Mindannyian alkalmanként kijelentjük, hogy "felkúszik rajta". De amikor csak szomorúság, lustaság vagy rossz hangulat, és amikor valódi betegségről van szó, amelyet nem szabad lebecsülni?

mint

A depresszió olyan betegség, amelyben az agy hangulatvezérlésért felelős funkciója károsodik. Intenzív és tartós negatív érzelmek kísérik. Ez kóros szomorúság. A szomorú hangulat már nem csak a környezet kellemetlen ingereire adott általános reakció, hanem teljesen elnyeli az egyént. A depressziós ember a saját szemével látja a világot, negatívabban érzékeli a dolgokat, mint amilyenek valójában, és nem képes befolyásolni állapotát, vagy akár csak "a feje mögé dobni". Ez az állapot nemcsak a személy életét fogja negatívan befolyásolni, hanem hatással lehet a tanulásra, a foglalkoztatásra, a barátaival, partnereivel és családjával való kapcsolatokra is.

Hogyan alakul ki a depresszió?

A depressziót számos tényező okozza. Az érzelmeket irányító agyi területek megzavarása döntő fontosságú. Ezeken a területeken működnek úgynevezett idegátvivők (szerotonin, noradrenalin, dopamin), az agyban a jelátvitelért felelős anyagok. Depresszió esetén ezeknek a hordozóknak a szintje zavart okoz. Változás következik be az alvás-ébrenlét ritmusát szabályozó melatonin hormon szekréciójában is. A genetikai hajlam is érintett, így ha a hozzátartozóknál depresszió lépett fel, az egyén hajlamosabb lehet a betegségre. A legtöbb esetben azonban a genetika önmagában nem elegendő, és a külső környezetből fakadó tényező, például stressz (szeretett személy elvesztése, munkahely elvesztése stb.).

Ki depressziós lehet?

A betegség mindenkit érinthet, kortól, nemtől, fajtól, végzettségtől vagy nemzetiségtől függetlenül.

Gyakran azonban serdülőkorban vagy korai felnőttkorban nyilvánul meg. Nőknél gyakoribb. Minden ötödik embernek életében legalább egyszer van depressziója.

Hogyan lehet felismerni a depressziót?

A depresszió diagnózisát orvos állapítja meg. A depresszió súlyosságától függően enyhe, közepes és súlyos formában nyilvánulhat meg. Rendkívül fontos felismerni a betegség leggyakoribb tüneteit, amelyek általában legalább 14 napig tartanak:

* A hangulat még mindig szomorú, néha rosszabb kora reggel, mint este

* Az egyén nem tudja túlélni az örömöt, nem megfelelő a megbánása, elveszíti az önbizalmát

* Azok a dolgok, amelyeknek az egyén inkább örült, hirtelen nem örülnek

* Képtelen koncentrálni, dönteni

* Lassulás normál tevékenységekben, vagy fordítva, feszültség és nyugtalanság

* Rendkívüli fáradtság vagy energiaveszteség

* Alvási problémák (képtelen elaludni vagy túlzott alvás)

* Jelentősen csökkent vagy fokozott étvágy (a testtömeg nyilvánvaló változásai figyelhetők meg)

* Gondolatok a halálról, öngyilkossági gondolatok

Mi az öngyilkosság kockázata? Folytassa a következő oldalra.

Milyen kockázatokkal jár az öngyilkosság?

Magas. Ha az egyénnek öngyilkossági gondolatai vannak, vagy a környezet észreveszi ezt a körülményt, akkor azonnal szakember segítségét kell kérnie. A figyelmeztető jelek lehetnek:

- A reménytelenség és a szomorúság intenzív érzése
- Beszélj a halálról, gondold át, mi lenne, ha az egyén nem lenne a világon
- A rutin tevékenységek iránti érdeklődés elvesztése
- Izolálás rokonoktól, barátoktól

Hogyan kezeljük a depressziót?

A szabály érvényes: minél előbb = annál jobb. A depresszió kezelhető, és ha korán elkapják, a kezelés valóban életmentő lehet. A legtöbb esetben a kezelés nem végezhető speciális gyógyszerek - antidepresszánsok - nélkül. Ezeket a gyógyszereket csak orvos, általában pszichiáter írja fel. A gyógyszerek befolyásolják a neurotranszmitterek szintjét, amiről a bevezetőben írtunk. A gyógyszerek hatása általában 14 napig tart. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a depresszió kezelése után ajánlatos a gyógyszereket még legalább 6 hónapig szedni. A gyógyszerekkel kapcsolatos esetleges módosításokat szakemberrel kell konzultálni.

A támogatásban felhasználható másik lehetőség a pszichoterápia. Ez a kezelési módszer általában a depresszió akut állapotának kezelése után, vagyis a gyógyszerek kellő hatásával találja meg a helyét. A pszichoterápia hosszú távon megfelelő és a cél az egyén megtanítása arra, hogy éljen, hogy a depresszió ne térjen vissza.