Ügyfeleim e téma iránti nagy érdeklődése alapján az úgynevezett "karmikus" vagy "sorsszerű" kapcsolatokról szeretnék beszélni.
Először világítsuk meg a karma fogalmát. A karma az ok és okozat törvényének egy másik neve.
Ez azt jelenti, hogy a kapcsolatok, amelyek sorsdöntő melléknévvel rendelkeznek, többnyire abból fakadnak, hogy e kapcsolat energiája nincs egyensúlyban. Ez azt jelenti, hogy a kapcsolat aggaszt minket és sokszor megmagyarázhatatlanná teszi mindaddig, amíg rá nem fordítjuk a figyelmünket és megszabadulunk a végzetes töltettől.
A legfontosabb sorsdöntő kapcsolataink vannak szüleinkkel, gyermekeinkkel, ezért a vérvonal, és a második helyen élettársaink és más emberek állnak, például barátok, munkatársak. Mindezt aszerint, ahogyan velük boldogulunk ebben a jelenlegi életben.
Fel kell ismernünk önmagunk legfontosabb részét, és ez a rész a lélek. Sokan hiszitek abban, hogy lelke van, de nem mindenki hajlandó elismerni, hogy lelke sok életet élt és sok emberrel szerzett tapasztalatokat, sok helyen.
Mivel világunk polarizált és egyensúlyra törekszik, sok kapcsolatunk továbbra is a figyelmünkbe szorul annak érdekében, hogy harmonikusakká és úgynevezett energetikailag kiegyensúlyozottá váljunk.
Minden fejlettebb lélek intuitívan gyanítja, hogy a békéjéhez meg kell állapodnia kapcsolataival szeretteivel. Talán nincs olyan ember, aki legalább egyszer életében nem érzi magát áldozatnak, vagy félreértik, magányosnak és elhagyottnak. Sokszor kezdődik gyermekkorban, amikor az egyik szülő nem ért minket, vagy az anya közvetlenül a születés után feladja a gyermeket, vagy az apa elhagyja a családot...
Az ilyen traumatikus helyzet megértésének fontos eleme annak felismerése, hogy nincsenek véletlenek. Az ő és lelki tanáraival való együttélés közötti időszakban a lélek nagyon alaposan megtervezi a családot és a szülőket, ahol a gyermek születni fog, annak megfelelően, amit az illető elhatározott, hogy tanít. Vannak, akik gondtalan gyermekkorot választanak, és így sok akadályt és eseményt áthelyeznek a felnőtt életbe, mások bíznak erejükben, sőt kezdeteiket felnőttkorban is nehezebb bizonyítani, hogy nincsenek olyan körülmények, amelyek megállíthatnák a fényre és harmóniára vágyakozó utat a Poznaniu.
De bármi is legyen a helyzet, mindig van mód a láthatatlan kontextus megismerésére és megértésére. Először is az őszinteség. Őszinteség önmagának, hogy meg tudja nevezni saját érzéseit.
Az emberek többnyire nem foglalkoznak harmonikus kapcsolatokkal. Inkább azok a problémás és érthetetlenek, amelyek mintha a semmiből kerülnének elő. Olyan emberrel találkozunk, aki rövid idő alatt rendkívül közel van, vagy fordítva: az élet és a halál ellensége. Az anya szereti a testvéreidet, de te vagy a család fekete báránya. Van kapcsolatod a gyerekekkel, az egyik szeretetteljes és boldog, a másik lázadó.
Mit lehet vele kezdeni?
Tehát ha őszintén megválaszoljuk azt a kérdést, hogy egy kapcsolat miért és miért aggaszt minket, akkor meditációval és vizualizációval kezdhetjük.
Mindig a megbocsátás meditációjával kezdjük. Megtalálunk egy megfelelő időpontot, amikor senki sem fog zavarni minket. Dolgozhat fekve vagy ülve. Lassítjuk és elmélyítjük a lélegzetünket, és először tiszta és fehér fényben képzeljük el magunkat. Ez a fény a lelki lényeged. Tökéletes lény vagy, aki arra törekszik, hogy megértse és megérezze. Tartsa ezt a képet a fejében a lehető legtovább, és fogadja el önmagát. Bocsásd meg a hibáidat, mert diák vagy. Tanulsz, és ez fontos. Hagyja a fényt mindkét irányban áramolni. Ez azt jelenti, hogy a lábtól a tetejéig és hátul a lábig.
Most elfogadhatja annak a személynek a képét, akivel problémás kapcsolatban áll. Képzelje el azt is a fényben, mint spirituális esszenciát. Mondja meg neki (neki), hogy hogyan és miért érzi magát rosszul a kapcsolatában. Aztán mondd magadnak: „Megbocsátok magamnak, és én érted. Diákok vagyunk és hibázunk. De tanulunk, és ez fontos. Tudom, ki vagy, és szeretlek, ahogy vagy. ”
Az elfogadás és a megbocsátás folyamata rendkívül erőteljes. Rendszeresen meg kell ismételni. Ez a folyamat tesz csodát az interperszonális kapcsolatokban. Aki elfogadta és megértette önmagát, abbahagyta minden apróság kritikáját és ítélkezését, kész másokra is nézni. És ez az első nagyon fontos lépés a harmonikus interperszonális kapcsolatok felé. Nem kell változtatnod magadon, csak változtass a szemléleteden és értsd meg, hogy mindenki, aki ide jött, tanul.
Megtanuljuk a legfontosabb művészetet, és ez a Feltétel nélküli Szeretet.