1. (ki, mit) tartson a hátán, a kezén, a kezében és mozogjon valahová: n. víz, n. fa a vállán, a hátán;
n. élelmiszer a terepen;
n. a zöldségpiac;
n. valaki a karjában;
n. tálaljon ételt az asztalra;
pren. telefon hívás. kifejez üstöt viselni a hátán (Tim.) púpos, púpos

viselni

● n. nagy szeretetet mutatni valakinek a kezében;
telefon hívás. kifejez Hol a fenét viszel? hova mész?

2. (mit) viseljen valamit (különösen ruházatot, cipőt, felszerelést, dekorációt stb.): N. öltözzön valaki után, n. csizma, n. kalap, sapka, n. rövidnadrág, n. egyenruha, egyenruha;
n. áll, n. (hosszú haj;
n. szemüveg;
n. jelvény, n. gyűrű;
van mit n. van elég ruhája, nincs n. nincs mit viselnie

● n. bánat (valakinek) fekete ruhát viselni a gyász jeleként valakinek;
n. maszk átalakítani;
telefon hívás. n. agancs egy megtévesztett emberről;
n. büszkén fejjel, magas ap. járj egyenesen, pren. beképzelt, büszke;
telefon hívás. n. orr büszke lenni;

3. (mi) legyen, valamit tartson magánál, veled, pren. és magamban: n. fegyver (egymással), n. azonosítás;
n. karóra kéznél, zsebben;
pren. nem viselte a iparmágnás címet (Vaj.) nem volt iparmágnás

● n. (visel) valaminek a pecsétjét, hogy valaminek tünetei legyenek;
n. szív tenyéren (Fr. King) nyitottnak, őszintenek lenni;
n. a tövis szívében lelki fájdalmat érezni, szomorúnak lenni;
n. gyermek (magzat) a szív alatt egy terhes nőről;
n. a kereszt szenvedésben élni;
n. nehéz kő a szíven, hogy kínok, aggodalmak legyenek;
n. valami a fejedben, amire emlékezhetsz;
n. szeretni valakit a szívedben;
n. megnevezendő név;

4. (mit) hozni, hozni: Két éve lejártak, és ő nem hordoz pénzt. (Taj.) (Dandárparancsnok) A dandártábornok panaszait a személyzet elé nem terjesztik. (Min.)

5. (mit) hozni, hasznot hozni: n. méz (a méhekről);
n. gyümölcs (a fákról);

6. dil. (mit) egymás megtámasztására, megtartására, viselésére: A házak magas tetőket viselnek alacsony rovátkákon. (Jégé)

● a valaha élt legnagyobb gazember (Letz), amelyet valaha élt;
telefon hívás. a lábaim nem akarnak n. Nem tudok járni;

az ellenkező. viselni, -és, -hé

1. lovagolni egy állaton (a gyerekekről), hogy felnőjön, al kezére legyen. felnőttek vállán: n. lóháton;
n. a kezeken;

2. ruha: n. sa po pansky, n. sa ako pán, n. elegáns;

3. régió. van fészke, fészke: verebeket viseltek a lyukakban (Vaj.);

4. fejezet hígított. repülni, lebegni: gondolatokban hordozzák a világok (Brewer.);