A para-alkoholizmus a DDA közösség alapfogalma. Ez a kifejezés szerves részét képezi a "Ennek a tisztítóberendezésbe kell mennie" lista tulajdonságainak. Sz. És 13. sz. 14 a para-alkoholizmussal foglalkozik:
13. sor: Az alkoholizmus az egész család betegsége. Para-alkoholisták lettünk, és felvettük ennek a betegségnek a jellemzőit, még akkor is, ha nem iszunk magunk.
14. jellemző: A para-alkoholisták mások cselekedeteire reagálnak, nem pedig egyedül.
Ezt a kifejezést a társfüggőséggel együtt használjuk, hogy megfogalmazzuk a belső szenvedélyforrás jellegét, amely ugyanúgy vezérli a társfüggőt, mint a kábítószer a függőséget. Véleményünk szerint a para-alkoholizmus elősegíti az egymásrautaltságot, és leírja a társfüggő személy belső hajtóerejét. A tizenkét lépéssel kombinált jó tanácsadás segíthet azonosítani az érzéseket, beleértve azokat az érzéseket is, amelyeket belső "drogként" használunk. Az alkoholistának para-alkoholos félelme és fájdalma is van. A gyógyuló alkoholistának meg kell küzdenie a felhalmozott haraggal és fájdalommal, amint megoldja kémiai függőségét.
Úgy gondoljuk, hogy néhány elraktározott félelmünk "drogunkká" vált, amely belülről arra késztetett, hogy ártsunk magunknak vagy másoknak. Ez a kölcsönös függőség para-alkoholos jellege. Társfüggőként megpróbálunk irányítani másokat, vagy átélni másokat anélkül, hogy igazán felismernénk, hogy bennünket a gyermekkorban született félelem és érzelmi fájdalom hajt. Gyermekként kifejlesztettük azt a képességünket, hogy félelemmel, kétséggel vagy szorongással tegyük meg, hogy a szüleinkkel megfeleljünk a látottaknak. A túlélés érdekében tettük. Felnőttként sokan kerestünk gyermekkori érzéseinknek megfelelő félelmet vagy érzelmi fájdalmat. A félelem mellett néhányunk az izgalom rabjává vált, ami a 8. sor a "Ennek a vegytisztítóhoz kell mennie" listának.
Megkérdőjelezhetjük a félelem vagy az érzelmi fájdalom drogként való alkalmazását. Megkérdezhettük: "Miért választaná valaki a félelmet?" Mi lenne az érzelmi fájdalom előnye? Sokan láthatjuk, hogy az alkoholt és a drogokat enyhülésként használják, de mit nyerhetnénk azzal, ha félelmet vagy szorongást keltünk életünkben? Az ismertség előnyt jelent egy felnőtt gyermek számára. Mivel gyermekként főleg a félelmet és az érzelmi fájdalmat ismertük, felnőttkorban ezeket az érzéseket kereshetjük, hogy "normálisnak" érezzük magunkat. Ezt keresjük ismerőseinknél, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy ártunk magunknak, és közben elhanyagoljuk. Ha meg akarjuk látni a belső drogok hatásait, leltározhatjuk kapcsolatainkat, és megtalálhatjuk az érzelmi fájdalom és a félelemen alapuló döntések mintáját. Mielőtt eljöttünk a DDA-hoz, a legtöbben önmagukat hibáztatták a "rossz döntésekért", bár valójában nem volt valódi választásunk. Kényszer és rögeszmék által intenzív érzelmek uralkodtak az életünkön.
Nem vagyunk bűnösek abban, hogy az érzéseket belső drogként használjuk. Nem is alakulhatnánk másként, mert diszfunkcionális emberek neveltek minket. Nem vagyunk hibásak a családi rendellenességekre adott válaszunkban, de felelősek vagyunk a gyógyulásunkért.
Ez nem egy népszerű pszichológia vagy ésszerűtlen felmérés arról, hogy mi történik minden felnőtt gyermekben. Ez egy diszfunkcionális otthonban nőtt ember alapvető tapasztalata. Ha még mindig vannak kérdések a test azon képességével kapcsolatban, hogy a félelmet drogként használja-e, akkor megnézhetjük a tudományt. Orvosi kutatások szerint a test saját fájdalom és trauma kezelésére képes gyógyszereket kifejleszteni. Testünk képes "fájdalomcsillapítót" kiadni kéz- vagy lábsérülések esetén. A testet belülről endorfinokkal kezeljük. Egy másik példa egy szervezetre, amely belülről gyárt kábítószert, a nevetés. Sokan úgy vélik, hogy a nevetés által a testben felszabaduló elemek felgyorsítják a betegek gyógyulási folyamatát. A mondás szerint: "A nevetés a legjobb gyógyszer."
Ezzel a testismerettel hisszük, hogy a félelem és más érzelmek kábítószerként viselkedhetnek. Ezek az "érzelmi drogok" felszabadítják a vegyi anyagokat a testünkben, így képtelenek vagyunk megállítani őket, amíg segítséget nem kérünk. Ezeket a belső drogokat azért keressük, mert ismerik őket, nem azért, mert van értelme.
Néhányan viccelődtek: "A drogom a félelem." Vagy "a káosz rabjának kell lennem". Lehet, hogy furcsának vagy makacsnak tűnhetünk egy külső szemlélő számára, de egy másik felnőtt gyermek felismeri bennünk a para-alkoholizmussal küzdő személyt.
Néhányunknak DDA-ra és tanácsokra van szüksége a test para-alkoholizmusának megértéséhez. A megoldást és az utat a DDA első lépésében találjuk meg. Amikor elismerjük, hogy tehetetlenek vagyunk a családi diszfunkció következményeivel szemben, megtesszük az első lépést a bennünket hajtó rögeszmék és kényszerek elől. Ez igaz a DDA-ra.
Ezen belső drogok mellett foglalkozunk az alkoholfüggőséggel, a drogokkal és a gyógyszerekkel is. Ezt a DDA-n keresztül tehetjük meg tanácsok segítségével. Tapasztalataink azt mutatják, hogy nem tudunk hatékonyan dolgozni a programon, ha alkoholt vagy drogokat használunk. Őszintének kell lennünk ezen vegyszerek használatával kapcsolatban. Néhányan úgy gondoltuk, hogy az alkoholfogyasztásunk nem alkoholista, mert nem felelt meg szüleink képletének, de az alkoholizmus nem fokozat kérdése. Az alkoholizmus a test, az elme és a szellem progresszív betegsége. Láthatjuk a fejlődést, ha őszinték vagyunk. Eközben néhányunk becsapta az orvosokat, hogy vényköteles gyógyszereket kapjanak, és függőség révén növeljék a tabletták toleranciáját. Be kell látnunk, hogy az alkohol és a drogok a probléma részét képezik, nem pedig a megoldást.
Sokunk számára nehéz a belső és külső drogokról beszélni, ezért ne felejtsük el, hogy könnyű. Az "Első dolgok először" jó mottó, amelyet tapasztalataink szerint jó követni. Napról napra megismerjük önmagunkat és a családi diszfunkció hatásait. Egyszerre egy dolgon dolgozhatunk, a többit addig hagyhatjuk, amíg készen állunk. Emlékszünk arra, hogy soha nem érünk el többet, mint amennyit egy nap alatt megtehetünk. Tényleg napról napra a DDA-ban élünk. Élünk. Tanulunk. A tanultakat alkalmazzuk.