Augusztus 1-jén megkezdődik a nagyböjt mennybemenetele a szlovákiai görögkatolikus egyházban.
Az ókori egyház keresztényei mindig böjtöléssel és imádsággal készültek a nagy ünnepekre. Ebből a vallási gyakorlatból fokozatosan rövidebb vagy hosszabb böjtök alakultak ki. Először is, ez a nagyböjt (negyven) az Úr páska fényes ünnepe előtt. Az Úr születésének ünnepe előtt megalapították Filipovka böjtjét. Különleges kultusztól a szent legfelsõbb apostolokig, Péterig és Pálig, újabb böjt támadt - Petrovka. Végül bevezették az év négy böjti periódusának legfiatalabbját, nevezetesen az Uspenský Nagyböjtöt (úgynevezett Spasivka). Ezzel a böjtöléssel készülünk Boldogságos Szűz Mária következő ünnepére - Nagyboldogasszonyára (Uspenije).
A nagyböjt elalvásának első említése a 9. századból származik. Petrovkához és Filipovkához hasonlóan ő is ezt a böjtöt élte meg nem az egyház "felülről" parancsával, hanem gyakorlatból, szokásból. Emiatt Görögországban sok vitát folytattak e böjt létezéséről, valamint a böjt szabályairól és időtartamáról.
Megemlítjük a máriás böjtöt I. Miklós pápa (858-867) bolgárokhoz intézett levelében, amelyben azt írja: az Úr születésének ünnepe. "
Uspenský böjtje mindig szigorúbb volt, mint Petrovka és Filipovka, de enyhébb, mint a nagyböjt. A böjt alatt hétfőn, szerdán és pénteken megengedett a száraz étel fogyasztása, azaz kenyér, víz és szárított gyümölcs, kedden és csütörtökön főtt ételeket fogyaszthattak, de olajbogyó (olaj) nélkül. Szombaton és vasárnap megengedték a bor és az olaj, a színeváltozás ünnepén pedig a halak megengedését.
Egyházunk böjtje minden évben ugyanolyan időtartamú, augusztus 1-től 14-ig; a Boldogságos Szűz mennybevételének ünnepe előtti napon ér véget (a Gergely-naptár szerint).
Катрій Ю. Szerint: Пізнай свій обряд. - Видавництво Отців Василіян, 2004, szerkesztette Stanislav Gábor