A 20. század eleje, Ausztria-Magyarország a szecesszió jegyében él. Az álmos szlovák város a bálra készül. Így kezdődik Jozef Medveď rendező és Karol Krška operatőr - Štvorylka filmje.
2011. október 28., 15:10 Dušan Taragel, Dušan Taragel, Jelena Paštéková
A XX. Század eleje, Ausztria-Magyarország a szecesszió jegyében és egy álmos szlovák városban éla slepke készül a bálra. Így kezdődik Jozef Medveď rendező és Karol Krška Štvorylek operatőr filmje.
Kedves olvasók,
idén ősszel a Szlovák Filmintézet és a Petit Press kiadó visszatér a Szlovák Film kiadáshoz. A múlt század 40-50-es éveinek legjobb filmjei a SME-vel együtt naponta pénteken vásárolhat az újságosstandokban 3,50 euró áron. A Hétvégén mindig bemutatunk egy filmet, amely jelenleg eladó. Kellemes olvasást és kellemes nézői élményeket kívánunk.
Dabač kapitány (1959), r. Paľo Bielik, 2011. szeptember 30-án jelent meg
A boldogság eljön vasárnap (1958), r. Ján Lacko, 2011. október 7-én jelent meg
Haza (1953), r. Josef Mach, 2011. október 14-én jelent meg
Negyvennégy (1957), r. Paľo Bielik, 2011. október 21-én jelent meg
Négyes (1955), r. Jozef Medveď, Karol Krška 2011. október 28-án jelenik meg
Figyelmeztet. (1946), r. Martin Frič, közzétéve 2011. november 4-én
Farkaslyukak (1948), r. Paľo Bielik, 2011. november 11-én jelent meg
Katka (1949), r. Ján Kadár, 2011. november 18-án jelent meg
Az ördög nem alszik (1956), r. Peter Solan, František Žáček 2011. november 25-én jelenik meg
Szent Péter esernyője (1959), r. Vladislav Pavlovič, Bán Frigyes 2011. december 2-án jelenik meg
Ki értékelné, amit általában otthon van? Ki ne vágyna egy egzotikumra, egy harcban megkeményedett hősre? A katonai egyenruhák csillagaiban rejtőzik, és épp azért jött városunkba, hogy megmentsen! Így gondolkodnak a naiv libák, akiknek az a sorsuk, hogy örökké a bűzben ingadozzanak és unalmukban haljanak meg. Štvorylka témája egy anekdotikus kisvárosi történet a női repülésről és a szinte gyengéd férfi bosszúról.
Egy csapat ezred érkezik az idilli "Zápecova" -ba közvetlenül azelőtt, hogy a bált katonai gyakorlat keretében megszervezik. A tisztviselők fiatal hölgyeket és urakat vonzanak fiatal gerillákhoz és idős férjekhez. Aggódnak, eleinte nem tudják elhinni, de fokozatosan fellázadnak. Miss Olinka Láliková, a főszolga lánya, és Darinka Rážniková, egy bíró lánya, a kultikus mondattal "Limonádét kérne", és a golyó meglőtt anyja megszabadulnak udvarlóiktól a négykerekűnél. Maid asszony, közvetlenebb módszert választ a férje "elmozdítására".
A "nagy" pesti élet álma, amelyet a helyi fiatalok és az őrség közelebb akarnak hozni a bonviváni szokásokhoz, és tartományi WC-ket és öltönyt viselnek "mint Pestről", hirtelen messze van. A tisztviselők közelebb vannak egymáshoz, ezért flörtölni kell velük, titokban imádni kell őket, és főleg táncolni velük. De a báli tisztek véletlenül megszólaltatott riasztása felidézi a fiatal hölgy fegyverét, és az urat kinevetik. Reggelig nem táncolnak. Akkor valószínűleg kegyelmükre veszik őket - mi marad még a kisvárosban.
Úgy tűnt, mindkét filmkészítő rájött, hogy filmjük története egyszerű és inkább hasonlít egy kifeszített poénra, ezért nagyon keményen kellett dolgozniuk, hogy leplezzék a szegény történetet. Krška fényképezőgéppel bűvöl el, és főleg táncjelenetek forgatása a mai napig modern. Aztán színészi előadások következnek, és könnyedén meg fogják nevettetni a jelenlegi közönséget - a híres színészek (František Dibarbora, Jozef Kroner, Viliam Záborský vagy Eva Krížiková), František Krištof Veselý mellett Oberst (ezredes) Arpád szerepében. von Rumplay.
Öt hónapig forgatták 1955-ben a nagyszombati Kapitulská utcában. A filmkészítők egyik napról a másikra megváltoztatták a házak homlokzatát, az üzletek vagy irodák tábláit, és elektromos világítás helyett gázlámpákat szereltek fel. Több mint kétszáz nagyszombati ember lépett fel a tömegjelenetekben.
A debütáló rendező, Jozef Medveď Štvorylka forgatásakor még csak huszonnyolc éves volt, filmjéből ma már csak egy dolog hiányzik - olyan szín, amely jobban kiemelné a korabeli jelmezeket és belső tereket.
Az időszaki áttekintésekből
A szlovák produkció első filmje 1955-ben jelent meg mozikban. Janek Jesenský Štvorylek nemzeti művész által forgatott novella, amely mindenütt nagy érdeklődést váltott ki és tagadhatatlan sikert aratott a közönség körében. A filmmunkások legújabb munkájának nagyon jó fogadtatása azonban elkötelezettség és bátorítás kell, hogy legyen számukra, hogy munkájuk eredményének népszerűségét ne csak az biztosítsa, hogy Janek Jesenský, a szlovák film témája., vagy - vígjáték.
Jozef Bobok, Pravda, Pozsony, 1956. január 11
Az építészek és a filmkészítők - amennyire csak lehetséges - lejtős utcát rendeztek be, szép parkot létesítettek padokkal, festett házakat, újságárust, gázlámpákat építettek és több "új" üzletet és szakmát "nyitottak": hentest, Sásik úr szabását, gyógyszertár és mások. Valójában a nagyszombati emberek ebből a környékből nem haragudnának, ha valóban megnyitnák előttük ezeket az "üzleteket". Végül is például másnap reggel, amikor egy új hentesüzletet szállítottak egy házhoz, harminc nagyszombati nő várt előtte sorban, akik nagyon büszkék voltak arra, hogy nem kell húsért menniük a főutca.
Jozef Bernát, Smena, Pozsony, 1955. 8. 8.
A film szerzőjének mindenekelőtt sikerült megörökítenie az akkori színeket, amelyeket Tibor Andrašovan humoros zenéje festett, aki megerősítette, hogy a filmnek van zeneszerzői színháza, amely nagyon jól tartalmazhatja a rendező és a forgatókönyvírók átfogó szándékát. Mindkét rendező valóban rendkívüli színvonalú színészekkel tölti be az egyéni szerepeket. Jozef Kroner kiváló előadásában nem fogja könnyen elfelejteni Sasínek szabó ilyen alakját.
Antonín Malina, Népvédelem, Prága, 1956. január 6
Örömteli sikere annak a fiatal szlovák rendezőnek, Jozef Medveď-nek, aki a prágai AMU filmtudományi karán végzett, aki első nagyjátékfilmjéhez több éves jótékony munka után eljutott egy dokumentumfilmben (végül az egyik diplomás egy játékban) film, ez nagy esemény!). Karol Kršek operatőrrel, a film társrendezőjével való együttműködés itt is jól működött. A pozsonyi stúdió így egyértelmű példát mutatott Barrandov számára.
Jiří Plachetka, Rudé právo, Prága, 1956. január 6