A szociális hozzájárulások általában az állampolgársághoz vagy az állandó lakóhelyhez kapcsolódnak. Mi van, ha egyik feltétel sem teljesül?
Chavez-Vilchez venezuelai állampolgár (nem uniós állampolgár, „külföldi”), aki turistavízummal érkezett Hollandiába. Holland állampolgárral fennálló kapcsolatából 2009-ben született egy gyermek, aki holland állampolgárságot szerzett. Mindkét szülő 2011 júniusáig élt a gyermekkel Németországban, amikor a két partner elvált, Chavez-Vilchez asszony és a gyermek elhagyta a háztartást. A gyermeket azóta az anya gondozza, és a gyermek apja nem járul hozzá fenntartásához vagy neveléséhez. Ennek fényében Chavez-Vilez szociális segélyért és gyermekpótlékért folyamodott a holland hatóságokhoz. A kérelmet azonban elutasították azzal az indokkal, hogy a kérelem nem holland állampolgároké volt.
Első pillantásra ez a dolog logikátlannak tűnik, mivel egy anya, bár külföldi, nem szociális juttatásokat követel magának, hanem gyermekének. Az így elkülönített pénzeket természetesen az anya kezeli, mivel ez egy kiskorú gyermek, akinek jogi és vagyoni viszonyait a szülő kezeli. Így van egy olyan helyzet, amikor a gyermek polgári jogait elnyomják, mert gondját olyan szülő gyakorolja, aki nem annak az országnak a polgára, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik. A Centrale Raad van Beroep (a megkeresett holland bíróság) azt kérdezi a Bíróságtól, hogy megtagadható-e az anyától a gyermekellátáshoz való jog, ha az apa, aki uniós polgár, és ezért polgári és szociális jogokkal rendelkezik, nem nyújt be olyan gondozás.
Mai ítéletében (2017.4.10.) A Bíróság megállapította, hogy az anya jogi státusza szorosan kapcsolódik az EU-n belüli tartózkodási jogot szabályozó szabályokhoz, mivel a gyermek kizárólag külföldi anya gondozásában van, de nem EU-ban. állampolgár apja. Az anya EU-n belüli tartózkodása tehát tartózkodási engedélyétől függ. Ugyanakkor ez a gyermek-EU állampolgár jogait is érinti, mivel ez az EU-ból való kilépésre kényszerítené.
Az anya esetleges kötelezettsége, hogy elhagyja az Unió területét, megfoszthatja gyermekét polgári jogainak lényegének tényleges gyakorlásától. Annak eldöntése érdekében, hogy a gyermek jogai sérthetők-e, fel kell mérni, hogy
- valós függőségi viszony van a gyermek és a szülő között, akit valódi gondozásban tartanak
- a családi élet megőrzésének joga
- a gyermek mindenek felett álló érdeke.
Az a tény, hogy a másik szülő, aki uniós polgár, valóban képes és felkészült arra, hogy a mindennapi és a valódi gyermekfelügyeletet biztosítsa, releváns, de önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy nincs különbség a külföldi anya és gyermeke: olyan függőségi viszony, hogy a gyermek kénytelen elhagyni az Unió területét, ha az anyától megtagadják a tartózkodási jogot. Az érintett gyermek mindenek felett álló érdeke áll itt az élen, amely az eset összes körülményének, különösen életkorának, fizikai és érzelmi fejlődésének, az uniós polgárral és a szülővel való érzelmi kötődésének figyelembevételén alapul. aki nem EU-s állampolgár, valamint az a kockázat, amelyet az adott szülőtől való elválasztás jelentene a gyermek érzelmi egyensúlyának.
E tények megállapítását illetően az idegen szülőnek közölnie kell azokat a tényeket, amelyek alapján értékelhető, hogy a tartózkodási jogát megtagadó határozat eredményeként a gyermek nem élvezhette-e ténylegesen az Unió lényegét állampolgári jogokat, mivel el kellene hagynia az Unió területét.
A nemzeti hatóságoknak azonban biztosítaniuk kell, hogy a bizonyítási teherre vonatkozó nemzeti jogszabályok alkalmazása ne veszélyeztesse az EUMSZ 20. cikk szükséges hatását. A nemzeti hatóságoknak tehát el kell végezniük a felmérést, amely szükséges annak a szülőnek a lakóhelyének meghatározásához, aki az adott tagállam állampolgára. Fel kell mérniük azt is, hogy ez a szülő valóban képes-e és képes-e maga elvégezni a gyermek mindennapi és valós gondozását. Ezenkívül meg kell vizsgálniuk, hogy fennáll-e függőségi viszony a gyermek és az EU-n kívüli állampolgárságú szülő között, amely a szülő tartózkodási jogának megtagadásáról hozott döntés eredményeként a gyermek nem élvezhette a lényeg lényegét állampolgárságát, míg el kell hagynia az Unió területét.
Az EU Bírósága ezért kijelenti
Az a tény, hogy a másik szülő, aki az Unió polgára, napi tényleges gyermekgondozást végezhet, releváns, de önmagában nem elegendő a tartózkodási engedély megtagadásához. Lehetővé kell tenni annak megállapítását, hogy a gyermek és az EU-n kívüli állampolgárságú szülő között nincs olyan függőségi viszony, hogy a szülő tartózkodási jogának elmaradásáról szóló döntés eredményeként a gyermek kénytelen elhagyni az Unió területét.
Bár ez az eset a szociális ellátásokra való jogosultságra irányul, a külföldiek EU-ban való tartózkodás jogáról is tanúskodik. Ezért azt mondhatjuk, hogy annak a gyermeknek a jogai, aki (legalábbis) egész kisebbségében és függőségében uniós állampolgár, részben a külföldön élő szülőjére is vonatkozik, aki a gyermek valódi gondozásában van. Ezért egy külföldi szülő érdekében a jogok "vonzása" a kérdés.