A fájdalmat általában kóros jelenségként, betegség vagy sérülés jeleként érzékeljük. A vajúdási fájdalom azonban teljesen fiziológiai jelenség, amelynek értelme van.

szülés

A vajúdási fájdalom jelentősége

Ha egy nőnek lehetősége van zavartalanul és a szülés folyamatába való beavatkozás nélkül szülni, a fájdalom hasznos lehet a terhes csecsemőnél végzett munkában. A nő reagál a fájdalmas összehúzódásokra, és intuitív módon keresi a helyzetet, amelyben megkönnyebbülne, ami szintén segíti a babát abban, hogy könnyebben átmenjen a szülőcsatornán.

A fájdalom miatt az úgynevezett természetes opiátok kiválasztódnak a véráramba, amelyek pozitív érzéseket keltenek az anyában a szülés iránt. A fájdalmat az oxitocin hormon felszabadulása váltja ki, amely befolyásolja a méh összehúzódásait, és részt vesz az anya és a gyermek kapcsolatának kialakulásában a születést közvetlenül követő időszakban.

Végül, de nem utolsósorban a vajúdási fájdalom a gyermek számára is előnyös, mert azok az anyagok, amelyek működésével megszűnnek, hozzájárulnak az újszülött szülés utáni jobb alkalmazkodásához.

Félelem a vajúdási fájdalomtól

Sok nő azzal a várakozással közelíti meg első születését, hogy a fájdalom súlyos vagy elviselhetetlen lesz. A több anyát viszont gyakran érinti a korábbi negatív tapasztalatok, amikor a fájdalmat valamilyen oknál fogva nagyon kellemetlenül élték meg (például azért, mert a vajúdást mesterséges oxitocin indukálta, okozta fájdalom), amely fájdalmat okoz.

Általánosságban elmondható, hogy a fájdalom érzését (nemcsak) a szülés során fokozza a félelem, a stressz és a kimerültség. Ha a félelem szorongássá válik, vagy ha az anya túlságosan kimerült, és nincs ereje a szülés folytatására, vagy olyan orvosi indikációk esetén, mint a cukorbetegség, az aneurysma vagy az anyai epilepszia vagy a magzati medence helyzete, a magzat éretlensége stb., a szülési fájdalmak negatívak lehetnek, olyan nyilvánvalóak, hogy bármelyik farmakológiai kontrollmódszer alkalmazása megfelelő megoldás.

A farmakológiai fájdalomcsillapítás módszerei

Ezeket a módszereket szisztémás és regionális fájdalomcsillapításokra osztják, ahol az érzéstelenítés érzéstelenítést, a fájdalomcsillapítás pedig fájdalomcsillapítást jelent.

Szisztémás fájdalomcsillapítás

Ez egy fájdalomcsillapító injekció, amely megemeli a fájdalomküszöböt. Negatívumaik közé tartozik a viszonylag alacsony hatékonyság mellett (a jelentések szerint kb. 40%) a csecsemő születés utáni adaptációjára gyakorolt ​​hatás, ugyanakkor hányingert vagy memóriavesztést okozhatnak a nőknél.

Egy másik eszköz az inhalációs fájdalomcsillapítás, amely általában dinitrogén-oxidot használ, más néven paradicsomgázt.

Regionális fájdalomcsillapítás

  • Hüvely és gát injekció: helyi érzéstelenítő injekciója a hüvelybe és a perineumba. Gyakran használják szülés utáni sebek vagy vágások varrására.
  • Pudenalis fájdalomcsillapítás: a szemérem idegének beadott helyi érzéstelenítő hüvelyi alkalmazása. Ez meghosszabbíthatja a vajúdás második szakaszát, mert a nő nyomulási vágya eltűnik.
  • Paracervicalis fájdalomcsillapítás: inkább egy ritkán alkalmazott módszer, amelyet merev cél elérésére használnak, és úgy működik, hogy megszakítja a fájdalom vezetését a méhnyak idegpályáiban. Használatának feltétele a nyak 3-4 cm-es kinyílása.
  • Epidurális fájdalomcsillapítás: helyi érzéstelenítők alkalmazása opioidokkal kombinálva a gerincvelők és a gerinccsatorna fala közötti térben. Az érzéstelenítő abból a helyből indul, ahol a gerincvelői idegeknek adják, és blokkolja az agy felé irányuló idegátvitelét.
    A hatékonyság körülbelül 90%. Az epidurális fájdalomcsillapítást aneszteziológus adja be, és jelzései között szerepel a női vágy, a szív- és érrendszeri betegségek, a tüdőbetegség, a májbetegség, a cukorbetegség, a szembetegség, az epilepszia, a preeclampsia, az alkohol, a nikotin és a kábítószer-függőség, az anyák kimerültsége. A magzat részéről ezek a koraszülés, a többes terhességek, a hipotróf magzatok, a medence vége és a szülés. Ezek a farmakológiai fájdalomcsillapítás leggyakoribb és egyben leghatékonyabb módszerei közé tartoznak.
  • Subarachnoid fájdalomcsillapítás (gerinc, ágyéki): az érzéstelenítőt közvetlenül a cerebrospinalis folyadékra viszik fel, így a hatások szinte azonnal jelentkeznek, és a beadott anyag kisebb mennyisége elegendő. A javallatok és ellenjavallatok hasonlóak az epidurális fájdalomcsillapításhoz, csakúgy, mint a hatékonyság.
  • Kombinált subarachnoidális és epidurális fájdalomcsillapítás: a fájdalomcsillapítás általánosan alkalmazott módszere, amikor először egy fájdalomcsillapító adagot adnak be a cerebrospinális folyadékba, majd epidurális katétert helyeznek be, amelyet a fájdalomcsillapítás vagy szükség esetén császármetszés meghosszabbítására használnak.

Olvassa el még:

Előnyök és kockázatok

A vajúdási fájdalom farmakológiai szabályozásának elidegeníthetetlen előnye az alkalmazott módszerek viszonylag magas hatékonysága. Legtöbbjük viszonylag gyorsan felépül, intenzitásuk és időtartamuk szabályozható.

Ugyanakkor, mint a szülés minden orvosi beavatkozása, ezek a fájdalomcsillapítási módszerek is kockázatot hordoznak. Különböző mértékben negatív hatással vannak az anya és a gyermek testére, különösen úgynevezett "nagy" fájdalomcsillapítók, például Pethidin (Dolsin), Tramadol és Nalbufin alkalmazásakor.

Az epidurális fájdalomcsillapítás vitatott kérdéseket is felvet. Egyes tanulmányok azt sugallják, hogy az epidurális fájdalomcsillapítás korábbi beadása (a méhnyak 5 cm-re történő megnyitása előtt) a vajúdás gyakoribb műtéti megszakadásához vezet. Az epidurális fájdalomcsillapítás is lassítja a vajúdást, ami a mesterséges oxitocin gyakoribb beadását eredményezi, és nem utolsósorban növeli a gát levágásának valószínűségét.

Az epidurális vagy gerinc fájdalomcsillapítás beadása az anya részéről olyan szövődmények lehetőségét is magában hordozza, mint eszméletvesztés, görcsök, hányinger, légzési nehézség, testviszketés, funkcionális izomzavarok, valamint az allergia vagy fertőzés kockázata.

Másrészt egyetlen tudományos tanulmány sem erősítette meg, hogy az epidurális fájdalomcsillapítás csökkenti a magzati szorongás kockázatát, de aggodalomra ad okot, hogy az alkalmazott anyagok behatolnak a gyermek testébe, és negatívan befolyásolják a szülés utáni alkalmazkodást.

Megalapozott döntés

A farmakológiai fájdalomcsillapításnak számos módszere létezik, és ezek viszonylag könnyen elérhetőek. Használatuknak nemcsak a fájdalom elkerülésére irányuló vágyon kell alapulnia, hanem mindenekelőtt egy adott módszer alkalmazásának megfelelőségének alapos értékelésén.

Ennek alapja mindig a nő megalapozott döntése kell legyen, mert őt és gyermekét nemcsak ezek a módszerek előnyei, hanem lehetséges kockázataik is érintik.