olvassa

Valaki nem tud ellenállni a halhús szagának, valaki olyan szagú, mintha elfordulna

galéria a cikkhez

Sok állóvíz, tóiszap vagy zooplankton kifejezetten büdös. Sajátos szagaik közös nevezője a terpének - geoszmin csoportjából származó illékony szerves vegyület, amelyet streptomyceták és kék-zöld algák termelnek. Főként táplálék útján jut be a halakba, míg főleg a bőrben, a bőr alatti zsírban és a sötét izmokban tárolódik. A szakácsok régóta próbálják enyhíteni a halak intenzív illatát. Egyrészt eltávolították őket a bőrről, vagy csak a tiszta fehér húst repítették le és a zsírt. De azt is tudták, hogy a halszag eltűnik, miután a halakat savas összetevőkbe, például ecetbe, citromlébe vagy savanyú tejbe töltik. Természetesen semmit sem tudtak a geoszminról, amelyet kémiailag lebontanak a savak. Abban az esetben, ha a kifogott halak nem pusztulnak el, és a fogságban egy bizonyos ideig túl tudnak élni, ideális megoldásuk az, ha folyó vízzel ketrecbe helyezik őket. Ott megtisztítják és megszabadítják őket a kellemetlen sáros szagoktól. Logikailag ez könnyebb a tenyésztett halak esetében. Nyílt vízből történő fogások esetén a továbbítás csak néhány ellenállóbb faj esetében reális, másokat gyakran csak néhány percig lehet szállítani, vagy nem tartanak fogságban.

BAHNÁTÓL

A horgászat szerelmesei valószínűleg egyetértenek velem abban, hogy a frissen kifogott pontyok gyakran lényegesen kevésbé ízletes húsúak, mint a népszerű karácsonyi pikkelyek vagy hiúzok, mivel őshonos elemében jelentősen érezhető az illata. Főleg a sáros álló tavakból származó halak - ponty, tenyér, amur vagy lepényhal - kikelésére alkalmas. Ez felesleges lenne a hegyi özönből származó lazacfélék számára. A ragadozó halak lényegesen kevésbé szagolják az iszapot. És nemcsak a folyóvízből származóakat, hanem a tavakból származó csukákat is. Ez azzal magyarázható, hogy kevesebb a zsír (csuka, sügér, sügér), amelyben a geoszmin koncentrálódik, ráadásul nem táplálkoznak algákkal (cianobaktériumok) és planktonnal. Kivételt képezhet a zsírral benőtt öreg harcsa. A halak bőréből való eltávolítása után azonban nagymértékben eltávolítható, mivel a szakállas ragadozó csak néhol koncentrálódik, különösen a test farkában. Éppen ezért a tapasztalt halászok általában szabadon engedik a harcsa matuzalemet, és inkább kisebb, legfeljebb egy méter hosszú példányokat vesznek konyhai célokra.

TÖBBET OLVASHAT A VADÁSZATBAN ÉS A HALÁSZATBAN. 6/2017