A testi fenyítés - nagyon kellemetlen téma, de sajnos nagyon aktuális is. Sok szülő még mindig emlékszik saját gyermekkorára és arra, hogy néha miért hiányzott egy pofon vagy egy seggük. Sokaknak ez még rosszabbul esett, és rendszeresen "oktató" csatát kaptak övvel, forralással vagy valami hasonlóval.
Pszichológusok szerint azonban a testi fenyítés nagyon alattomos "oktatási" eszköz. A testi fenyítés erőszakot mutat a gyermekek számára, látják, hogy a náluk erősebb szülők sztrájkolhatnak vagy más módon megbüntethetik a gyengébbeket. Ez gyakran oda vezet, hogy egy ilyen gyermek önmagában agresszív és erőszakot alkalmaz más gyermekek ellen.
Gondot jelent az is, hogy megbecsüljük, mi a megfelelő testi fenyítés. Egyes szülők normálisnak tartják, ha nem is kívánatosnak, ha időnként szamárba tesznek egy gyermeket, de azt állítják, hogy ellenkező esetben testi fenyítés ellen vannak. De mi a határ az "elfogadható" testi fenyítés és azok között, akik már nem elfogadhatók? Végül is nem lenne jobb, ha nem kockáztatnánk, és a testi fenyítésen kívül más oktatási módszereket keresnénk?
Hiszen a felnőttek világában elfogadhatatlan, hogy valakit pofon csapjunk, vagy pofonvágjunk valakit, aki megsért minket vagy rosszul cselekszik. Ami tehát jogot ad arra, hogy gyermekeink ellen ilyen testi fenyítést alkalmazzunk, ami egyre kevesebb?
A pszichológusok rámutatnak arra is, hogy a szülők, akik gyakran testi fenyítéshez folyamodnak, bizalmatlanságot kelthetnek velük szemben, és számottevő pszichológiai nehézségeket is okozhatnak számukra, amelyeket felnőttkorukban is el fognak viselni.
A testi fenyítés tilalmáról szóló törvény hazánkban még mindig vitatott kérdés. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Mindenesetre, még akkor is, ha elfogadnak egy ilyen törvényt, az otthoni környezetben élő gyermekek valószínűleg nem tudják megmenteni azt az alkalmi nőstényektől vagy a seggükön lévő "oktatóktól". Tehát minden szülő feladata.