2012. december 4
- Ellenfelek, remegjetek, itt vagyok! - Kovács Tamás, azaz Tomi Kid örökhagyta az ökölvívás világát, amikor a kis Kristián megszületett. Fel kell nőnünk, mert apám táncolni ment ...
(Az interjút 2011 novemberében tették közzé - a szerkesztő megjegyzése)
Pénteken háromszoros apa büszkeségével ébresztette kollégáit a Let’s Dance versenyen. Februárban, amikor elnyerte a WBO világbajnok címét félnehézsúlyú kategóriában, egész Galanta és mindenki, aki szereti a csatát, csatázott vele. Tehetséges ökölvívóval, aki soha nem veszített karrierje során, 19 győzelme van, ebből 13 k. o., minden jó és rossz történt azóta. De a fantasztikus kis ember és az elmúlt hetek eseményei segítettek megfeledkezni a kellemetlenségekről és a szomorú eseményekről.
Nem kellett bokszolni februárban. Két héttel a meccs előtt elváltam a feleségemtől, és nekem nagyon nehéz volt. Két gyermekünk van, akik szintén szenvedtek. A mérkőzés előtt egy héttel lelőtték az egyik barátomat. Olyan rosszul éreztem magam, mint még soha, utáltam ellenfelemet, mintha ő lenne a hibás mindenért, ami velem történt. Ilyen még soha nem történt velem.
Nem igazán, mert Tomit a ringben úriembernek tartják.
Én is ő vagyok, de akkor még nem hittem el. Haragudtam rá, mert kudarcot vallott, sikoltoztam, mintha azt akarnám, hogy eljussak. ról ről. Olyan sok ütést kaptam a fejembe, mint még soha. A meccs után összeestem az öltözőben, bejutottam a kórházba, és nem emlékszem a következő két hónapra. Nagyon szenvedtem, éjszaka nem tudtam aludni, ezért fájt a fejem, hogy éjjel szőlővel ébredtem. Nagyon hiányoztam a gyerekeket. Azt hittem, valami eltört bennem, és megőrültem. Két hónappal később elmentem egy sportpszichológushoz, és azt mondta nekem, hogy ez nem agyrázkódás következménye, hanem teljes kimerültség. Történt például, hogy telefonáltam apámmal, és közben megkérdeztem Dominika páromat, hogy hol van mobiltelefonom. Vagy elmentem a városba, és nem emlékeztem, merre tartok.
De aztán valami csoda visszahozta az életbe ...
Volt, aki azt mondta, hogy a gyufát megvették, és Tomi puffadt, a szívembe vettem. Nem sértettem meg senkit. Aztán néztem a meccsemet, sokat beszélgettünk Dominikával, aki sokat segített nekem. Problémám volt azzal is, hogyan mondjam el a gyerekeknek, hogy lesz egy kis testvérük, féltem, hogy nem szenvednek többet, féltem, de szerencsére jól vették.
Kristián a második házasságból származó fiad, az első házasságból származó elsőszülött fia Tomi hétéves, Virág lánya kilencéves. Christian születése után örökségül adtad a világnak: "reszketj, riválisok, itt vagyok", amelyet egy büszke apa gesztusának tekinthetünk. Már eleinte úgy érezte, hogy gyermekei a nyomába erednek?
Nagyon szeretném, ha a fiaim bokszolni fognak, bár nagyon aggódni fogok értük, és már remegek, amit az anyjuk mondani fog. De akkor is boldog leszek, amikor a fiam futballozik, támogatni fogom őt, csak hogy jól csinálja. Tomi most elkezdett teniszezni. Kicsit szomorú voltam, hogy nem akarta azt mondani: "Apa, menjünk bokszolni", mert elég idős a kezdéshez, de a teniszt választotta.
Soha nem mutatta semmi jelét, hogy bokszolni akarna?
Néha azt mondja, hogy akar, de máskor inkább nem, mert soha nem lenne otthon a családjával.
A gyerekek őszinték, azt mondják, amit éreznek ...
Látta, hogy bár otthon voltam, reggel edzésen voltam, délután is elmentem, de ez minden sportágnál így van. Elég kicsi ahhoz, hogy megértse, milyen áldozatokat kell hoznia egy sportolónak.
Ha az egyik fiad az ökölvívást választja, folytatja a hagyományt, mert egy igazi bokszdinasztia tagja vagy. Apád, Kovács Pál többszörös bajnok Csehszlovákia, és karrierje során számos díjat nyert nemzetközi versenyeken. A bátyád, aki hamarosan abbahagyta a sportot, elnyerte Szlovákia bajnoka címet is.
Példaképem apám. Kiskorától kezdve edzésekre jártam vele, voltam a mérkőzésein, magától értetődő, hogy ökölvívó is leszek. Futballoztam is, de nem tetszett.
Ne felejtsük el Virág lányát sem. Nem tudja folytatni a hagyományt? A női boksz is bekerül a londoni olimpiára.
Nem nagyon szeretem a női ökölvívást, a nőnek nőnek kell maradnia és szelídnek kell lennie. Virág nagyon ügyes, és mindig azt mondja nekem: "Ocina, ne aggódj, meg fogom védeni Kristiánt, mert én is védem Tomit." Védi magát. Jól tanul, nagyon élénk és nagyszerű színésznő, kiválóan sportol, szépen zongorázik és jól táncol. Készítettünk egy videót a KO Box versus Let’s Dance címmel, Virág pedig segített a koreográfia megtervezésében.
Lehet, hogy félnehézsúlyú ökölvívó vagy, de első ránézésre nem úgy nézel ki, mint egy mezőny, mint egy vékony fiú. Gyerekként valószínűleg hasonló voltál, és képesnek kellett lenned megvédeni magad. Ez valószínűleg nem okozott neked problémákat, bár a harcművészettel foglalkozó emberek nem harcosok a civil életben.
Én sem, soha nem is voltam az. Ha valaki provokált, visszaadtam neki, de nem provokáltam magam. Egyébként nekem a természetes súlyom felel meg, nem kell betartanom a diétát. Fiatalemberként vékony, izmos fiú voltam, 63,5 és 67 kiló között bokszoltam, majd 71 és 75-ben, később 81 évesen.
Hogyan kerül egy táncversenyre egy bokszoló, aki egész életében ringben volt?
Amikor megkezdődött a Let’s Dance új sorozata, a Markíza TV kereste meg, és igent mondtam. Nem csak azért, mert kiemelkedő akarok lenni.
De olyan is, mintha ringbe lépnénk. Ez abból a szempontból meglehetősen érdekes, hogy annak ellenére, hogy 2009-ben világbajnok lettél (annak ellenére, hogy ezt a címet visszaadtad), korántsem voltál olyan népszerű, mint a képernyőn megjelenő táncversenyen.
Az ökölvívás korántsem akkora reklám, mint egy táncverseny. Ha nem bokszolnék, még kevesebben tudnának rólam. Amikor megpróbáltam fokozatosan felépíteni a karrieremet, észrevettek. Magyarországon teljesen más a helyzet. Mindig voltak húzóemberek. 2004-ben, amikor Tomi fiam megszületett, amatőrként Budapesten képeztem magam a csonttörő becenevű Nagy Jánossal, Klein Csaba bácsival.
Soha nem álmodtál az olimpiáról?
Amatőrként nem vettem annyira komolyan ezeket a dolgokat, detektív tisztként dolgoztam, és nem tudtam annyit edzeni, mint most. A heti három edzés nem volt elég. Ráadásul Galántában éppen akkor tűnt el a boksz, Komáromba kellett mennem Győrfi Gyuri bácsihoz. 2005-ig ott harcoltam, majd Nyitrára költöztem, onnan pedig 2008-ban váltottam profi ökölvívóra. Így eljutottam a győri Gladiátorba és Nagy Zoliba, és eljutottam a világbajnok címig. Ezek az edzések sok időt vettek igénybe, aztán minden nap edzettünk. Reggel beültem az autóba, Györ irányába, este vissza. Sok pénzbe is került. Hazánkban, a vitéz klubban a fiúk egyéni terv szerint edzenek.
Még azok is, akik nem értik az ökölvívás szabályait, látják, hogy egy ökölvívónak sokat kell "táncolnia" a ringben, például tizenkét forduló alatt egy meccsért, amelyet a kenyai Samson Onyang ellen játszott. De ez a tánc és a másik nem ugyanaz.
A Let’s Dance-ben az első próbáim katasztrofálisak voltak. Ökölvívóként mindig le kell tartanom az államat, a vállam előre leeresztve, görnyedten ülök, nincs szép egyenes testtartásom. Folyamatosan azt mondták nekem: „Kelj fel, emeld fel a fejed.” Amikor végül sikerült, olyan izmokat éreztem, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek. A verseny miatt sokat nyújtózkodtam, mert az izmaim nagyon rövidek.
Ez nem akadályozza meg a bokszolást?
Nem, ellenkezőleg, ez segíthet nekem. De térjünk vissza a táncra. Aktív sportoló vagyok, tetszett az edzés, érdekelt, mert a legjobban akartam tenni. Nekem is jó a hallásom, a ritmussal semmi gondom nem volt. Napi három órát edzettünk, fényképezőgéppel rögzítettük a lépéseket, és amikor Miška táncpartnerem elment otthonról, én mégis maradtam. Az is előfordult, hogy a hétfői ökölvívó edzés után tánclépéseket gyakoroltam, hogy délután meglepjem Miška-t. Számomra a verseny nagy kihívást jelentett, tudok-e valamit felajánlani a közönségnek, vagy olyan leszek, mint egy fadarab, amely csak botladozik a földön. Itt is bennem volt a versenyszellem. A második dolog, amit apám mondott nekem, hogy sokkal nehezebb valakit megváltoztatni, mint a kezdetektől tanítani. Számomra is nagyon nehéz volt teljesen más mozgásokra váltani.
Korábban tudtad, hogyan kell táncolni?
Ezzel nem volt gondom, a szalag előtt táncedzésre mentünk, majd megtanultuk az alaptáncokat. Tehát tudtam valamit, és volt feleségemmel rendszeresen jártunk bálokra. Klári az elején megmutatta a lépéseket, majd táncoltunk. Most sem várom, hogy Dominica és én elmegyünk táncolni.
Szöveg: Urbán Klára, fordítás: Liliana Bolemant, fotó: archívum