiálthatunk a zsoltáríróval együtt: "Számomra nincs boldogság számodra!" Ezt az életigazságot sokszor megerősítették sokak életében.
Ugyanis mindannyiunkat összehasonlíthatunk egy kis szőlővel. Szándékod, szíved, képességeid, ez az a szerep, amelyen a termésnek növekednie kell. Ezt a szerepet adta neked az Úristen. Ön a tulajdonosai, rendszergazdái. Be kell állítani, hogy sok jó termést hozzon. Gondoljunk csak egy példára, annak ellenére, hogy gyerekek, de ez mindannyiunk számára releváns. Értékeljük a betakarításunkat egy kis szőlőben.
Anya hozta az első almát, amely a kertben érett meg. Adta fiainak, Janeknek és Jureknek, hogy megosszák.
"Megosztom!" - kiáltott fel Jurko.
"Nem, én!" - kiáltotta Janko.
- Amikor megosztod, általában kapok egy kis darabot!
- És azt hiszed, hogy igazságosan osztozol? - kérdezte Jurko. - Nem emlékszel, milyen volt ez a narancs?
Nagy veszekedés volt. Szerencsére anya belekötött és azt mondta:
- Jurko megosztja, ő idősebb.
Jurko diadalmasan elmosolyodott. Egyszer-kétszer levágta az almát (hidd el, ne egyenlő részekre!) És vett egy nagyobb darabot magának.
"Várj!" Kiáltott anya. "Igazságosságnak kell lennie. Jurko megosztotta, és Janko választja először." Jurek arca elsápadt. Jankón volt a sor, hogy mosolyogjon és elvegye a legtöbbet.
"Ezentúl mindig ezt fogjuk tenni" - mondta az anya. "Az egyik osztozik, a másik választja."
Azóta Jurko és Janko képes volt egy almát vagy csokoládét két egyenlő részre osztani. (Katolikus útmutató.)
Tekinthetjük e két testvér viselkedését és tetteit annak a jó és szép termésnek, amelyet az Úr Jézus elvár tőlünk? Ezeknek a gyerekeknek hiányzott a szeretet. Csak azért osztoztak igazságosan, mert anyjuk figyelte őket, de nem szabad akaratukból.
ADE
Kedves szülők, értékes ajándékot bíztak rátok, és rajtatok múlik, hogy hogyan vigyáznak erre a szőlőültetvényre, vagy bőséges gyümölcsöt terem-e vagy sem. Ezért legyünk a többiek kedvesek egymás iránt, hajlandóak segíteni, amikor ez nagyon szükséges, neveljük egymást Krisztus szellemében, mert felettünk van Isten, aki megfigyel minket, és termékenyünk szerint ítél majd minket. élet. Az, hogy örök pokolra vagy mennyei dicsőségre kárhoztat minket, csak önmagunkon múlik.
* Vö .: MAJERČÁK, D .: Szemináriumi munka a homiletikában. Szepesi fejezet: 2003-2004