A kísérletek érdekes eredményeket hoztak.
ARIZONA, június 6. - Egy legenda továbbra is "él" a kutyákkal, amely szerint gyakran mentők és gazdáik védelmezői. Tényleg így van? A kutya igazi mentőként való ábrázolása napjainkban konkrétabb méreteket ölt.
Az Arizonai Egyetem kutatói nemrég kutyákat vizsgáltak és érdekes eredményeket rögzítettek. A szakértők a PLOS One folyóiratban tették közzé megfigyeléseiket.
Kutatták a legendát
"Ez a legenda sokáig élt az emberek között" - mondta Van Bourg tanulmány vezető szerzője. "De csak a kutyák figyelése, ha valakit megmentenek, nem sokat mond. Nehezebb kitalálni, miért csinálják,"Munkájában kijelentette, és hozzátette, hogy a négylábú háziállatok viselkedése még ismeretlen bankokat mos meg.
A kutatás több kísérlet formájában történt. Joshua Van Bourg és Clive Wynne, akik letették a tesztet, 60 kutyatulajdonoshoz fordult, hogy végezzen több kísérletet.
Az Arizonai Egyetem tudósai meg akarták tudni, hogyan reagál a kutya egy olyan helyzetben, amikor a tulajdonosnak segítségre van szüksége - és milyen reakciókra lehet számítani, ha a kutya megtudja, hogyan mentse meg gazdáját.
Szemléltető. Fotó: Pixabay.com
A tulajdonos elrejtőzött a kutya elől
A kísérlet során a kutya gazdája egy nehezen kinyitható szekrénybe bújt. A kutya azonban magának kellett kitalálnia, hogyan kell csinálni. A tulajdonos a szekrényben úgy tett, mintha problémája lenne, és segítségre szorult.
A kísérlet előtt megtanították az embereknek, hogyan kell viselkedniük egy "játszott" probléma során - hogyan lehet a kutyát minél reálisabban felhívni, hogy az ne hangozzon olyan parancsnak, amelyet a kutyának végre kell hajtania. A kísérlet során nem engedték megemlíteni a kutya nevét.
Megállapították, hogy a kutyák stresszben vannak, amikor meghallják, hogy a tulajdonosnak segítségre van szüksége, és sokkal többet nyafogott és ugatott. "A kutyák körülbelül egyharmada mentette meg gazdáját, ami talán nem hangzik lenyűgözőnek, de közelebbről megnézve lenyűgöző" - mondja Bourg.
Állítólag meglehetősen magas szám egy ilyen igényes kísérlethez. Sokkal fontosabb volt azonban a kutyák megsegítésére irányuló erőfeszítés és vágy. A kutatók azt is megállapították, hogy a kutyák nagyobb stresszt szenvedtek a mentési kísérlet során.
"Képzés nélkül is sok kutya megpróbálta megmenteni gazdáját, és amikor kudarcot vallottak, láttuk, hogy mérgesek" - erősítette meg Wynne.
Nem tudták, hogyan, de segíteni akartak
A tanulmány szerint a kutyák többsége segíteni akart a tulajdonosnak, de nem tudta, hogyan nyissa ki a szekrényt. A kutyák más kísérletekben próbáltak segíteni a tulajdonosoknak, egy kivételével: a kutyák gazdái békében és hangosan olvastak a szekrényben.
E kísérlet során kevesebb kutya akart hozzájuk jutni, konkrétan csak 16. A szerzők szerint erőfeszítéseik oka az elégedetlenség volt, hogy nem voltak együtt a gazdájukkal.
A megfigyelés során kipróbáltak egy tesztet kutyaeledellel is, amelyet ismét a szekrénybe tettek. Ebben az esetben 19 kutya nyitotta ki a dobozt, hogy enni tudjanak. A teszt azt mutatta, hogy a kutyák akár 82 százaléka úgy döntött, hogy megmenti gazdáját, ahelyett, hogy ennének.
Át tudjuk adni az emberi érzelmeket?
A megfigyelés egy másik érdekes tényt mutatott. Abban az esetben, ha a tulajdonosnak nehézségei lennének, a kutya nem volt elégedett az élelemmel, és továbbra is ugyanolyan stresszes volt, mint a gazdája.
A tanulmány szerzői úgy vélik, hogy az emberek átadhatják érzelmeiket, ami motiválhatja az állatokat a társadalmi viselkedésre. A tudósok szerint azonban még mindig sok olyan tényező lehet, amelyet a jövőben szeretnének megvizsgálni.