Az energiamérleg szabályozása összetett és bonyolult folyamat. Az energiamérleget az agy szabályozza, amely a test összes kémiai jelét feldolgozza, értékeli és befolyásolja az egész anyagcserét és különösen táplálkozási viselkedésünket, táplálékfelvételünket és étvágyunkat.
Ha a test energiaigénye hosszú ideig egyensúlyban van az energiafogyasztással, akkor az egész életen át sikerül fenntartani a normális testtömeget. A túlsúly és az elhízás a pozitív energiamérleg fennmaradásának következménye, főleg a túlzott táplálékfelvétel miatt.
Az energiaháztartást befolyásolják az emésztőrendszer mechanikus jelei, az alapvető tápanyagok bevitelét tükröző táplálkozási jelek, a külső és belső hőmérsékletről tájékoztató termogén jelek, a neurohumorális, amelyek integrálják ezt a szabályozást az agyban a hipotalamuszban. A belső környezet egyensúlyhiánya, egy olyan állapot, amelyben a testnek nincs tápanyaga, az éhségérzet megjelenésével jelzi a testet. Az éhségnek erős motiváló összetevője van, és olyan inger, amely kiváltja az étkezési magatartást. Ez magában foglal minden olyan tevékenységet, amely az ételbevitel biztosításához és a jóllakottság érzésének eléréséhez kapcsolódik.
Időbe telik, míg a jóllakottság érzése kialakul. Az étel bevitele és a jóllakottság kialakulása nem felel meg egymásnak. A jóllakottság érzése mindig valamivel később következik be, az evés utáni 10–40 perces időeltolódásban. A jóllakottság és az energiafogyasztás érzése nagyban befolyásolja az étrend összetételét és az étrendben az alapvető tápanyagok arányát.
Zsírok
A zsírok, bár az összes tápanyag közül a legmagasabb energiasűrűséggel (sűrűséggel rendelkeznek) rendelkeznek, 1 g 38 kJ-t tartalmaz, de alacsony a telítő képességük. Ez azt jelenti, hogy a telítettséghez több zsír bevitele szükséges, ami szintén növeli a teljes energiafogyasztást.
A zsír megadja az étel jellegzetes teltségét, növeli az étel érzékszervi tulajdonságait és vonzerejét. A magasabb zsírtartalmú étrend finomabb, élvezetet és kellemes érzéseket vált ki. Ezen okok miatt a magasabb zsírtartalmú étrend bevitelét gyakran nem a jóllakottság érzése, hanem a pozitív visszacsatolás szabályozza, azaz. kellemes érzésre és étkezési élményre reagálva.
Szénhidrátok
A szénhidrátok energiasűrűsége 17 kJ/g, de a zsírokhoz képest jó a telítő képesség. A jóllakottság érzése a fogyasztás után viszonylag gyorsan jelentkezik. Az egyszerű szénhidrátok fogyasztása után a vércukorszint - a glikémia - meredeken emelkedik, ami jóllakottság érzetét váltja ki. A jóllakottság tartóssága azonban rövid az inzulin hatása és az ebből adódó éles vércukorszint-csökkenés miatt. A poliszacharidok, a komplex cukrok viszont lassan növelik a vércukorszintet (az inzulin kiválasztása lassú, valamint a glikémia csökkenése), ezért lenyelés után a jóllakottság tovább tart. A jóllakás kezdete és tartóssága a szénhidráttartalmú ételek fogyasztása után glikémiás indexüktől függ.
Fehérjék
A fehérjék energiaértéke megegyezik a szénhidrátokkal (17 kJ/g), de az összes tápanyag közül a legnagyobb a telítettség. Fogyasztásuk után az étkezés utáni termogenezis (táplálékfelvétel utáni hőtermelés) növekszik leginkább, ami pozitív hatással van az energiafelhasználásra. A magas fehérjetartalom pozitív hatással van a teljes energiafogyasztásra, és csillapító hatással van a későbbi táplálékfelvételre. A magasabb zsírtartalmú állati fehérjék fogyasztása kockázatot jelenthet a megnövekedett energiafogyasztással kapcsolatban.
Élelmi rost
A rost jól indukálja a jóllakottság érzését, mert növeli a gyomor térfogatát, ugyanakkor csökkenti a diéta energiasűrűségét és csökkenti az ételek glikémiás indexét. A gyümölcsökből és zöldségekből származó oldható rostok pozitív hatással vannak a cukrok és zsírok anyagcseréjére.