Az önkormányzat hivatalos weboldala

  • Főoldal
  • Önkormányzati önkormányzat
    • Polgármestere
      • Alpolgármester
    • Közgyűlés
      • Közgyűlés
      • Közgyûlési Bizottság
      • Védjegyekkel kapcsolatos határozatok
      • OZ jegyzőkönyvek
      • VZN falu
      • A védjegytörvény eljárási szabályzata
    • Vezérigazgató
    • Stratégiai dokumentumok
    • A falu statútuma
    • Brodské falu alapelvei
  • Önkormányzati hivatal
    • Névjegyek és irodai munkaidő
    • Hivatalos közlemények
    • Gyászjelentések
    • Rádió közlemények
    • Telefonkönyv
    • Magánélet
    • Projektek
  • Polgár
    • Adók és hulladék
    • Hulladékgazdálkodás
      • Oktatási anyagok
      • Hulladék-válogatási szint
    • Hogyan kell felszerelni
    • Választások
    • Játszótér
    • Sport
      • A sport története
      • Játszóterek
      • Sportklubok
    • Polgárőrség
  • A faluról
    • Információk a faluról
    • Önkormányzat a statisztikákban
    • Képgaléria
      • A jelenlegi falu
      • Történelmi falu
      • Események
    • A falu története
    • A falu személyiségei
    • Kultúra
      • Hagyományos ruhák
      • Népdal
      • Versek Brodskýból
    • Védett madárterület
    • A falu térképe
      • A falu történelmi térképei
  • Szervezetek és intézmények
    • Iskolák és iskolai létesítmények
    • Könyvtár
    • Idősek otthona
    • A posta
    • Egészségügyi intézmények
    • Plébániai hivatal
    • Kerületi Rendőrkapitányság
    • Szervezetek és egyesületek
  • Közzététel
    • Szerződések, számlák, megrendelések
    • Falusi költségvetés
  • Hivatalos testület
  • Elektronikus szolgáltatások

A COVID-19 szűrővizsgálata falunkban

2021. évi népszámlálás

Ahogy felszerelek

Eseménynaptár

Gyűjtési pont:

Mint Štefka Veleš - Versek Brodskýból

Brodská síkságán
azon az erdős vidéken
csendes folyó szép - fűzfa
a kígyó hibáztatja a reggeli köd burkolatait
még mindig árad belőlünk - még mindig itt van velünk

Ezer éves falu áll a parton
neve a folyóról vezetõ gázlóból származik
birodalom híres küldje el a nevet, amelyet a folyó díszít

A patak mellett a hegy alatt
kicsi a falu
és a nyármalom mögött
kiegyensúlyozott tanács.

Meleg, fülledt egész nap,
nem tudsz aludni este,
az esernyő meg akarja szórni a földet,
a felhők már gurulnak.

A szél a szél helyett,
még a vad kelet,
csendes eső helye
a felhőkből vízfolyások.

A sáros víz vadul zúg,
a patak már tele van,
másoknak azonban nem elég
néma vízhullámok.

Mindent elvesz, elszakad
fa, szénakazalok,
a malom felett a nyárfákon
a víz leállt.

A villám meggyújtotta a nagy nyárfát,
és egy istálló tele,
a tűz ragyogása világít
vastag vizet terített.

Megszólal a vészharang
tűzcső is,
gyermekeket akar ratifikálni,
egy marék a karjukban.

Felrakta a padlást
gyerekek egymás mellett,
szinte néma,
amikor lefutott a lépcsőn.

Víz a házban térd felett,
a bútorok már lebegnek,
a paplan még száraz
odaadja őket a padlásra.

Betette a paplanjába
anyja gyermekeit,
a víz nem jut ide,
önmaga és nem boldog.

Éjfél után a víz zúgása
mennydörgést is elnyomott,
a nyárfák már nem maradtak el
a víznyomás emelkedése.

A víz mindent magával vitt,
híd és a fák az erdőből.
Kevésbé esik, mint esett,
a víz már esik.

Vad vize vadul forog
gyönyörű Považská kraj,
a víz felett magasan lévő sziklák mellett
egy régi romvárral.

Az oroszlán gurul, az erős ember, Váh vad,
gurul lefelé a zajjal,
vizet vesz az úton,
a síkba a széles lejtőkön.

Vándorlás az egyenes vonalon dél felé,
megszakította a vad zűrzavarát,
fűzfák utat törnek,
ágak hullámoznak a partról.

Még a szél is fogadja a gépben,
a vízszint feketedik
és a Duna távolságában
megérkezésekor susognak, csengenek.

Egy magas sziklán,
a legvégén
ülő öreg sólyom
mint megkövesedett.

A szélére néz
környékünk után,
ami ott történik
a völgyünkben.

Hatalmas századokon
a magasba emelkedett,
körözött a régió felett
és a völgyekbe zuhant.

Ott a mélyben
sajnálatos küzdelem zajlik,
minden kő mögött
az ellenség bujkál.

Az az ősz nagylelkű, gazdag
napsütéses gyümölcsöket osztogat,
arany, ezüst öntött,
színes az erdő fáin.

Reggel még zöld rétek is
ezüst, amíg a fű meg nem keményedik,
amikor süt a napsugár,
a harmat színt vált.

Amikor a köd a vidék felett
amely pihe-nyé válik,
az északi ember belép, megráz,
milyen ősz lélegzi a színeket.

Karácsonyra kaptam
korcsolya és szánkó,
ahogy osztoznak,
téli szórakozás?

Síró nap, síró éjszaka
és január egészében,
a mi felsőnk
most
mindig fehér volt.

Mindenhol sár van
és tócsák vizet,
csúcsunk szomorú,
mert most már világos.

Amikor lemegy a nap,
A kandalló mellett álmodom,
sajnos nekem fáj.

Mögötted a falu,
mögötted, család,
szép vidék, őshonos.

Öreg vagyok, a sír felett,
Vágyom haza,
ez idegen számomra.

A folyóm csendes,
te Morvaországom,
álmaim folyója,
Visszajövök hozzád
meleg estéken.

Részeg vagyok a szeretettől,
kedves folyóm,
remeg a vágytól,
feldúlt szív,
reményt kelt.

Szétterül a repülőgépen,
azon az erdős vidéken
csendes folyó, szép,
megfonnyadt,
hadito bűnös,
reggel köd borítja,
még mindig árad belőlünk,
még mindig itt van velünk.

Falu a parton
ezer éves,
a neve ford-ból származik,
a folyón át vezet,
dicsőség birodalma, küldje el
a név a folyót díszíti.

Ez a mi falunk,
őshonos régiónk.

Amikor visszaérek az útról
szélesebb síkra,
Meglátogatom Velest,
tölgyek állnak itt
régen. Ezek tölgyek,
híres mohikánok.
Megnézem a fűzfákat,
ahol a gólyák fészkelnek,
ezüsthal
A tenyeremen fogom.

Az a rét a víz mögött
mint egy igazi gyöngy,
bevagdosva az erdőn,
Velesomnak hívják.

Valahol egy fa alatt,
ahogy a pletyka mondja,
a követ szentnek mondják
hogy eltemessék.

Őseink,
amikor a pogányok voltak,
azon a kövön
elvégezték az áldozatot.

És abban a Brodsky-ban
csinos ribancok,
praktikus, mint a hal,
készek a zenére,
csak hallják a trombitákat.

Zene szerint táncolnak
fehér reggelig,
akkor nem akarják megtenni,
azt mondják, fáj a lábuk.

Soha, lányom, a világ,
Mi csillog arannyal,
hisz az őszinte szeretetben,
mi vérzik a szívből.

Aki megölelt,
segítő kezet fog nyújtani?
Csak egy kedves kéz gyengéd,
szerelem materina.

Csak álljon,
csak állj,
csupasz a fejed,
fejezd be az íjadat!

A legszebb bal,
még ha maga a ránc is,
lehunyta a szemét
szeretett anya.

Szomorúság hatja át,
a szánalom mozgatja a szívet,
leghűségesebb szeretet
eltemetve a sírban.

Add oda a kezed, fiam,
Küzdök előre.
Nincs már erőm,
hogy kifogy a lélegzetem?

Add a kezed, támogasd,
időskori támogatásban sem,
az út egy része előttem,
segíts a zarándoklat befejezésében.

Add oda a kezed, fiam,
Téged is támogattam,
gyenge voltál, gyenge voltál,
A kezemen hordtalak.

Odaadta magának az örömöt,
ő játszotta az első trombitát,
mert utoljára utoljára
hosszú sor kíséretében.

Ott ment el, ahol nem volt fordulat,
csendesen aludt a hordágyon,
zene játszotta az utat
és a nála lévő kerekek pompájának virágai.

A Brodčianska-toronynál,
az óra ott üt,
itt az idő búcsút venni
a szabadságommal.

A Brodčianska-toronynál
az óra ott üt,
itt az idő búcsút venni
a családommal.

szerelembe estem
švárneho šuhaja,
elvette a szívemet
és én megint az övé.

Megfogta a szívemet,
szorosan megkötözte
az a szerelmi szalag,
hűséges szeretetünk.

Szabadságom,
keveset bírta,
Még mindig van szabadságom
keveset használt.

Apu, anyu,
kérlek a szív,
nagyban sajnálják,
Nem fogok tovább élni veled.

elhagylak
a nagyvilág felé,
ahol a szeretett ember él,
a lányod megy.

Kedves gyermekem,
aranyszínű, ott a tengeren túl a távolban,
más szavakkal hívod Istent,
nem ismered az öregedet.

Akkor életet adtunk neked,
akkor felneveltük,
idegen országban élnél?
Nem te vagyunk mi?

Itt is az élet, amely mindenhol fut
végtelen variációkban,
még két kéregből álló kenyér is van,
csak nem ismer ott embereket.

Ahol senki sem vette a beszédét,
idővel egyedül elveszíti,
senki nem vette át utánad,
nem adja oda gyermekeinek.

A sólyom elhagyta a régi fészket,
távoli világokban ment az apjához
, elhagyta hazáját,
is van sólyomtudatosan húzza.

A mítosz világában a gyengék szárnyain,
ott fogsz élni, kis sólyom,
látni fogja a tárcsákat, közelről ismeri őket,
el fogja felejteni a hazáját, bár növekedni fog.

Család együtt, az idő gyorsan repül,
akárcsak az otthonban, itt is süt a nap,
a víz a patakban van, a fa levelei,
ugyanúgy, mint otthon, csak az élet megélése könnyebb.

Kettőt már felvettek a gyerekfészkébe,
még ez a minőségi idő is gyorsabban repül,
sok a robot, elég a kenyér is,
a sólyomnak azonban nincs békéje.

Robot keményen a föld mélyén,
lehet, hogy idővel változik, talán változni fog.
De az élet szebb, könnyebb lélegezni,
nem veszik ide a beszédedet, csak hiányolnak.

Felejtsd el a fészket a régi régióban
az öreg sólyom már nem fog sikerülni.
Vágyal hal meg, még mindig szenved,
nem érdekli őket, hol laknak a kis sólymok.

A nagyapám szegény,
adj neki ott dicsőséget, Istenem,
ezt mindig elmondta nekem,
hogy rengeteg törvényben vagyunk.

Ezer év a sötétben
úgy éltünk, mint egy rabbi,
mások itt uralkodtak felettünk
a szabadság napjáig.

Húsz év telt el,
az úgynevezett szabadságban,
nem volt több kenyér
még abban a szolgálatban sem.

Nem akartunk semmit,
ami hozzánk tartozik,
lázadóknak mondjuk,
jó "testvérek".

Kenyérért a világnak
az emberek messzire mentek,
és tele asztalhoz
"Testvér" leült nekünk.

Örökké szóltak nekünk,
nélkülük olyan ingyenes,
nem is nemzet
valószínűleg nem tennénk.

És a fiaink
csontokat raktak
azután a nagyvilág után
és a ház tele van
nem szívesen látott vendégeket.

Védd meg a nemzetet
nagy árulás volt
és ki követte el a vétket,
törvény nevében.

Pittsburgh-i megállapodás
állítólag már nem érvényes,
"Ez egy darab papír",
a testvér ezt tagadja tőlünk.

Azt mondják, hogy költő,
ír, töröl, átír,
stílusok, versek formálódnak,
a toll alatt új
sor a sor után hibáztatja,
a stílus a stílus után megszaporodik.

Olvas, javít, betűket ír,
ismét új művet alkot,
és így a vers teljesen új
napvilágot lát.
Dicséri magát,
ő már elég jó.

Szépen rímel
és elég hosszú,
a tartalom sem üres.
Felülről lefelé olvassa
és büszke rá.

Ennyire nehéz a zene:
Nem hiszem
a költészet művészete
szintén nehéz, megerőltető.

Fél évszázad, ez nem elég,
Víztenger folyt keresztül Morvaországon,
széles körben szétszóródtunk a világon.
Ma találkoztunk, barátok,
amit egy év alatt születtünk.

Tehát üdvözlünk bennünket,
örüljetek együtt velünk,
fogjunk kezet, legyünk boldogok,
felelevenítsük az emléket kicsi korunkban
és iszunk egy borospoharat, egészségesek lennénk.