egyházban napos

Az osztály szülői értekezlete, a szülők szövetsége, vagy akár a ZRPŠ (az iskola szüleinek és barátainak egyesülete). Korábban arról volt szó, hogy egy jegyzetet írtak egy diákkönyvbe, amely a "Részvétel szükséges!" A tanár nyilvánosan megdicsért néhány példamutató diákot, nyilvánosan bírálta az elért tanulási eredményeket és a lazítók nem megfelelő viselkedését, diktálta a szervezeti kérdéseket, és meghatározta, hogy a szülők közül melyik írja a jegyzőkönyvet. Másnap a lakótelepen mindenki tudta, hogy ki nem tanul, ki olyan pimasz, és kiket nem érdekel a szüle a gyermek iránt.

Szerencsére ma más a helyzet. Az osztályos szülői értekezletet a tanár csak az elsősök szülei számára hívja össze, a felsőbb osztályokban a szülőknek saját érdekükben kell megtervezniük és megbeszélniük az értekezletet. Egyébként csak az ún plenáris szülői szövetség, ahol tömegesen tárgyalják az iskola egészének többé-kevésbé szervezeti kérdéseit, a tanuló előnyeit és viselkedését általában egyénileg oldják meg az osztályfőnökkel folytatott konzultációk formájában.

Természetesen a szülőket az osztályfőnök hívta. Valószínűleg minden szülővel találkoztunk, kivéve azokat, akik nem tudtak eljönni munkára, de minden tanulónak (főleg anyának) volt legalább egy. Nemcsak azért jó eljönni, mert egy ember megtanulja, aki megtanítja gyermekének, hogy mire lesz szüksége a tanításhoz és más iskolai kérdésekhez, hanem azért is, mert a szülőknek van első lehetőségük megismerni egymást. Vannak, akik szomszédként ismerik egymást, mások abból az óvodából, ahol a gyerekek kíséretével találkoztak, vannak, akik először látják.

A szülők képviselőt választanak az iskola igazgatóságába - ő bemutatja a szülők követelményeit, és egyúttal döntéshozatalával részt vesz az iskola "működtetésében". Az ő feladata az is, hogy az iskola tanácsának állásfoglalásait más szülőkkel is értelmezze. (Eddig mindkét fél tapasztalatom az volt, hogy a többi szülő csak bólint és elfogadja a megfogalmazott javaslatokat. Nem tudom megítélni, hogy szülőként ilyen lusták vagy elégedettek vagyunk-e, vagy valóban az emberek csak a legjobbakat nyújtják javaslatok.)

A tanárnő megismertetett minket a tanítás szervezésével, ellátta velünk tel. számot, hogy sürgős esetben kapcsolatba léphessünk vele, és azt is javasolta, hogy hozzunk létre egyfajta osztályalapot, amelyből szükség szerint megtérítjük gyermekeink kiadásait. Először megvizsgáltuk, mire lehet szüksége gyermekeinknek, majd kiszámoltuk, hogy mennyibe kerül, és ennek megfelelően megállapodtunk abban, hogy 200 SKK-t gyűjtünk az egész évre. A második évben megtudtuk, hogy egyáltalán nem kell pótolnunk, mert nem sok pénzt költöttek el, és maradt annyi, amit még terveznek vásárolni.

A tanár biztosan eldöntötte, hogy könnyebb lesz számunkra szülői értekezletet megszervezni. Igaza volt. Szülőként valószínűleg nem vagyunk hozzászokva, hogy aktívabban részt kell vennünk az iskola, vagy legalábbis annak az osztálynak a vezetésében, amelybe gyermekünk jár. Kényelmes hagyni, hogy valaki vezessen, és ne találjon ki semmit, ne tegyen semmit, csak passzívan fogadjon információkat és fizesse meg a szükséges díjat.

Saját tapasztalatból tudom, hogy ha megvártam volna a szülőket, akkor is, ha a nyolcan mozgósítanák magukat és megbeszélnék az órát, a diákok elvégezték volna. Ezért oldottam meg a szervezési dolgokat is a szüleim felhívásával. Természetesen a felsőbb évfolyamon sem tárgyalják nyilvánosan az egyes ügyeket. A másik dolog az, amikor a szülő nem kap egyéni interjút a tanárral, és a tanár hiába hívja a probléma szüleit. Ekkor az iskola igazgatója is közbelép, és elküldi az igazgatónak az iskolába való felhívását.

A második ülést az osztályfőnök is összehívta, és a tanév vége előtti év második felében került erre sor. A legfontosabb szempont az volt a választásunk, hogy a következő évben szeretnénk-e gyermekeket szóban vagy jegyekkel értékelni. Időközben a konzultációs órákon egyénileg kommunikálhattunk a tanárral, ill. előre egyeztetett időpontban, szükség esetén bármikor telefonon.

A legtöbb esetben a szülők egyéni konzultációt igényelnek. A tanár a tükörbe írta a bejelentéseket minden hallgatónak, később a hallgatók maguk írták a bejelentéseket. A tükröt (a felsőbb osztályokban tanuló diákkönyvét) arra is használják, hogy a szülők értesítéseket írhassanak a tanárnak. Nyilvánvalónak kell lennie, hogy a tanuló könyvében vannak kapcsolatok legalább egy szülő számára. A gyakorlati alkalmazás gyakran előfordulhat az iskolán kívül is - a gyerekek hajlamosak az iskola után ellátogatni anélkül, hogy erről előzetesen értesítették volna szüleiket. (Én személy szerint többször írtam sms-t a hozzánk látogató gyermekek szüleinek is.)

Mindenesetre a szülők érdeke, hogy minél többet megtudjanak gyermekükről az iskolában. Egészen másként, a gyermek a szülők jelenlétében viselkedik, és egészen másképp viselkedik nélkülük.